Weeb Költők Társasága

Vera x Jirou

gyilkosság

Budapesten egy gyilkos mászkált szabadlábon. Igen, jól hallottátok, nem elég a vírus, meg a minden, ami ezzel jár, de a bűnözés is az egekbe szökött, így pedig durvább bűntények is bekövetkeztek.

Vera idegesen szelte az utcákat. Már setétség uralta az utcákat, ő pedig időről időre az órájára pillantott. Még öt perc nyolcig. Gyorsabb tempóra váltott. Fülében a fülhallgatóból egy női hang a rádióban épp a közelében talált holttestről számolt be, ami nem nyugtatta le Verver idegeit.

Nyolc előtt három perccel esett be a ház kapuján. Épp időben, fújta ki magát, és egy fokkal nyugodtabban indult neki a lépcsősornak.

Timeskip.

Vera egy doboz babapopsitörlőkendőt vett elő a kabátja zsebéből, és alaposan megtörölte vérben ázó kezeit, hogy következő áldozata mellől távozzon, amikor ajtó nyikordulását hallotta.

Ez a vég! Nyilallt belé a felismerés, amikor a parkettán léptek reccsentek, és az élőszobában égő fény egy feltartott pisztollyal közeledő alak árnyékát vetítette a falra.

Vera a falhoz simult, és lélegzetvisszafolytva próbált kiutat találni szorult helyzetéből, de már rég késő volt.

Egy nő hangja csattant fel a helyiségben.

—Most azonnal jöjjön elő, feltartott kézzel, pontosan tudom, hol bújkál, és ellenkezést látva azonnal ólmot eresztek magába!

Vera előlépett, és a felismerés jeges marokkal szorította össze szívét. A holttest mellett, amit a szoba közepén hagyott, Vera régóta szeretett gimnáziumi osztályársa állt, rendőr uniformisban, és rezzenéstelen arccal szegezte rá fegyverét.

Vera arcán egy könnycsepp csordult végig, és térdre borulva adta meg magát a nőnek.

Csipi-a matekot, csak is a matekot hibáztassuk

(miért veszem amúgy komolyan az ilyesmit? elrontom itt a könyv wibeját xdd)