Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

13 fejezet

Beki szemszöge:

Sajnos eljött a reggel és vagy száznyolcvan felköszöntő üzenet várt rám... Szóval még mindig kockahasam van, a picsába!

Elkezdek készülődni, Körte azt mondta, hogy úgy, ahogyan este akarok lenni, mert a helyszínről ma már valószínűleg nem jövök már el, aztán eszembe jut, hogy Daniellával van Márk és elkap a röhögőgörcs. Majd egy ismeretlen szám hívni kezd... 

-Igen?-szólok bele. 

-Tomi vagyok.-mondja ki azt a nevet amitől most görcsbe ugrik a gyomrom. 

-Szia Tomi.-szinte már lehelem a nevét. 

-Csak azt szeretném kérdezni, hogy amúgy mostanában, hogy vagytok Bekivel?-hallom a hangjából áradó idegességet. 

-Megvagyunk.-válaszolok tömören.-Elviselem, de semmi komoly. És ti?-érdeklődök. 

-Figyelj, Márk én tényleg kedvelem Bekit és szállj le róla! De ha van valami kettőtök közt akkor mondd meg!-utasít erélyesebben. 

-Nincs, esküszöm, hogy nincs.-dadogok. 

-De biztos, hogy van! Akkor miért nem akar eljönni velem a bulidba? Miért nem akar felvállalni? Egyszerűen amióta újra beléptél az életébe nem tudok kiigazodni rajta!-sóhajt egyet drámaian. 

De szerintem ezzel a kijelentésével már kicsit messzire ment. 

-Öhm, Tomi, nem akarlak elkeseríteni, de nem egy filmben vagyunk és két napja léptem be az életébe.-lombozom le kedvesen.-De mindenképp elmegy veled a buliba, azt garantálom.-biztosítom róla és utána még motyog valamit, majd lerakja a telefont. 

Áruló Tomi... 

Még hogy nem tud kiigazodni rajtam?

Mintha két nap alatt az ember annyit tudna változni... És ha tudtam volna, hogy ma semelyik pasival sem fogok szót érteni...