Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

17 fejezet

Beki szemszöge:

Éppen a beszédeket hallgatjuk, ami dögunalom... Mint ez a party... 

Aztán egyszercsak meglátom kint Gerit, lehet, hogy hallucináltam, de esküszöm, hogy láttam! A menedzserével együtt... 

-Körte.-suttogom neki, majd kifelé mutatok, neki pedig elkerekedik a szeme és felpattan és rohan is. 

-Hova ment, Körte?-kérdezi Daniella, mire biccentek kifele és már itt sincs.

-Örülök, hogy eljöttél Beki.-enyeleg Tomi Márkkal... (írói megj.: én itt haltam meg... :))

-Én is örülök, hogy eljöhettem, olyan szuper Márk szülinapja.-áradozik magáról, mire Tomi mosolya lefagy. 

-Most már jobb a torkod? Megcsókolhatlak?-teszi fel a kérdést Tomi, nekem pedig a számba kell harapnom, nehogy felnevessek. 

-Nem, sajnos előjött a herpeszem, szóval...-húzza el  a száját, mire kiakadok. Hogy mondhat ilyen a barátom előtt?!

-Nincs is herpesze ám...-szállok be a beszélgetésbe.

-Na már csak te hiányoztál!-horkant fel Tomi gúnyosan. 

Erre elkerekednek a szemeim és nyelek egyet. Ez az oldala teljesen új... Márk viszont észreveszi, hogy rosszul esett, hogy így szólt hozzám. 

-Kérj tőle bocsánatot!-utasítja, a barátom pedig sóhajtva teljesíti. Aztán Márk szeme megakad az üvegen.-Az ott Nádor?-a válaszunkat meg sem várva rohan ki, mi pedig követjük. 

-Nagyon jó, megjött Bexike is és  a Hullócsillag is...-tapsol gúnyosan ez az idióta. 

-Nádor!-biccent neki Márk.-Ha jól tudom múltkor nem tört el az állkapcsod... De most bepótolhatnánk.-vigyorog a képébe és mindenki meghökken. 

-Megvolt az alkalmad, Beki, hogy elgyere velem a nyereményútra, én elhívtalak és...

-Mit csináltál?-akad ki az a személy akire senki sem számított és ő már éppen Gerit püföli...