Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

1 fejezet

Az első egy vagy két fejezet egyezni fog az előző sztoriéval :)

-Biztos készen állsz, gyerek?-fordul felém Körte.

-Persze!-nevetem ki idegesen.-Hát nem úgy nézek ki?-vonom fel a szemöldökömet.

-A legkevésbé sem, gyerek, a legkevésbé sem.-néz mélyen a szemembe.

-Nagyon jó...-sóhajtok egyet.

-Bár nem tudom, hogy Balogh mit akar... Ennek is akadna Botond a torkán...-dünnyögi.

-Nyugi, Körte!-veregetem hátba.

-Hát, hogy legyek nyugodt, gyerek? Én nem bírom a tini drámákat!-magyarázza hevesen mutogatva.-Megnéznéd, hogy van-e még pálinka a hátsóülésen?-bámul üveges tekintettel a parkolóra.

-Körte!-szólok rá.-Semmi bajom nem lesz, hogy újra látom Márkot. Én már túl vagyok rajta és Tomival vagyok!-biztosítom.

-Jajj, gyerek, Gerinél is ezt mondtad...-morogja, aztán meglátja, hogy milyen haragos tekintettel nézek rá.-Oké, ő más volt, de remélem, hogy tudod, hogy Márk is a maga módján, de más neked.-válaszol halkan.

Erre viszont már semmit nem tudok mondani.

-Inkább menjünk be.-tanácsolom kedvtelenül.

Miután kiszálltunk a liftből, megcsörrent Körte telefonja.

-Gyerek, ezt muszáj felvennem.-húzza el a száját.-Bemész egyedül addig Aszádékhoz? Vagy megvársz?-kérdezi.

-Nyugi, Körte, be tudok menni egyedül is.-mosolygok rá.

És bementem, csak egy bökkenő volt.

Hogy Aszádék nem voltak még ott, se Evelin.

Csak egyetlen személy, aki az asztalra feltett lábakkal napszemüvegben telefonozott, majd rám nézett.

-Szia Beka...