Fény a sötétben

Lebukás

Utáltam a hétfőt. Mindig a hosszú és monoton hét kezdetét jelentette. Roxmorts után másnap szinte mindenki tanult, így nem igazán hagytam el a klubb helyiséget a nap folyamán. Cleoval még aznap este mindent meg beszéltem és szerencsére nem itélt el. Sőt annál inkább bíztatott.

- Első óra jóslástan - nyögött fel mellettem Bella miközben a többiekkel karöltve az osztályba mentünk órára.

- Legalább aludhatok tovább - legyintett egyet Reg, majd föl zárkózott a másik oldalamon. Cissi és Lucius mögöttünk jöttek Andivel, Cleoval, Dolohovval és Rodolphussal a nyomukban. Általában mindig így szoktunk vonulni akár enni, akár az órára.

- Hallom a bátyámmal mentél Roxmortsba - szólalt meg Reg, mikor be fejeztem a társalgást Bellával.

- Igen, vele mentem - vontam vállat nemtőrődően, és kíváncsian vártam hova akar ezzel ki lyukadni.

- Gondolkoztam, hogy el hívlak, de Cleo mondta, hogy már a bátyám be előzött - mondta, és a hangjából némi dühöt tudtam kiszűrni.

- Majd talán legközelebb Reg - mosolyogtam rá bíztatóan, amitől kissé megnygodni látszott. A terembe be érve már a Griffendélesek ott voltak, és a mi házunkból is már csak mi hiányoztunk.

- Üljenek le hamar - sietett elénk Trelawney professzor, mi pedig minden életjel nélkül lehupantunk egy párnára a földön, körbe ülve ezzel a tanárt és az előttünk lévő kisebb asztalokat.
A szememet gyorsan végig futtattam a termen egy szürke szempár után kutatva. Nem kellett sokáig keresnem, mert szinte majdnem szemben ült velünk, és az én barnáimat fürkészte. Mikot össze akadta a tekintetünk megeresztett egy halvány mosolyt, amit próbáltam a legkisebb feltűnéssel viszonozni.

- A jóslást a varázslók már évszázadok óta használják kezdte a professzor, akiből olyan erős parfüm szag áradt, hogy aki mellett elsétált nyomban bódult és álmos állapotba kerül. - A teafű jóslás, mellyel ebben az évben megismerkedünk, az egyik leggyakrabban használt jóslásfajta.

- A teafű jósláshoz általában kettő vagy több ember szükséges. Tegyünk fel forrni vizet. A csészékbe tegyünk teafüvet. Egy kannába öntsük bele a felforrt vizet. Öntsünk a csészébe vizet és hagyjuk állni a teát 5-10 percig. Mikor a teafű a csésze aljára leülepedett, igyuk meg, de hagyjunk az alján egy kis teát, hogy felkavarhassuk. Aztán az óramutató ellentétes irányába lögyböljük meg háromszor a teát, és óvatosan fordítsuk le. Miután a csésze aljáról lepergett néhány szem fordítsuk meg a csészét és nézzük, meg milyen alakzatokat rajzolódtak ki a csésze alján - adta ki nekünk az utasításokat izgatottan.

- Ez a nő nem normális - sugta oda nekem Bella és elkezdte ő is a teáját elkészíteni.

- Szart se fogunk látni, mint mindig - sóhajtott fel Lucius is mögöttem, ami engem apró kuncogásra késztetett.
A tremben lévő többi diák sem nagyon hitt ebben az egészben. Még Lily is unottan fogott hozzá a teájához. Potteről és Siriusról pedig inkább ne is beszéljünk, nekik több tea volt a földön, mint a csészéjükben.

Negyed óra elteltével, mindenkinek meg nézte a teáját a prfofesszor, és körbe kérdezett, hogy ki mit lát a csészéje alján. Volt aki semmit nem látott, és ezt meg sem próbálta letagadnni, de volt aki úgy csűrte csavarta a látottakat, hogy még saját maga is el hitte a végére.

- Nos, Mr Black- állt meg Sirius mellett - ön mit lát.

Sirius bele nézett a csészéje aljába, és úgy tett, mint aki nagyon rá koncentrál a látottakra.

- Azt hiszem, hogy egy tappancsot látok - ráncolta a homlokát.

- Ez nagyszerű kérem folytassa - lelkesedett fel a tanár.