Nicole és Mark története

1.évad 5.rész

Mark felállt megfogta Peter mindkét vállát és neki nyomta a falnak.
- Na ide figyelj! Rakd fel nyugottan a netre hogy szűz vagyok leszarom. De hogy a saját testvéredet lekurvázd ahoz pofa kell te barom. Most azonnal kérj bocsánatot Nicoletól. Most.
- Biztos hogy nem! -ordította bele Mark arcába.
Mark keze átvándorolt Peter nyakára.
- A húgodat mindennél jobban szeretem. És ha mégegyszer rossz szót mersz mondani Nicolera. Nem állítom le magamat. -suttogta.
Ekkor lépett be a szobába Laura. Vidáman benyitott de mikor meglátta hogy Mark fojtogatja a barátját. Lehervadt a mosoly az arcáról. És felsikított. - Kérj bocsánatot Nicoletól. -nézett vissza a tesómra. És elengedte
- Hugi ne haragudj. -lépett oda hozzám és megölelt. Én hagytam mert tudom hogy csak a düh beszélt belőle.
- Nincs baj. -szipogtam.
Peter ki akart menni de Mark megfogta a csuklóját. És visszarántotta.
- Még van egy ember akitől bocsánatot kell kérned.
- Bocs haver. Ideges voltam. Sajnálom.
- Ne tőlem. Nem vagyok ilyen egomán. Laurától. És ha bármi rosszat csinálsz vele ugyanaz vonatkozik rád. Nem állok jót magamért. Most takarodj.
Peter megfogta Laura kezét és kimentek a szobámból.
Mark lefeküdt a földre. Én pedig rá. És csak az jött ki a számon hogy köszönöm. - Köszönöm. -suttogtam
- Természetes.
- De ugye kibékültök?
- Gondolom. -sóhajtotta.
Nicky?
- Hm?
- Miért sírtál?
Nyitottam volna a szám. De rámtört a sírógörcs és újra könnyezni kezdtem. Én ezt nem bírom el kell mondanom. Nem lehet mindennap sírni. Így is ma már egy csomoszór bőgtem. - Nicole. Nyugi. Semmi baj. Shh. -törölte le férfias kezével a könnyeimet.
- Nagyon szeretlek.
- Nicky. Nem tudom meg így mi bánt. Nem tudok segíteni ha nem mondod meg.
- Nem tu...tudom, ho..hogy tényleg sze..szeretsz-e.
Mark arca csalódottá vált. Felállt. Azt hittem elmegy ezért jobban sírni kezdtem. De visszaült elém. Belenézett a szemembe.
- Nagyon szeretlek. -mondta, miközben könnyes lett a szeme.
Senkiért sem hagynálak el. Nagyon szeretlek Nicky nagyon szeretlek. Bízz bennem. Nem teszek veled semmi rosszat. Kérlek. -és egyre több könny volt a szemébe.
- Jó?
- Szeretlek.
- Na jó elég legyen. -törölte meg a szemét.
Nicky. Öltözz fel valami melegebbe. Hidegebb van kint mint tegnap. Megyünk a parkba. Sétálunk egyet. Majd irány a meccs. Rendben van hercegnő?
- Rendben. -mosolyodtam el.
- Most megyek kibékülök Peterrel addig öltözz. -már nyitotta volna az ajtót de én megszólítottam.
- Mark.
Aggódó arccal fordult felém. Én csak széttártam a karjaim jelezve egy ölelésre. Gyorsan odalépett hozzám. És szorosan megölelt.
- Szeretlek. Na de menj.
Kiment. Én meg elkezdhettem gondolkozni mit vegyek fel. Egy fekete farmer és egy jó meleg piros pulcsi mellett döntöttem. Mentem zuhanyozni. Gyors átöltöztem és sminkeltem. Majd boldogan lebattyogtam a lépcsőn. Mikor leértem már Peter és Mark nevetését hallottam.
- De jó. -tapsikoltam.
Mark elég furán nézett rám.
- Hát hogy kibékültetek.
- Ja. -értette meg Peter.
- Laura hol van?
- Wc-n. -vágta rá azonnal.
- Mark mehetünk? -kérdeztem.
- Persze. -odalépett hozzám és megcsókolt.
- Mark ne nyeld már le a hugomat.
Mark nevetve hagyta abba.
- Tesó!
- Igen?
- Mondd meg Laurának hogy beszélnünk kell.
- Jó.
- És még egy kicsi dolog. Ne bántsd meg. És szeretlek Peter.
Peter lehunyta a szemét.
- Már késő. -suttogta.
- Mi van?
- Laura elment.
- Mi? Hogy?
-  Azt mondta borzasztóan csalódott bennem. Hogy kinevettem Markot, hogy lekurv*ztalak és hogy fenyegettem Markot.
Én csak odaléptem a báttyámhoz és erősen megöleltem. Hogy érezze én itt vagyok neki.
- Én úgy megbántam.-mondta sírva.
Én szeretem Laurát és ez nem egyéjszakás. Én tényleg szeretem.
És dühből k*rváztalak le. Hugi te vagy az én testvérem hogy is bánthattalak. Marknak pedig igaza van. Én is megfojtanám magam. Hogy kinevetem és megzsarolom. És.... Sajnálok mindent. Elváltunk egymástól. Laura állt az ajtóban. Gyorsan odaszaladt Peterhez és megölelte. Majd megcsókolta.
Mark nyitotta volna a száját. De nem engedtem neki mert megpusziltam a száját. Azt mondta volna hogy "mindjárt lenyeled Laurát". Szóval leállítottam mielőtt elrontaná a pillanatot.
- Itt aludhatok ma? -kérdezte Mark.
- De holnap suli.
- Na és? Ma áthozok pár cuccot.
- Tőlem.
- Jó romantikázást mákvirágjaim. Mi mentünk. -utánozta Mark Peter viselkedését.

Nagyban sétáltunk Markék háza felé. Oda is értünk elég hamar. Ott Mark anyukája állt a konyhában.
- Sziasztok! -köszönt kedvesen, egy életvidám nő.
- Anyu, ő lenne Nicole. A barátnőm.
- Jó napot kívánok! Nicole Lewis vagyok. -nyújtottam kezet.
Kezet is fogtunk. De utána azonnal megölelt. És sírni kezdett.
- Ne nézz bolondnak. -mondta. Mire én csak elnevettem magam. - Csak jó látni egy olyan lányt, akarom mondani kész nőt. Aki boldoggá teszi a fiamat. A volt barátnője, Ruth. Borzasztóan flegma volt. A bemutatkozásnál azt mondta: Cső! Ruth vok! Te meg tisztelettudó, gyönyörű, intelligens. Aki boldoggá teszi a fiamat. És a legfontosabb egy biztos pont. Mert megbízható.
- Köszönöm. -mondtam könnyezve. A nő erre csak megölelt. És egy olyan mondatot mondott. Amivel örökre megtudtam hogy Mark anyukája egy igazán kedves és jólelkű asszony. - Miután meghalt Mark édesapja. Teljesen letört volt. Minden rosszban benne volt. Volt az a Ruth is. Minden minden rossz dolog egyszerre. De Március után minden megváltozott. Boldog lett. Nagyjából elfelejtette a történteket. És nagyon sokat beszélt rólad. Hogy Nicole így meg Nicole úgy. És minden áron szerettem volna hogy te legyél az én fiam szíve választottja. Erre újra könnyeztem. Ma már hanyadjára. A nő újra megölelt.
- Ülj csak le! -mutatott a díványra. Leültem de még mindig könnyeztem. Mark anyukája hozott inni. Mark jött le a lépcsőn. Észre se vettem hogy elment. Viszont bajba voltam. Mert még mindig könnyeztem és el is mosódott a sminkem de az őszinteség nagyon fontos egy kapcsolatban. Nem?
- Nicky miért sírtál? -guggolt le a dívány elé.
- Nem fontos. -ráztam meg a fejem.
- Na hercegnőm. Mondd meg. -simította meg az arcom.
De Mark anyukája kisegített.
- Csak meséltem egy kicsit. És meghatódott.
Mark csak bólintott egyet. Mutatta hogy álljak fel. Fel is álltam. Gyorsan szorosan átölelt. És nagyon nagy biztonságban vagyok a karjaiban.
Puszilgatta és simogatta a hajamat.
- Szívem.
- Igen?
- Menj oda anyukádhoz és ugyanígy öleld meg. -suttogtam.
Csak egy puszit nyomott az orromra. Jelezve hogy megteszi amit kérek.
- Édesányám.