Nicole és Mark története

2.évad 7.rész

Képszakadás... Csipogó hangra ébredtem. Kinyitottam a szemeimet. Fehér falak mindenhol.
- Nicky. -fogta meg a kezemet Mark.
- Mi történt?
- Elájultál. -puszilta meg a homlokom. Azonban egy szörnyű keserű szag csapta meg az orrom. Dohány.
- Te cigizel? -kérdeztem.
- Ö. Izé... Néha.
Miért tenne ilyet? És mióta? Miért nem szólt? Csalódottan pillantottam rá. Ő sajnálkozva nézett vissza.
- Sajnálom.
Megráztam a fejem.
- Hagyd abba.
- Abbahagyom. -sütötte le szemeit.
Megyek szólok a dokinak. -sietett ki.
Csöndben figyeltem a falakat amikor Dr. Silverman lépett be.
- Hogy vagy?
- Jobban.
- Nem voltál kómába. Ez szuper. Emiatt egy csomó dologtól megszabadultál. Visszaviszünk Peter kórtermébe még ma. Kapsz 2 infúziót még. Holnap egy vérvétel. És ha jó az eredmény. Hazamehet. Vitaminokat és probiutikumot írunk fel. Azokat ha renszeresen szeded. Renbe jön teljesen a szervezeted.
- Köszönöm.
- Szia. -lépett ki a szobából.
Pár perc múlva Mark jött be. Ugyanúgy leült a székre.
- Tényleg sajnálom. Abbahagyom. Soha nem veszem többé a kezembe. Esküszöm.
- Nincs semmi baj. Mióta?
- Úgy 2 hete.
- Jó.
- Nincs harag?
- Nincs.
Mark fölém hajolt és meg akart csókolni, de megfogtam a mellkasát.
- Allergiás vagyok rá. És... Gondolom nemrég csináltad... Szóval....
- Értem. -ült vissza.
Jobban vagy?
- Igen. Mikor történt?
- 8 óra környékén.
- Most mennyi az idő.
- 1 óra múlt.
- Most meg fogsz lepődni.
- Na?
- Éhes vagyok.
- Mi kell? Hozom azt,amit kérsz.
- Majd akkor mikor mondják, hogy mehetek.
- Megkérdezem. -ment ki.
Mehetünk fel? -kiabálta.
- Ez egy kórház. Csöndben. És igen. Mehettek. -szólt Dr. Pérez.
Mark odaugrott hozzám és segített felülni.
- Fáj valamid?
- Nem.
- Jó. Akkor tudsz sétálni.
- Igen.
Megfogta a kezem és az én pólómat ami a székre volt lerakva.
- Mit keres nálad az egyik felsőm? -vánszorogtam ki a folyosóra.
- Nicky illata van. Megnyugtatott.
- Te mentél a cuccaimért?
- Aham.
- Fehérneműt is hoztál? -kérdeztem mikor beszálltunk a liftbe. Az idős hölgy aki ott tartózkodott furcsán nézett rám.
- Hoztam. -nyomta meg a számot. Ami azt jelezte melyik emeletre megyünk.
- Kutakodtál, mi?
- Nem. Csak a ruháidat hoztam el.
Visszamentünk, ahol Peter feküdt az ágyon és telefonozott.
- Hello. -köszönt idegesen.
- Szia. Ennek mi baja? -kérdeztem suttogva Marktól.
- Valentína leparasztozta.
- Megvan a telefonszáma? Valaki?
- Nekem benne van. -vettem el a szekrényről és nyújtottam át neki.
- Kösz. -vette el.
Gyorsan gépelt valamit a telefonjába és tárcsázta a telefont. Kihangosította.
- Igen?
- Szia. Dr. Silverman vagyok. Csak szólok, hogy Nicole felébredt. És édesanyád mondta, hogy szóljak. -változtatta meg a hangját.
- Rendben. Köszönöm. Megyek. -rakta le a telefont.
- Te hazudtál? Ráadásul engem is belekevertél. -akadtam ki.
- Talán. De idejön.
Leültem az ágyamra. Onnan figyeltem az ajtót. Nem olyan sok idő múlva Valentína jött be.
- Sziasztok. -ült le mellém.
Mark szórakozottan nézte hol Petert hol Valentínát.
- Jól vagy?
- Igen. Holnap lehet,hogy már mehetek.
- Az jó.
- Mi jót csináltál? - kezdtem csevegni vele.
- Mekibe voltam egy barátnőmmel.
- Nem is fiúval voltál. -szólt közbe a bátyám.
- Nem. Kiderült, hogy egy paraszt. De még nem szárnyalt túl téged.
- Aham.
- Nem is nézett ki olyan jól.
- Mint én? -mosolyodott el.
- Hát... Azért jobban nézett ki nálad.
- Meddig akarod húzni az agyam? -sóhajtotta.
A lány felállt mellőlem és Peterhez ment oda. Olyan közel hajolt hozzá, hogy már csak 1 centi választotta el, hogy ajkaik egymáshoz érjenek.
- Nem húzom az agyad. -mosolygott a bátyám arcába.
- Igazán? Akkor mit csinálsz?
- Levegőnek nézlek.
- Nézhetsz annak. Csak levegő nélkül nem tudsz élni. -kacsintott. De még mindig ugyanolyan közel voltak egymáshoz.
- Melyik tumblr oldalról szedted?
- Nem tudom. -vigyorgott tovább.
- Peter.
- Mondjad vadmacska.
- Ha megcsókolnálak akkor visszacsókolnál? -kérdezte.
- Abban a pillanatban.
- Arra várhatsz tata. -jött el tőle. Újból mellém ült.
- Most beoltottál? -kérdezte elképedve Pete.
- Totálisan. -nevetett.
Peter sóhajtva feküdt le az ágyába. Lecsukta a szemeit. Mi hárman addig beszélgettünk mikor arra lettünk figyelmesek hogy a bátyám szuszog.
- Tetszik neked Peter? -kérdeztem a lánytól közelhajolva hozzá.
- Nem.
- Őszintén. -szállt be a beszélgetésbe Mark.
- Talán...
- Mondd már el. -sürgettem.
- Jól van. Tetszik. Na és?
Markkal egymásra mosolyogtunk.
- Ajj. Megyek vízért.
Mark pislogás nélkül figyelte a bátyám ágyát, ezért én is odakaptam a fejem. Peter fent volt.
- Szeret. -kelt fel az ágyból és az ajtó elé állt.
Valentína hamarosan megérkezett.
- Ha én csókollak meg, te visszacsókolsz?
- Talán.
- Próbáljuk meg. -hajolt közel a lányhoz.
- Ne. -lépett hátrébb a lány, aki ezáltal neki ment az ajtónak. Peter mosolyogva csókolta meg. Valentína nem reagált erre.
- A talánból nem lett. De most csináljunk belőle egy igent.
Peter ajkait újra nekinyomta a lányénak. De ő megint nem csinált semmit.
- Na jó elég. Összesen ötször csókoltalak meg. Ebből csak egyszer csókoltál vissza. Most reagálsz valamit vagy elfenekellek. -nézett rá komolyan.
- Pedofil állat.
- Az. -csókolta meg újra. De a lány megint nem csókolt vissza.
- Hát beszarok. Nem tudja használni a nyelvét vagy miért nem csókolja meg ezt a szerencsétlen parasztot. -suttogta Mark.
- Nem tudom. -nevettem.
- Valentína. Utoljára csinálom. Ha nem akkor nem. Lemondok rólad.
Peter újból rátapasztotta a lány ajkaira a száját. Ezúttal sokkal nagyobb beleéléssel. Valentína kicsit várakozva, de visszacsókolt. Peter mosolyogva folytatta. A lány a bátyám nyaka köré kulcsolta karját. Peter Valentína derekát ölelte át. Lélegzetet véve váltak el. De nem volt elég a lánynak. Megfogta Peter tarkóját és maga felé húzta. Vadul megcsókolta. A bátyám a szavát megtartva visszacsókolt.
- Kipróbáltuk. Mostmár örülsz? -tette karba kezeit.
- Nagyon. -ült vissza. - Szeretsz engem.
- Nem.
- Hallottam amit mondtál Markéknak.
- Hazudós vagy. Becsaptál. Eljátszottad, hogy alszol.
- Akkor is szeretsz.
- Azt mondtam, hogy tetszel nekem.
- Vagyis szeretsz.
- Nem.
- Igazán?
- Igazán.
- Akkor én se szeretlek.
- Oké. -vágta le magát a földre.
- Van szék is.
- Nem érdekel. -duzzogta.
- Nem értem. Te nem szeretsz az jó. De ha már én nem szeretlek akkor az rossz. Ez így. What?
- Hagyjál.
- Valentína. Ne csináld már.
- Hagyj békén.
- Látszik hogy Gómezékkel nőttél fel. -mondta ki.
- Kösz. -sziszegte a lány.
- Nem úgy értettem. Hanem...
- De. Úgy értetted. -ment volna ki.
- Vadmacska.
- Mi van? -fordult meg.
- Én... Mindegy. -legyintett sóhajtva.
- Mondjad.
- Kurvára szeretlek bazdmeg.
Valentína sóhajtva rogyott az ajtó elé.
- Én is bírlak.
- Csak bírsz?
- Jó. Szeretlek. -mondta olyan "már minden mindegy" alapon.
Peter szája mosolyra húzódott.
- Ne mosolyogj. Tudod milyen pokol nekem, hogy egy ilyen tatába szerettem bele.
- És mi lenne, ha a pokol édes lenne?-kérdezte
- Hogyan?
- Hát velem
- Ja. Persze
- Kinyögöm. Valentína leszel
a barátnőm? -kérdezte a haját
hátrasimítva
A lány sóhajtva bólintott.
- Akkor legyen édes a pokol.
Peter a lányhoz sétált. Felhúzta a
földről és mélyen a szemébe nézett.
- Tényleg el foglak fenekelni. -csókolta meg nevetve. Valentína mostmár természetesen reagált.
Abbahagyták.
Peter visszaült az ágyára, Valentína
meg a bátyám ágya melletti székre.
- Minden happy mostmár? -szólalt meg Mark.
- Igen
- De jó
- Mennyi az idő?
- 3óra
- Mark.
- Bazz. Tényleg. Bocsi Nicky. -rohant
ki az ajtón
- Hova ment?
- Kajáért.