Nicole és Mark története

5.évad 40.rész

-Nicole-
- Anya hívott, hogy hétvégén vacsorára vagyunk hivatalosak. Polly szülei most találkoznak velünk. -tette le a pultra a mobilját Mark.
- Oké. -ettem tovább a csemegeuborkát. Körülnéztem a konyhában és észrevettem a mogyoróvajat.
- Ne merészeld Nicky! A múltkor is rosszul lettél ezektől a hülye párosításoktól.
Lebiggyesztett ajkakkal szugeráltam tovább a finomság üvegét.
Ekkor csengettek.
- Kérlek szépen, Nicole. Ne csináld! -ment az ajtóhoz.
Én abban a pillanatban ragadtam meg a mogyoróvajat és rákentem egy adagot az ubikra. Beleharaptam és szó szerint a mennyországot éltem meg.
- Szia Hugi. -tette le a babahordozót a pultra a bátyám. - A táskát a nappaliban hagytam. Köszönjük, hogy vigyázol rá.
- Bármikor.
Mark kikapta a kezemből a nasimat.
- Na! Isteni volt.
- Gyomorrontást fogsz egyszer kapni ezektől.
- Eddig sem kaptam.
- Na jó van, én mentem. Ciao! -rohant is el Peter.
- Szia Dakota baba. -néztem be a hordozóba. Az unokahúgom csak rugdalózott és mosolyogva cumizott.
- Egy csodálatos napot fogsz eltölteni a kinevezett keresztszüleiddel. -megpusziltam a pocakját és kivettem őt a tartóból.
- Azt hallottam, hogy már nagyon ügyesen mászol. Megmutatod nekünk? -raktam le a szőnyegre.
Először csak kutyázott, de utána elkezdte a mászást. Kacagva jött felém, de egyszercsak megállt és mögém nézett.
- Na? Mi van ott?
A levegőbe mutatott és tovább nevetett.
Mark arrébb tolt, hirtelen felvette a karjaiba, megragadta a táskát és integetni kezdett nekem.
- Hagyjuk itt ezt a nőt. Sosem hagyják, hogy minőségi időt töltsünk el egymással pedig még most kell kialakítani a szoros kapcsolatot kettőnk között. Ugye? -beszélt Dakotáhaz, aki teljesem elalélt és úgy nézte a férjemet, mint egy csodát.
- Szia Nicky! -ment fel a lépcsőn.
- Sziasztok. -dadogtam és teljesen lesokkolt ez a jelenet. Mark jobban bánik a babákkal mint gondoltam.
Lekaptam a cipőmet, felakasztottam a dzsekimet és dühösen néztem a férjemre.
- Elkéstünk Mark. Sürgethettél volna.
- Nyilván ez is az én hibám. -dünnyögte.
- Hogy áll a hajam? -fésültem át a kezemmel.
- Gyönyörű vagy, Nicky.
- Jó estét! Elnézést kérünk a késésért. -néztem körbe az étkezőben. A bemutató vacsi az anyósoméknál volt.
- Semmi gond, gyertek beljebb. Még Virginia sincs itt. -ölelt meg Sarah.
- Nyilvánvaló, hogy nincs itt. Hol lehet? Ja, a pasijánál. -nézett Mark szúrósan Simonra.
- Azt hittem már túltetted magad ezen. -válaszolt a férfi.
- Sosem fogom túltenni magam rajta.
- Nicole vagyok, ő pedig a férjem Mark. -fogtam kezet Polly szüleivel.
- Örülünk a találkozásnak. Mary vagyok, a férjem meg George. -mosolyogtak, de mintha kicsit kellemetlenül érezték volna magukat.
- Segíthetek valamiben, Sarah?
- Semmiben, angyalom. Üljetek le.
Helyet foglaltam és sóhajtottam egyet.
- És hogy vannak? -legyeztem magamat. Nagyon melegem volt, jobb lett volna ha nem engedem ki a hajam.
- Nicky...
- Mondjad. -fordultam Mark felé. A kezében egy hajgumi volt.
- Köszönöm.
Gyorsan összegumiztam a hajamat és a vacsora vendégeire figyeltem.
- Jól vagyunk, köszönjük. Bár talán nekünk kellett volna megvendégelni önöket, hiszen mi vagyunk a lányos ház.
- Ugyan anya, ez nem eljegyzés, csak egy sima vacsora. -szólt közbe Polly.
- Igen, én vagyok kicsit régimódi. -ivott egy korty vizet.
- És te Simon? Olyan szűkszavú vagy, van valami baj?
- Nincs semmi baj, tini mami. Csak jobb, ha nem mindig beszélek.
A becenevemre megforgattam a szemeimet és én sem szólaltam meg.
- Öhm? Simon és maga rossz kapcsolatban van? -érdeklődött Mary.
- Nem. Inkább olyan testvéries kapcsolatban vannak, hogy folyton piszkálják egymást. -szólalt meg Mark.
Sarah és John kiszolgált minket. Így el is kezdődhetett a vacsora.
Hirtelen betoppant Virginia és mögötte egy fiú állt.
- Jó estét! Sziasztok! -motyogta.
- Ó, hazaérkezett az éjszaka királynője. -meredt a húgára Mark.
- Kérlek, fejezd be. -fogtam meg a combját.
- Sean csak éppen bejött, a múltkor itthagyott valamit, le is hozom neki. -dadogott.
- Itthagyott valamit? Szóval a fiatalember rendszeresen jár ide? Anyu, hogy engedhetitek ezt meg? -nézett Mark a szüleire.
- Ugyanmár, szívem. Fiatalok, meg kéne talán tiltanom nekik, hogy találkozzanak? Neked is engedtem, hogy jöjjenek hozzád.
- Igen, de én 18 éves voltam, nem 15.
- Ne hallgass a bátyádra. Menj és hozd azt le. -mondta Sarah Virginek. A lány felszaladt a lépcsőn.
- Tényleg csak engem zavar ez az egész? -nézett körül Mark.
- Igen, fiam. Csak te nem tudod ezt elfogadni. -motyogta John.
- Szívem, hoznál nekem egy kis narancslevet? -fordultam Mark felé.
- Most?
- Igen, nagyon megkívántam.
Mark morogva állt fel az asztaltól és ment ki a konyhába.
- Nem fogja elfogadni a helyzetet. Hagyjátok, had dühöngje ki magát. Utána engedékenyebb lesz. -toltam arrébb a répát a tányéromban.
- Itt is van. Jó éjszakát Sean. -adott át Virgi valami ruhát a fiúnak.
- Neked is, bébi. -puszilta meg a lány arcát.
- Bébi? Komolyan? -állt meg az ajtóban Mark, narancslével a kezében.
- Viszontlátásra! -köszönt és hagyta el a házat Sean.
- Tessék. -rakta le elém a poharat Mark és leült mellém.
- Gyere, szívem. Foglalj helyet. -fordult Sarah a lány felé.
Simon mellett volt egy üres hely, ezért oda ült le Virginia.
Mark még csapkodott egy picit az evőeszközökkel, amit már nem bírt ki Simon.
- Én sem örülök neki. -nyelte le a falatot a férfi.
- Nem tetszik ez az egész és legszívesebben kirángatnám a nadrágjából a gyereket, de nem tudok mit csinálni. Ahogyan te sem tudsz semmit tenni. Virginia pontosan tudja, hogy nem örülünk neki, de ennek ellenére is vele maradt. Majd ha megjárja, akkor megjárja. A saját bőrén tapasztalja meg. Jó étvágyat! -fejezte be a mondandóját Simon.
Mark befogta a száját és tovább ette a vacsorát.
- Térjünk inkább más témára, ami miatt itt vagyunk. Simonra és Pollyra. -mondta John. - Már nem is próbálkoznánk tovább a jópofizással, mivel mindenki megmutatta a foga fehérjét. Ennek ellenére szeretném elmondani, hogy egy teljesen átlagos család vagyunk. Lehet kicsit hangosak vagyunk és sokat vitázunk, de annál jobban szeretjük egymást. Ezt muszáj volt megemlítenem. Jöhet a desszert? -mosolygott az apósom
Mimdenki egyszerre bólintott.
Ezután a vacsora sokkal felszabadultabb lett, már nem voltak korlátok, így jó hangulatban telt el az este.
- És hány éves vagy? Csak mert nagyon fiatalnak tűnsz és máris babát vársz. -fordult felém Mary.
- 22 éves vagyok. -jöttem egy kicsit zavarba.
- Ó. -reagálta le ennyivel. - És nem félsz az anyaságtól? Nem szerettél volna tovább dolgozni vagy bármit csinálni?
- Kicsit félek tőle, remélem ez normális. Ha majd nagyobb lesz a gyerekünk, akkor szeretnék visszaállni dolgozni. -nyeltem egy nagyot.
- Értem. És a nagyszülők? -mosolygott Sarah-ra.
- Személy szerint istenien viselem, hiszen unokám lesz. Minket is váratlanul ért, mert egyszercsak már az ultrahang kép volt a kezünkben.
- És te John?
Az apósom csak morgott egyet.
- Ő nem örül neki. -forgattam meg a szemeimet.
- De, örülök. Csak nehéz feldolgozni azt, hogy 55 évesen nagypapa lesz az emberből.
Az egész társaság felnevetett a kijelentésem.
- Remélem Pollynak nem lesz egy ilyen hirtelen döntése. Különben Simon férfiassága a kukában landolna.
- Tudom, Mary. Már egy párszor emlékeztettél rá. -rázta fejét Sim.