Clarissa Bellatrix Blackgold (? ff)

12. A vacsora

Hát ez elég kinos volt. Midenki engem figyelt miután ide adta azt a hülye pappirt. Éppen fel állnék, hogy válaszoljak a levelére egy nagy nemmel mert nem akarok vele találkozni de valaki meg ütögette a pohara szélét és inkább nem álltam fel. Minden diák a tanárok asztala felé kapta a fejét

-Most hogy el kezdtük a vacsorát egy kis figyelmet szeretnék kérni. - Mondja Dumledore mikőzben. Egy furcs fickó szalad végi a mi és Griffendélesek asztala közőtt.- E kastély az idén nem csak a ti otthonotok lesz, hanem néhány igen különleges vendégé is. Ugyanis a Roxfort ebben az évben....- A rohano ficko pont most ért oda az igazgatóhoz suttogot valamit neki majd meg indult vissza a hatalmas ajtó felé. Csorikám nem tudom ki lehet de nagyon lassan konkrétan csoszogva fut és már liheg is.

- Nos, idén a Roxfort ad otthont egy legendás eseménynek. A Trimágus tusának !- ezután a kijelentése után a többit nem halottam. Szóval Viktor ezért nem irta meg hol lesz. El mosolyodtam nem hiszem el, hogy egész évben itt lesz, és bár nem beszéltünk egy ideje de attól még mindig barátok vagyunk, remélem. Hirtelen egy barna hajú lány vágódik le a velem szembeni székre. Meg igazitja a talárját és körbe les majd meeg akad a szeme rajtam. Fel húzom a jobb szemöldököm és hirtelen el pirult, majd el kapta a tekintetét rólam. Az asztal közepén Draco és a pereputya űl az a három lány kiséretében akik ott voltak a bálon. A hangos nevetésüktől szinte semmit se hallani. Nagyon más lett kiváncsi vagyok Doradot vissza kapom e majd tőle. Mivel ő vette nekem lehet, hogy meg tartja mert fel mérgesitettem.

- Most pedig köszöntsük a Baeuxbaton iskola növendékeit és igazgatóját Madame Maximot!- Mondja Dumledore és akkor kivágodott a nagy ajtó és mindenki nyújtógatni kezdte a fejét. Összesen 20 lány jött be illetve egy félóriás nő. Meg kell hagyni hatalmas volt, a lányok végigszaladtak a termen majd meg álltak oldalt, minta már előre el próbálták volna. Dumledore és a hatalmas nő kezet fogtak majd félre állt a diákjaihoz.

- Észak büszkeségei a Dumstrángosok, és nagy mesterűk Igor Kárkarov!- Mondta, én pedig egyből az ajtó felé fordultam ahol hónapok óta nem látott barátaimat láttam. Büszkén indultak meg előre a botjaikat a földhöz ütögetve tökéletesen egyszere. Akik azon az oldalon jöttek ahol és mindegyikük le pacsizott velem. Hogy is mondjam egy eléggé erőfitogtató kis jelenetet adtak elő a szélső asztaloknál mindneki állva figyelt. Mikor Viktor és Kárvarov haladtal el melletem Viktor össze öklözött velem majd rám kacsintott. Persze ez a jelenet szemetszúrt sok minenkinek. A Griffendél asztalánától Harry és a vörös barátia meredtek rám. Közben a fiúk oldara álltak szemben a kékruhás Baeuxbatonos lányokkal. Dumbledore meg ölelte Karkarovt majd le tessékelte a vendégeket a a Hollohát és a hugrabug üres asztal részeihez. Viktor ahhoz a széléhez ült ahol a bátyám és az öcsém is ültek. Mind hárman boldogan beszélgettek, olyan érzésem volt mintha figyelnének és nem is egy ember ugyanis három irányból meredte rám három szempár. Egy a Griffendél asztalától az a bizonyos Harry Potter a másik kető pedig a Mardekár asztalának egy egy pontjáról. Az egyik Draco Malfoyhoz tartozott a másik pedig egy velem szemben ülő barnahajú lány volt. Ő volt az aki a Világkupán Harryékel volt, de eddig nem is ismertem fel.

-Miért nézel?- kérdezem kinosan a lányt. Aki még mindig rám mered majd le süti a szemit és kinosan el moslyodik.

-Találkoztunk már a Világ kupán igaz?- kérdezi kedvesen majd folytatja.- Ott voltál amikor Harry és Malfoy meg az apja beszélgettek.-mondja halkan, hogy csak én haljam. Enyhe ki fejezé, hogy beszélgettek inkább beszologtattak föleg Malfoyék de mindegy.

- Iiiigen és bocsi, én nem is tudtam kik vagytok, nos Clarissa Blackgold.- nyújtok kezet neki. El mosolyodott majd kezet nyujtott nekem.

- Cora Black.- mondja boldogan, hmm Black olvastam a családja benne van a 29 ismert tiszat vérű családban.- Általában Cor-nek hivnak a barátaim. Bár itt, hogy is mondjam a Mardekárosok nem igazán kedvelnek.- De hát a családja egy régi Mardekáros család nem értem biztos észere vette, ahogy az értetlenség ki ült a arcomra. Egyből folytatta..