𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕱𝖎𝖗𝖘𝖙 '𝕴 𝖑𝖔𝖛𝖊 𝖞𝖔𝖚'

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
Éppen Archie-éknál voltam, és a vöröske továbbra is próbált zenélni tanítani. Sajnos kissé sikertelenül.

– Ez reménytelen – biggyesztettem le a számat.

– Ugyan már! Nem volt olyan vészes – puszilta meg a halántékomat. – De miért akarsz ennyire megtanulni zenélni?

– Mert te szereted a zenét, és... én is szeretlek téged.

– Te szeretsz? – vonta fel a szemöldökeit csodálkozva, és az a jellegzetes mosolya is megjelent az arcán.

– I-igen – pirultam el. – Baj?

– Dehogy. Már miért lenne az? Én is szeretlek, T/N.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
A 2.évad 22.epizódjában játszódik

Ott voltam a barátaimmal az erdő szélénél, mikor Mr. Jonest vártuk, hogy megtalálja Jugheadet.

Rettenetesen aggódtam a fiúért, főleg mert hallottam a Lidércekről, és arról, milyen keményen lépnek fel, ha olyan a helyzet.

A gondolataimból az szakított ki, ahogy az erdő szélénél megreccsent egy ág. Felkaptam a fejem, és láttam, ahogy Mr. Jones előjön az erdőből, karjaiban Jugheaddel, aki nem is volt eszméleténél, ráadásul a jobb válla erősen vérzett.

***

A kórházban nem voltam hajlandó egyedül hagyni Jugheadet. Ott ültem mellette, az egyik kezét szorongattam, és csendesen sírva könyörögtem neki.

– Kérlek, ne hagyj itt! Hallod, Jughead Jones? Ne merészelj magamra hagyni! – zokogtam. – Annyira, de annyira szeretlek!

– Én is szeretlek – hallottam meg halk hangját.

Gyorsan felkaptam a fejemet, és láttam, ahogy még csukva a szeme, de mosolyog.

– Édes istenem! – öleltem meg. – Annyira aggódtam érted. Ne merészelj még egyszer ilyet csinálni!

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:

Az ő szemszöge:
A mai estére T/N kiharcolta magának, hadd alhasson nálam. Bár ezt a logikát nem értem, elvégre az ő ágya és szobája annyival jobb.

Ő már régen elaludt, de én még ébren voltam, és a haját cirógattam.

– Szeretlek – motyogta.

– Tessék? – kaptam felé a fejemet, de aztán rájöttem, hogy alszik. Álmában mondta ki, hogy szeret.

***

T/N szemszöge:

Két nappal később, a suliban épp óráról mentünk a klubszobába, mikor Sweet Pea megtorpant.

– Minden rendben? – kérdeztem.

– Szeretlek – mondta olyan hangsúllyal, mintha azt közölte volna, hogy süt a nap.

– Té-tényleg?

– Igen – hajolt le, és megpuszilt.

– Jé, te voltál az első, aki kettőnk közül kimondta! – mosolyogtam.

***

Mikor vége lett a sulinak, Sweet Pea felajánlotta, hogy hazakísér, de út közben feltűnt, hogy valami bántja.

– Mi a baj? – kérdeztem óvatosan.

– Az a helyzet, hogy... nem én mondtam elsőként, hogy szeretlek. Te voltál. Pár napja, álmodban.

– Ez engem nem zavar – álltam lábujjhegyre, de így is csak az állára adhattam puszit.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:

Az ő szemszöge:
– Nem hajtanál gyorsabban, Chuck?! – kérdezte idegesen a hátsó ülésről Jughead.

– Megtennéd, hogy nem szólítasz így?! És elhiheted nekem, hogy mennék gyorsabban, de akkor nem tudok megállni, az pedig nem ártana! – válaszoltam dühösen.

– Fejezzétek be, oké? Ez nem fogja megmenteni T/N-t – szólt közbe Betty.

Pár pillanattal később csikorogva fékeztem, és gondolkodás nélkül pattantunk ki az autóból. Ezzel egy időben pedig meghallottunk egy ijedt sikítást a kis tó felől.

– T/N! – kiáltottam, majd rohanni kezdtem a Sweetwater-folyó medencéje felé.

Mire odaértem, őt magát nem láttam sehol, de a vízben kis buborékok jelezték hol lehet. Gondolkodás nélkül ledobtam a zakómat, és a vízbe ugrottam.

Pár pillanat alatt sikerült kihúznom őt a vízből, és egyre kétségbeesettebben próbáltam újraéleszteni.

– Valamelyikőtök hívja a mentőket! – szóltam a testvéreimre.

Betty volt a gyorsabb, és már tárcsázta is a mentőket, mikor...

T/N szemszöge:
Vizet felköhögve ültem fel, és csak egy pillanatra tudtam körülnézni, mert a mellettem térdelő Charles szorosan megölelt.

– Szeretlek. Annyira szeretlek. Úgy sajnálom, hogy miattam kerültél ebbe a helyzetbe – hadarta, miközben a hajamat simogatta.

– Én is szeretlek. És semmi baj. Nem te tehetsz róla – mosolyodtam el megkönnyebbülten. Már féltem, hogy sose hallom azt az -sz betűs szót.

– De. Ez az én hibám. A Csuklyás azért szemelt ki téged, mert velem vagy – tolt el magától, és a kezei közé fogta az arcomat. – Miattam kerültél veszélybe.

– Charles, ez engem nem érdekel. Most mondtad, hogy szeretsz. Ugye nem arra akarsz kilyukadni, amire gondolok? Ugye nem szakítani akarsz, ezért? – mutattam a kis tóra.

– Nem... Tudod mit? Menjünk haza – terítette a hátamra a zakóját, majd puszit adott a homlokomra. – Szeretlek.

– Én is szeretlek.