Clarissa Bellatrix Blackgold (? ff)

24. Végre értek mindent/ fogok érteni

Azt hittem sose lesz vége ennek a napnak már. Cedric ma jön ki arról az isten verte, gyengélkedőről. A Madam-tól teljesen kész vagyok, és szerintem már ő is utál engem. Lassan itt van a bál is, ha jól tudom a hónap végén tartják meg, viszont még mindig nem hívott meg Cedric. A tanév eleje óta egyre hidegebb van és a nyári napsütésnek és melegnek már nyoma sincs. Majdnem egy héttel tovább tartották bent a gyengélkedőn, ami nagyon ki borító volt. Madam Pomfrey konkrétan ki tiltott az állandó látogatók közül. Draco-t meg állandóan az érdekli hol vagyok amikor Cedric-hez megyek. Cass persze ki dumál meg minden de azért elég necces volt párszor. Múlt héten bele futottam a folyosón menet Mordon professzorba hát nem lett a legkellemesebb élményem idén de mind1. Össze szedem magam és el indulok egy kellemesen fagyos délutáni sétára. A többiek biztosan a klub helységben vannak de ma semmi kedvem velük lógni. Át sétálok a fő bejáraton egészen ki a fúria fűzfáig és le telepedek vele szemben, van egy olyan érzésem, hogy nem sokára fel fog bukkanni valamelyik Wessely. Körbe lesek de senkit nem látok legalábbis embert nem. Pontosan ugyan az a szürke szemű farkas néz farkas szemet velem mint év elején. Le ülök vele szemben a földre és figyelem mit csinál. De a szemében semmi vadságot vagy vérszomjat nem látok, csupán érdeklődést. Viszonylag messze van tőlem, a Tiltott rengeteg szélén le ült, és csak néz nem csinál semmi mást csak néz tisztes távból. Olyan érzésem van mintha már ismerném, fel kel szépen komótosan és ki nyújtózkodik mint egy macska. Miközben le se veszi a szemét rólam.

- Cassi hol vagy?- Kiabál Cass a távolból, a kutya mintha meg ijedne és hirtelen el fut az erdő felé és pillanatok alatt el is tűnik. Vajon miért ment el? Lehet, hogy nem akarta azt, hogy lássa más is?

- Itt vagyok!- Kiabálom hangosan a Roxfort felé. Össze húzom magamon a kabátom és fel kelek a földről. El indulok a kitaposott úton felfelé a dombon aminek a tetején Cass éppen sétál le nagyon boldogan. Legalább neki jó napja van ma, ha már nekem nincs is.

-Végre meg vagy, Dumbledore már keresett, és képzeld Fred el hívott a bálba.-mondja nagy boldogan Cass. Enyhén szíven ütött a tény, hogy őt hívta el de nem lehet. Hiszen Cedricel járok nem gondolhatok másra nem igaz? Mosolyt erőltetek az arcomra és felé fordulok.

- Miért keresett az igazgató?-kérdezem a legjobb barátnőmtől. Szinte le se lehet törölni a mosolyt az arcáról.

- Azt mondta fontos dolgod van vele és, hogy ezt már régóta halogatod.- mondja sejtelmesen nézve rám Cass. Basszus rosszul leszek, nem akarom még tudni azt a dolgot. Bár annyira izgat is, hogy mi lehet a múltban az én múltamban. Néha álmomban még mindig eszembe jut az a kis lány lány abban a fura német helyen. Kicsit félek is Dumbledore-hoz menni viszont a szívem azt súgja,hogy menjek. Rá pillantok Cass viszonylag boldog arcára és én is el mosolyodok át karolom a vállát és együtt indulunk el a Roxfort felé csendeben, azt hiszem mind a ketten a gondolatainkba merülünk éppen. Bár azt nem tudom Cass mire gondol éppen én csak is azt a kis német falut látom magam előtt a szőke kislánnyal. Nincs nap, hogy ne gondolnék arra, hogy mi lett volna ha az igazi szüleim még élnének. Bár szeretem anyut meg aput és a tesóimat, de akkor is. Nem gondoltam volna még Oroszországban, hogy ennyire fogok szomjazni az igazságra mint most, lassan ballagunk be a nagyteremig ahol külön válunk.

- Majd később talizunk.-búcsúzok a legjobb barátnőmtől, a szememmel pedig az igazgató iródája felé vezető lépcsőt nézem.

- Oksi én a Griffendél toronyban leszek.-mondja mosolyogva, meg öleljük egymást és mind ketten arra megyünk amerre mennünk kell. Sietve lépkedek fel a lépcsőn és meg állok a tetején mivel éppen fordul. Szinte mindenki kint az udvaron van vagy a klub helységekben, egy-két diák lézeng csak kint a folyósokon. Legalább nem kell senkit kerülgetnem, ezért utálok késésben lenni olyankor minden diákot fel kell löknöm. Meg állok az igazgató irodája előtt, és pont akkor tűnik fel McGalagony professor.

- Miss Blackgold, az igazgató már várja magát.- mondja kedvesen az igazgató helyettes majd az ajtó felé fordul.

- Citrompor Tárulj-mondja az ajtónak majd az ki tárul és mind a ketten fel lépünk a lépcsőre ami magától kezd forogni, emelkedni. Szerencsére annyiszor jártam már itt, hogy meg sem rezzentem a hirtelen mozdulattól. Emlékszem mikor először jöttem ide fel rendesen be paráztam, ahogy valószínűleg mindenki. Mikor fel értünk a professor várakozóan tekint rám, hupsz lehet el kellene indulnom. Gyorsan meg teszem a maradék utat az iroda közepéig, vissza pillantok a vállam felett és McGalagony professor hült helyét látom csak. Valaki köhint egyet óvatosan és vissza kapom a fejem az irodája felé.

- Miss Blackgold, nem siette el ezt a pillanatot.-mondja Dumbledore, majd le ül az asztalához. El foglalok egy fotelt és várakozóan pillantok az igazgatóra. El mosolyodik és meg simítja a főnixe tollait.

- Igen tudom túl sokáig tartott, bár ha rajtam múlik még húztam volna egy darabig.-mondom kínosan nevetve. Mert tényleg nem jöttem volna ha nem muszáj de hát úgy látszik rajtam semmi sem múlt ebben az ügyben. Az emlékező cucc felé pillantok majd vissza az igazgatóra.

- Nos akkor kezdjünk is bele.-csapja össze izgatottan a kezét Dumbledore és fel pattan a székéből. Az ablak elé sétál majd felém nyújtja a kezét, fel pattanok és mellé állva meg fogom a kezét. Hirtelen furcsa érzésem lesz mint amikor hopponálok de most nem voltam felkészülve rá. Amint földet érünk el kezd kavarogni na gyomrom, fel kapom a fejem és egy zöld mezőn vagyunk ki szúrja a szemem egy bokor és el kezdek felé futni, hogy ki dobjam a taccsot.

- Általában nem szokták ilyen sokáig bírni hopponálás után.-szólal meg tréfásan mögöttem Dumbledore. Meg törlöm a szám egy zsebkendővel és felé fordulok.

- Általában nem szoktam hányni hopponálás után, bocsánat.-mondom szomorúan mosolyogva és körbe nézek, hol is vagyunk pontosan. Minden olyan zöld de nem az a csúnya, angol fű színű hanem olyan varázslatosan szép. Az ég is sokkal kékebb mint Oroszországban vagy Angliában, hihetetlen. Azt a helyet juttatja eszembe mint amit Dumbledore emlékeiben láttam év elején.

- Nem kell bocsánatot kérnie miatta Miss Blackgold.-mosolyog az igazgató és a dombon álló hatalmas erődszerű cucc felé mutat. Sokkal le amortizáltabbnak tűnik mint az emlékekben, és bár nem kell sokat gondolkoznom azon, hogy hol is vagyok. De nem értem miért hozott ma ide.

- Mit keresünk itt tulajdonképpen?- kérdezem kíváncsian az igazgatót, aki továbbra is mosolyog kicsit már sejtelmesen is. Ha tippelnem kellene azt mondanám azért hozott el mert az a kislány rokonom lehetett de, hogy ki azt nem tudom.

- Ez a hely rejt el valakit a világ elől aki súlyos bűnöket követett el Clarissa.-mondja halkan Dumbledore, ijedten pillantok felé remélem engem nem akar be zárni ide.

- Mivel a Dumstrángba járt gondolom ismerős magának a Gellert Grindelwald név.-mondja sejetelmesen pillnatva rám. Nincs senki aki nem ismerné annak a férfinek a nevét, egy igazi legenda volt a régi sulimban. A fekete mágia igazi királya, nem mintha isteniteném vagy valami hasolnó.

- Persze, nincs aki ott ne ismerné.- mondom furcsán fel pillnatva rá.

- Akkor, hát induljunk be.-mondja és neki indul a dombnak, én pedig követem mint mindig. Furcsa azt látnom amit eddig csak egy emlékből ismerek, még hozzá nem is a saját emlékem. Dumbledore vajon tényleg be akar menni hiszen mindenki ismeri a storyt, hogy a huga miatta halt meg. Amikor azt a kislányt hozta ide akkor se ment be vele. Kiváncsi vagyok mi közöm lehet Gellert Grindelwad-hoz.
- Azt még nem mondta miért is vagyok itt Igazgató úr.- szólalok egy mikor fel értűnk a domb tetejére.........