Nicole és Mark története

5.évad/II 2.rész

Tegnap gyorsan elhagytam a céget. Azután elmentem az anyósomékhoz, felvettem Zarát. Hazamentem és megvártam, míg hazaér Mark. Este nyolc órakor érkezett meg, ami nekem nagyon nincs az ínyemre. Így nagyjából csak 1 órát tölt a lányával, ami nem elegendő idő. Hazajött, lefürdött, elaltatta Zarát, majd lefeküdt aludni. Még jó éjt puszit sem adott nekem. Csókról már nem is álmodozom, na de még egy szájrapuszi se. Este, amikor végre találkozunk? Kezdek kétségbeesni. Szeretője lenne? Nem. Ilyenekre nem szabad gondolnom. Hiszen sosem csinált semmi ilyesmit. Mindig hűséges volt hozzám. Viszont kicsit zavaros mostanság ez a helyzet. Máskor egy hónap után könyörgött, hogy bújjunk össze. Most meg már fél évnél járunk. 6 hónapja nem feküdt le velem. Félek. A múltkor megnyugtatott azzal, hogy úgy tetszek neki ahogy vagyok, ami arra volt jó, hogy szégyen nélkül vagyok meztelen előtte és képes lennék lefeküdni vele, nem félve a kinézetemtől. De semmi. Lehet, hogy csak nyugtatni próbált ezzel a dumával és megtartani engem, mint feleséget, miközben a cégnél kefél valamelyik alkalmazottjával, vagy esténként azért késik, mert valami prostival van együtt, vagy az új nőjével megy el vacsorázgatni és hotelbe dugni. NEM. Elég az összeesküvés elméleteimből. Hiszen Mark a férjem. Hogyan is gondolhatok ilyet.
Andrew elvitt minket a céghez. Segített összerakni a babakocsit, majd megjelentem Zarát tolva az épületben.
- Jó reggelt! Hol van Mark?
- Az irodájában. Nincs most dolga. -szólt a titkárnő. Beszálltam a liftbe a babakocsival, majd az irodához indultam. Közelebb mentem az ajtóhoz, ami mögül kéjjel teli sóhaj tört fel. Női sóhaj.
- Úristen! Gyorsabban! -nyögte a nő.
Teljesen lefagyva álltam az ajtó előtt. Ez nem velem történik meg. Ugye nem vonzottam be ezt az egész szart? Mark megcsal.
- Igen, így, bébi. -sikított a nő.
Könnyek gyűltek a szemembe, de próbáltam erős maradni. Zara nyugodtan aludt a babakocsiban. Próbáltam letörölni a sós könnyeket, de nem bírtam abbahagyni a sírást. Kopogás nélkül rontottam be, nem tudva mire számítsak. Azonban meglepődtem. Hála az égnek jó értelemben. Simon és Polly volt az. Másrészt meg fúj.
Polly azonnal elpirosodott és felkapott magára valami göncöt, amíg Simon röhögve cipzározta be a nadrágját.
- Ezen mi olyan nevetséges? -akadt ki a barátnője.
- Most mondd, hogy nem vicces. -kuncogott még mindig.
- Egyáltalán nem.
Mark lépett be és lefagyott.
- Ilyen nincs. -bújt Simon mögé Polly.
- Itt meg mi folyik? -csukta be maga mögött az ajtót.
- Csak az irodádban dugtak. -morogtam.
- Hogy mi van? De csak egy mappáért mentem ki, ti pedig 5 percig nem tudtuk a ruhátokban maradni. -tátotta el a száját.
- Nem nagy dolog. -gombolta be az ingjét Sim.
- De az. Ráadásul az én irodámban? Mik vagytok ti? Kanos tinédzserek, akik egy órát nem bírnak ki szex nélkül?
- Ez még a jobbik eset. -suttogtam.
- Mi?
- Semmi.
- De mégis mi?
- Az, hogy fél éve nem szexeltél velem. Az.
- Pff. -röhögött Simon.
- Te beszívtál vagy miért nevetsz mindenen? -ütötte meg Polly.
- Menjetek. Majd holnap átbeszéljük ezt. -dobta le az asztalra a mappát Mark.
Megvártuk míg kimennek, majd Mark felémfordult.
- Azt hittem megcsalsz. -jelentettem ki.
- Micsoda?
- Mit gondolhattam volna, amikor nyögések jöttek ki az irodádból? Ráadásul 6 hónapja úgy viselkedsz velem, mintha többé nem érdekelnélek szexuális téren és mindig 2 órával később jössz haza. Meg sem csókoltál már napok óta. -dörzsöltem meg a szemeimet.
Magához húzott, de én eltoltam magamtól.
- Mindig ezt csinálod. Ha panaszkodok, azt cselekszed amire szükségem van. Nem csókoltál meg napok óta, most pótolod. Nem értél hozzám sokáig, mert véletlenül fellöktél. Semmi baj, hetek múlva amikor könyörgök neked, akkor lefekszel velem. -emlékeztettem a hónapokkal ezelőtti esetre.
- Ez nem így megy, Mark.
...
Este 8 óra volt. Zara már a kiságyban aludt, én meg az ágyon olvasgattam. A házimunkát holnapra halogattam, mert semmi kedvem nem volt hozzá.
- Szia. -jött be az ajtón suttogva Mark.
Ignoráltam őt és tovább bújtam a könyvet.
Benézett Zarához, majd megfogta a karomat.
- Gyere, beszélgessünk lent.
Hagytam, hogy húzzon maga után, de említettem már, hogy semmihez sem volt kedvem?
Leültetett a kanapéra és elémguggolt.
- Sajnálom, Nicky. Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő, ami a sok meló miatt történt. Vissza kell fognom magam megint, mert így nem töltök elég időt veletek. Szeretlek téged és sosem csalnálak meg.
- Úgy viselkedtél velem az elmúlt időben, mintha már 50 éve házasok lennénk és minden intimitás kihalt volna belőlünk. Nem csoda, hogy arra gondoltam szereztél magadnak valakit. Mostmár nem vagyok elég csinos, későn jársz haza, satöbbi. Nem sorolom fel mégegyszer.
- Tényleg sajnálom.
Szája az enyémet súrolta és a szemembe nézett. Másodpercek teltek el.
- Akkor akarsz engem vagy sem? -pislogott.
- Zarát nem hagyhatom egyedül. -susogtam.
- Itt van a bébifigyelő. -mutatott a dohanyzóasztalra. - Ha sír, rohanunk.
Kacagva húztam közel magamhoz. Ajkaink egymásét falták. Mark meleg nyelve matatott a számban, miközben leszedte rólam a ruhákat.
🔞
- Mark... -sóhajtoztam. - Kell óvszer. Nem akarok a közeljövőben szülni.
- Várj meg itt. -rohant a dolgozószobába.
Meztelenül feküdtem a kanapén és amikor lenéztem magamra elég nagy csalódás fogadott. A hasamon még mindig nagyon meg volt nyúlva a bőr. De elhesegettem a rossz gondolatokat, mert ezt most nem ronthatja el semmi.
Mark visszasietett meglobogtatva az óvszert.
- Még egy kicsit várj.
Pihegve vártam, amíg felhúzza magára, majd lassan belémtolta magát.
- Nem fáj? -lihegte.
- Dehogy fáj. Erre várok már mióta. -kulcsoltam át a lábaimmal a derekát.
És végre elkezdte a mozgást.