Utóirat: Fordulj fel! [Bexi ff.] Befejezett

30 fejezet

Márk szemszöge:

Szar érzés a szerelem. Főleg ha te abban csak egy felesleges harmadik kerék vagy... Nyilván örülök, ha Beka is örül és örülök, hogy Tomóval most már komolyan részt tud venni a kapcsolatukban, de na...

-Márk, várj már! Kitörik a bokám ebben a cipőben! Ne andalogj el nekem az esőben, mint a filmekben, baszki!-kiabál utánam valaki. 

-Beka?-fordulok meg meglepődve. -Mit csinálsz itt?-kérdezem. 

-Jelenleg futok.-ér oda hozzám lihegve.-Ég a mellkasom.-kapkodja a levegőt. 

-Ugye tudod, hogy a kijárattól kétszáz méterre vagyunk?-ráncolom a homlokomat. 

-Nagyon vicces.-dünnyögi.-Az ember kijön neki szerelmet vallani erre ez a hála...-teszi csípőre a kezeit. 

-Mi van Tomóval?-érdeklődök szórakozottan.-Azt hittem, hogy mindent meg tudott adni neked azzal, ha megsétáltat. Gondolj csak bele, majd gyalog mentetek volna Horvátországba nyaralni, mondván, hogy milyen kék az ég... -válaszolok ironikusan.

-Te hogy hogy nem humorista lettél énekes helyett?-csettint egyet. 

-Szóval szeretsz.-terelem vissza a témát. 

-És te nem akarsz nekem valamit mondani?-teszi fel a kérdést. 

-Sajnálom.-sóhajtok egyet.-Sajnálok mindent, igazad volt elcsesztem és nem küzdöttem érted, szeretlek mindennél jobban és remélem, hogy megbocsátasz.-vallom be. 

-De ez tudod, hogy mit jelent....-húzza az agyamat. -Elvesztetted az összes Beka-kuponodat.-válaszol nevetve, én pedig magamhoz húzom és megcsókolóm. 

Ott az esőben, ahol véget ért avagy elkezdődött a történetünk...

Vége