Fény a sötétben

Halloweeni buli

Enyhén 16+!

Végre el érkeztünk az egyik kedvenc ünnepemhez, a Halloweenhoz. Imádtam ilyenkor a Roxfortban lenni , ahogy a diákok többsége is. Szinte az egész Roxfort Halloweeni lázban ég a tanárokkal együtt. A Roxfort minden kis zeg-zuga fel van díszítve az ünnepnek megfelelően. A mennyezetről csomókban lógnak le a pókhálók, a sarkokban pedig külömböző csontvázak és faragott tökök figyelnek bennünket. Na de miért is ez az egyik kedvenc ünnepünk? Mivel ,hogy ilyenkor az épp ki jelölt ház rendez egy hatalmas Halloweeni bulit , amin csak a felső év tanulói vehetnek részt. Természetesen a tanárok mindenről tudnak ,de ezen az egy napon szemet hunynak felette. Bár biztos vagyok benne , hogy készen létben állnak az éjszaka közepén is ,hát ha valami baj történne.
Ezekkel és hasonló gondolatokkal sétáltam a nagyterem felé a már fel díszített folyosókon , mikor Cleo mellém szegődött.

- Na mizu csajszi? - kérdezte a kelleténél nagyobb lelkesedéssel. - Azt csiripelték a madarak, hogy egy bizonyos Hollóhátas csapat kapitány el akar hívni az esti buliba.

- Neked mégis milyen madarak csiripelnek mindig ilyeneket?- kérdeztem tőle zavartan.

- A legjobbak drágám ,bízz bennem biztos forrásból tudom- vette hallkabra a hangját. Közben pedig már a nagyterem bejáratát is el értük. A szemem automatikusan a Griffendéles asztalra vándorolt ,de meglepetésemre a Tekergőket nem láttam ott. Ami Blacket illeti a Lump klubb óta nem igazán beszéltünk az órákat leszámítva ,de pár rövid mondatnál nem beszeltünk többet egymással.

- Jó reggelt lányok !- köszönt Regulus , mikor le ültünk vele és Luciussal szembe a Mardekár asztalához . - Várjátok már az estét?

- Ami engem illet igen! - vágta rá szinte azonnal Cleo . - Kíváncsian várom mit hoznak idén össze a Hollóhátasok . Ha tú tesznek a tavalyin , amit a Griffendél rendezett hát le a kalappal.

- Ó, nekem aztán mindegy , hogy melyik lesz a jobb csak pia legyen - mondta Reg teli szájjal.

- Abból nem lesz hiány - szólalt meg egy hang mögüllünk , mire azonnal a hátam mögé néztem. - Beszélhetnék veled odakint? - intézte hozzám a szavait Lucian Whilsher.

- Hogyne - mosolyogtam rá kissé bizonytalanul és igyekeztem el kerülni Cleo "én meg mondtam" tekintetét.

A folyosóra ki érve Lucian neki támaszkodott a falnak és úgy kémlelt engem fürkésző tekintettel. A haja , mint mindig most is tökéletes volt és a kékes zöld szemei csak úgy ragyogtak a gyertyák fényében. Én pedig csak álltam ott a kiváncsi szemek kereszttüzében , amit a többi diáktól kaptunk ,akik el haladtak mellettünk.

- Nos ,mit szeretnél? - tértem rögtön a lényegre.

- Azon gondolkodtam , hogy lenne- e kedved velem jönni az esti buliba , persze csak ha nincs még kísérőd- tette hozzá gyorsan, és egy szál vörös rózsát húzott elő a háta mögül, ami szinte biztos , hogy eddig nem volt nála.

- Ami azt illeti nem, még nincs kivel mennem- vettem a kezembe egy haj tincsemet és tekergetni kezdtem az újjaim között.

- Tehát ez egy igen?- kérdezte csillogó ,reménnyel teli szemekkel.

- Határozottan!- vettem el tőle a felém nyújtott rózsát , és egy bíztató egyben megnyugtató mosolyt villantottam neki.

- Akkor este- mondta , és legnagyobb meglepetésemre száját óvatosan az arcomhoz érintette , majd magamra hagyott .

Kissé kábultan az előbbitől sétáltam vissza a nagyterembe a szál rózsával a kezembe.

- Szóval ennyi? Egy szál virág és máris oda adod magad? - zárkózott fel Black mellém.