𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕿𝖍𝖊𝖞 𝖆𝖘𝖐 𝖞𝖔𝖚 𝖔𝖚𝖙

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
A vöröskével már többször is találkoztam, de mindig a Pop's-ban, tekintve, hogy nem is egy suliba járunk.

Ma délután is éppen a kajáldába mentem. Nem arról van szó, hogy nem szeretek otthon lenni, de suli után szívesen szabadulok el a város rosszabb oldalától.

Miután megérkeztem, rendeltem magamnak enni, majd elkezdtem a házijaimat. Otthon nem mindig van olyan csend a húgaim miatt, hogy nyugodtan tanulhassak, ezért ezt jobban szeretem a Pop's-ban csinálni.

– Szia, T/N! – huppant le velem szembe Archie. – Mi jót csinálsz?

– Házit. Általában ide jövök suli után, mert otthon ilyenkor nyűgösek a húgaim, és ezért folyton összevesznek. Így nehéz koncentrálni.

– Ó. Már mindent értek. Tényleg, még nem is kérdeztem: mennyi idősek a testvéreid?

– Ikrek, így mindketten 6 évesek – mosolyogtam. – Tényleg, és te mit csinálsz itt?

– Apám megkérte, hogy jöjjek be a rendeléséért, és vigyem el az építkezésre. De mivel még nincs kész, gondoltam leülök hozzád.

– Köszi. Szeretek veled lenni. Ilyenkor nem érzem magam annyira kívülállónak.

– Hát, ez jó, mert arra gondoltam, hogy... szombaton, ha ráérsz... megtaníthatnálak gitározni. Emlékszek, mesélted, hogy szeretnél hangszeren tanulni.

– Tudod mit? Ez remekül hangzik – hajoltam át az asztal fölött, és puszit adtam az arcára.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Sajnáltam, hogy az őszi szünet összesen két hétből áll, és így nekem hamarosan haza kell utaznom.

Nem volt honvágyam, de egyik este mégse tudtam aludni. Gondolkoztam, mit kéne csinálnom. Eszembe jutott az a kajálda, ahol Jugheaddel találkoztam, és tudtam, hogy a hely 0-24-ben nyitva van.

Csak épp azt nem tudtam, hogy menjek ki a házból. Rendesen, az ajtón keresztül nem igazán volt opció, mert úgy könnyebben lebukok. A másik lehetőség az ablak volt. Úgyis pont előtte nőtt egy fa. Csak épp fára mászni is úgy-ahogy tudtam. Végül emelett döntöttem. Kinyitottam az ablakot, sikeresen kimásztam, és próbáltam a lehető legóvatosabban lekúszni a fáról. Nos... zuhantam két métert, és a tenyerem lehorzsolódott. Bár, az már egy másik kérdés, hogy így hogyan jutok vissza.

Pár perc séta alatt meg is érkeztem a fényes neonokkal kivilágított kajáldához. Beléptem, és meg se lepődtem, milyen kevesen vannak itt. Leültem egy tetszőleges boxba, majd leadtam a pincérnőnek a rendelésemet, és kibámultam az ablakon, egészen addig, amíg le nem tették elém a kajámat. Mosolyogva megköszöntem és el kezdtem csipegetni a sültkrumplit. Néha elbámészkodtam a kajáldában, meg az ablakon keresztül.

– Nicsak, T/N! – ugrott be velem szembe a boxba Jughead, majd elvett a tányérról néhány szál krumplit, és a szájába tömte. – Mit keresel itt?

– Nem tudtam aludni. És te?

– Én elég gyakran vagyok itt éjszaka is. Tudod, írok.

– Ó, persze – mosolyogtam.

– Mondd csak, mikor is mész haza?

– Vasárnap. Miért?

– Szombat este itt – állt fel a boxból, felmarkolt még egy adag krumplit, majd elhagyta a Pop's-ot.

Sóhajtottam egyet, és mosolyogva csóváltam meg a fejem. Rettenetesem hiányozni fog ez a különös természetű srác.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
Eltelt már pár hét azóta, hogy McCoy bezáratta a Southside Gimit, és ebbe már a sulink Gettó Kígyó-ellenes tagjai is belenyugodtak valamilyen szinten.

Egyik óra utáni szünetben a klubszobába mentem, szerezni akartam egy kis nasit. Csak az automata épp másképp gondolta, ugyanis a zacskó gumicukor megakadt.

– Most komolyan? – morogtam.

Ekkor valaki, meglökte az automatát, és az édesség a nyíláshoz pottyant. Kivettem, majd felpillantottam a segítőmre. Sweet Pea volt az.

– Köszi – pirultam el. – És sajnálom, hogy Weatherbee eltiltott titeket a dzsekitől.

– Legalább te így gondolod – morogta.

– Tudom hogy a Bulldogok kiállhatatlanok tudnak lenni, és sajnálom is, de... nem tart ez örökké. Előbb-utóbb teljesen lehiggadnak.

– Ez egy kicsit megnyugtató. Mondd csak, szereted a kaját a Pop's-ban?

– Ki nem? – mosolyogtam. – Miért kérded?

– Lenne kedved elmenni enni valamit pénteken, suli után?

– Pe-persze – motyogtam, még pirosabb arccal.

Őszintén sose gondoltam volna, hogy egy olyan kemény srác, mint Sweet Pea randizni akarna velem, de nagyon örültem.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
Egyik kora este a Pop's egyik boxában ültem, és már az utolsó házimat körmöltem, kissé türelmetlenül.

A szokásommal ellentétben egyszer se néztem fel, amikor meghallottam az ajtó fölé szerelt kis csengőt.

– T/N? – hallottam meg a nevem, mire felkaptam a fejem. Charles mosolygott rám.

– Szi-szia! – intettem. – Hát te?

– A rendelésemért jöttem. Még várnom kell pár percet. Addig leülhetek?

– Nyugodtan – mosolyogtam.

Kicsit összébb pakoltam, majd Charles helyet foglalt velem szemben

– Te mindig itt írsz házit?

– Dehogy. Csak mikor kevés van belőle.

Miközben az utolsó válaszokat körmöltem, feltűnt, hogy Charles nagyon tépelődik valamin.

– Minden rendben? Feszültnek tűnsz. – A kérdésemet hallva rám pillantott, én meg rögtön magyarázkodni. – Jaj, bocsi! Csak mert te tanítod nekem az FBI ifi képzését, nincs közöm hozzá.

– Ugyan, semmi baj. Kedves, hogy megkérdezted – mosolyodott el. – Betty mesélte, hogy otthon vagy a... popkultúrában.

– Igen. Miért?

– Arra gondoltam, hétvégén... megnézhetnénk pár filmet. Az igazság az, hogy... le vagyok maradva az ilyenek terén. Ha Betty korában mesélt rólam, tudod, hogy gyerekkoromban nem sok lehetőségem volt filmezni – komorodott el.

– Igen, tudom. Egyébként... szívesen mutatok filmeket. Hétvégére összeszedek néhányat, amit érdemes látni, oké?

– Tényleg? Nagyon köszönöm. Majd... elküldöm a címet, rendben?

– Alig várom.