Nicole és Mark története

4.évad 9.rész

Már valamivel nyugodtabban léptem be a céghez, ahol valaki olyannal találkoztam, akivel nem akartam.
Körülnézett az aulában, ahol nem volt senki. Megragadta a derekam és magához húzott.
- Ha már ilyen közel kerültünk egymáshoz... Mit szólnál egy estéhez? -suttogta.
Ellöktem magamtól és felpofoztam.
- Te mégis mi a fészkes fenét képzelsz magadról?
- Olyan jól kijöttünk.
- Miről beszélsz? Lekurváztál. Komolyan.. -kaptam a fejemhez. - Te teljesen hülye vagy. -néztem Simonra.
- Átmentél a teszten. Nem csalnád meg Markot.
Újra felpofoztam.
- Nem vagy te nekem se Marknak senkije. Azt hiszed, hogyha idejössz Amerikából azonnal befogadunk a családba? Azt hiszed jogod van ilyeneket tenni? Tesztelni engem? Ideje lenne leszállni a magas lóról. Mert ez nem a te céged. Nem te vagy a főnök.
- Nem is te vagy a főnök. -somolygott gunyorosan.
- Azonban nekem van 10%-om a részvényekből. Neked meg semmid nincs. A biztonságit kezdtem el keresni a tekintetemmel. Ahogyan megláttam azonnal magamhoz szólítottam.
- Kérem vigye ki az urat. -néztem vissza Simonra.
- Nem teheted!
- De megtehetem. Legyen szíves. -kértem meg újra a fickót. A kétajtós szekrény elkezdte kiráncigálni az épületből White-ot.
- Itt az idő, hogy rájöjj nem te vagy a góré hanem én. -tartottam vele a farkasszemet. - Nincs itt semmi ami a tied lenne. -megfordultam és Mr. Scott-tal találtam szemben magam.
- Ez szép volt. -tapsolt meg. - Most mondta el a DNS teszt eredményeit.
- Nagyon örülök.
Simon még mindig az ajtóban állt a biztonságival együtt.
- Vigye ki. -intett végül John.
- Ezt nem hiszem el. -morgott White. - Mit szerettek ti ebben a nőben?
Felhorkantam és ránéztem.
- Borzasztó személyiséged van. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan akarod, máris hisztizel.
- Te beszélsz? Biztosan anyuci ajánlott be John-nál, hátha befogad a hárembe Mark. -húzta a száját gunyorosan.
- Az anyám 4 éve meghalt, ha ez érdekel.
Azon nyomban elhallgatott és a gúny is eltűnt az idióta fejéről.
- Vegyél le az arcodból. Ez nem Amerika. -szólt rá Mr. Scott.
Végül kivitték.
...
- Sziasztok. -hámoztam le a lábamról a cipőt.
Azonban a nappaliból csak kiabáló hangok jöttek.
- Menj a szobádba! -parancsolta Nina a fiának.
Charlie dacosan felfutott és nemsoká egy hangos ajtócsapódás hangzott.
A nő fáradtan rogyott a székre.
- Mi történt? -ültem le vele szemben.
- Annyira kimerült vagyok. Persze, hogy most kellett Peternek is elutaznia.
- Miért, hova ment?
- Egy másik városban lesz a tárgyalás, ezért már elment.
- És Charlie?
- Balhézott az óvodában. Fejberúgott labdával egy gyereket. És kit? Valami milliárdos unokáját. Ki voltak akadva, hogy hogyan létezhet egy ilyen szemtelen, aljas gyerek. Mintha az övéké valami szent lenne. Behívattak. Pont egy műtét előtt. Oké, bementem. Azt parancsolták, hogy kérjen elnézést Charlie. De ő persze nem tette. -a fejét fogta, de hirtelen felállt és befutott a mosdóba.
Pár perc múlva utána mentem.
- Minden oké?
- Persze. Csak hányok pár napja. Összevissza eszek, nem csoda. Viszont én most megyek és lefekszem aludni. Jó éjt!
Leoltottam a lámpát és én is felmentem. Már éppen alvásra forgolódtam, amikor egy halk kopogás hallattszódott.
- Tessék? -motyogtam.
- Nicole néni. -állt ott Charlie egy párnát ölelgetve az ajtóban.
- Mi a baj?
- Rosszat álmodtam, de anyához nem merek bemenni, mert nagyon dühös rám.
- Gyere csak.
A kisfiú bekuckózott mellém és félve nézett rám.
- Én nem akartam fejberúgni azt a gyereket. Véletlen volt. Anya majd megbocsát?
- Persze, hogy megbocsát. Aludj szépen, holnap ovi. -átöleltem kis testét és egy puszit adtam a fejére. - Jó éjszakát.
Az ágyban éreztem Mark illatát, így én is eltudtam aludni.
....
- Jó reggelt! -köszöntöttem a lépcsőn lesétáló Ninát.
- Szia. -morogta álmosan.
- Jó lenne, ha felkelnél, mert fontos tennivalód van.
- Mégis mi? -kapta felém a fejét.
Elétoltam a terhességi teszteket, amikre hitetlenül nézett.
- Nem vagyok terhes. Ezt mégis miből gondolod?
- Hányinger, van egy pár étel, amit már nem eszel meg. Plusz 3 hónapja nem volt menzeszed.
- Honnan tudod?
- Megnéztem a naptárad.
Felkapta a teszteket és sértődötten a mosdóba ment. Eközben csengettek.
- Igen? -nyitottam ajtót.
- Szia. -nézett rám Simon.
- Mivel akarsz még megsérteni?
- Semmivel. Bocsánat a viselkedésemért, tudom nem indok, de engem egyedül az édesanyám nevelt. Nem tudom milyen egy összetartó család. És láttam, hogy közöttetek szoros kapocs van. Megijedtem, hogy befogadtok-e engem. Volt két lehetőségem. Kedvesen beilleszkedek és végre lesz egy igazi családom vagy elüldözöm magamtól a rokonaimat. Tényleg nem vezérelt semmi rossz szándék. Csak nehéz ez nekem. Mostmár belátom, hogy a jó ég titeket Markkal egymásnak teremtett. És nem lehet titeket szétválasztani. Abból indultam ki, hogy nekem csak pénzéhes nőjeim voltak, de ez nem hatalmazott fel arra, hogy téged is annak hívjalak. Tényleg sajnálom. Ennyit szerettem volna.
- Nagyra értékelem, hogy elgondolkoztál, beismerted a dolgokat és sajnálod. El van fogadva a bocsánatkérés. Nem lehetek rosszban a vőlegényem unokatestvérével.
- Köszönöm. Akkor szia.
Becsuktam az ajtót és visszasiettem a konyhába. Nina még mindig a mosdóban volt. Éppen a vizemet kortyoltam, amikor a barátnőm pityeregve lépett ki a fürdőszobából.
- Terhes vagyok. -csúsztatta elém a négy pozitív tesztet.
- Jézusom, gratulálok Nina.
A lány lerogyott a székre és egy jó ideig csendben ült.
- Én... -sóhajtotta. - Most nem tudom mi lesz.
- Mi lenne? -mosolyogtam rá.
- Abba kell hagynom a munkát. Peter még el sem vett feleségül. Sőt.. Jézusom, Peter. Mit fog egyáltalán szólni? Úristen. -borult az asztalra.
- Jó reggelt anya. -szaladt le a lépcsőn Charlie. - Sajnálom, ami tegnap történt. -ölelte át édesanyját.
- Semmi baj, kincsem. -törölte le a könnyeit.
- Szerintem először menj el orvoshoz, Nina. -ajánlottam a lánynak.
- Az lesz. -gyorsan felkapta a pultról a teszteket és a telefonjával együtt felment az emeletre.
Charlie csak nagy szemekkel nézett rám.
- Gyere reggelizni. -invitáltam magamhoz.
- Apa mikor jön?
- Délutánra már itthon lesz.
- Rendben.
Ezután csöndben elfogyasztottuk a reggelinket. - Most kell bemennem, mert máskorra nincs időpont. Eltudnád vinni Charlie-t?
- Persze. -intettem Ninának, aki már ki is rohant.
Felöltöztettem Charlie-t és a sofőr már itt is volt.

- Hova Nicole kisasszony?
- Óvoda.
- Mark úr üzeni magának, hogy szeretne magával beszélni.
A lélegzetem elállt.
- Tessék?
- Mark úr...
- Ne mondja újra. Hogy érti ezt? Beszélt magával Mark?
- Igen. -bólintott az utat figyelve.
- És hogyan beszélt magával?
- Nicole kisasszony, pontosan tudja, hogy Mark úrnak hatalma van. Börtönben is és szabadlábon is.
- Maga nem csak egy sofőr...
(...)
Miután Charlie-t elvittük, ezernyi kérdéssel szálltam be az autóba. De nem hátulra, hanem az anyósülésre.
- Mióta dolgozik Marknak? -kötöttem be az övemet.
- Két éve.
- És miket dolgozik maga.
- Lehetne úgy is mondani, hogy Mark úr jobb keze vagyok.
- Maga tudott az illegális verekedésekről?
- Igen.
- Mi a neve?
- Andrew Lang.
- Maga követ engem?
- Igen.
A gondolatokat összerakva néztem a férfira.
- A vőlegényem a börtönből is tudni akarja, hogy hol, mikor és mit csinálok, ugye?
- Nagyon okos nő Miss Lewis.
- Akkor kérem mondja meg "Mark úrnak", hogy azonnal fejezze be az ellenőrzésemet. -idegesen becsaptam az autó ajaját. Komolyan? Még ő kémkedik utánam?
- Jó napot kívánok. -léptem be az épületbe.
- Nicole kisasszony. -rohant oda hozzám az egyik titkárnő. - John úr kérte, hogy adjam át. - nyújtott oda nekem egy borítékot.
- Köszönöm.
Beléptem a liftbe és elindítottam. De a szokáshoz híven megint valaki megállította azt.
- Szia Nicole. -lépett mellém Simon.
- Hello. -motyogtam.
- Történt valami?
- Semmi.
- Öhm.. Oké. Tudom, hogy csak most vagyunk békülőben, de ha tudok segíteni akkor....
- Mark követtetett engem. Semmi más. -túrtam bele a hajamba.
- Ó.
- Ó, bizony. -szálltam ki.
- Ma már beszéltem vele.
- Gondolom te is úgy mint a kémje. Idézve az ő szavait "Mark úrnak hatalma van."
Igazából minden pénzes faszkalapnak van, szóval mit is vártam volna Marktól vagy tőled. -dühösen mentem az irodához, azonban Paula látványa megállított.
- Hát eljött ez a nap. -mosolygott rám a nő.
Nagyot sóhajtva öleltem át.
- Köszönjük a segítséget. Hálásak vagyunk mindenért.
- Sajnálom, hogy ez történt. A telefonszámomat tudod. -mondta, majd elment. A másik oldalon lévő titkárnő felnevetett.
- Mi az? -néztem rá.
- Semmi. Csak érdekes, hogy sajnálja. Mr. Scott majdnem megölt valakit. Szóval...
Közelebb léptem hozzá, majd végig a szemébe nézve ejtettem ki a szavakat.
- Ki vagy rúgva. Meg ne lássallak többet ennél a cégnél. -ordibáltam.
Felszegte az orrát és a táskáját felkapva távozott.
- Ez igen. Egy nap alatt két titkárnő távozott. -tapsolt Simon.