𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕿𝖍𝖊 𝖊𝖛𝖊𝖓𝖎𝖓𝖌 𝖇𝖊𝖋𝖔𝖗𝖊 𝖞𝖔𝖚𝖗 𝖋𝖎𝖗𝖘𝖙 𝖙𝖎𝖒𝖊 𝖙𝖔𝖌𝖊𝖙𝖍𝖊𝖗

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
– Gratulálok, Arch! Olyan büszke vagyok rád! – öleltem meg szorosan, egy sikeres meccs után.

– Köszönöm – puszilta meg a homlokomat. – Mi lenne, ha miután átöltöztem, hazamennénk? Mármint hozzám. Nem szeretném ha ilyen későn mászkálnál a déli oldalon.

Mosolyogva bólintottam, és miközben ő a csapattársaival ment átöltözni, én keresztül mentem a suli épületén, majd odakint leültem a lépcsőre, és vártam a vöröskémre.

– Itt vagyok. Mehetünk – mondta Archie pár perccel később.

Felláltam a lépcsőről, és elindultunk a sötét utcán, hazafelé, Archie-hoz.

***

Mikor a házban felértünk az emeletre, Archie-val csak egymásra néztünk, és ezzel a pillantással mindent megbeszéltünk. Beléptünk a szobájába, és becsukódott a hátunk mögött az ajtó.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Amióta ismerem Jugheadet, és mesélt a könyvéről, folyton könyörögtem neki, hogy mutassa meg nekem, vagy ha félti mutatni, olvasson fel belőle nekem. Így volt ez ma este is, miközben ketten ültünk a lakókocsiban.

– Juggie, kérleeek!

– Miért akarod ennyire elolvasni? Riverdale-i vagy. Átélted.

– De minden írónak van egy stílusa. Kíváncsi vagyok a tiedre. Légysziii!

– Jó. Felolvasok neked, oké?

– Köszi! – öleltem meg szorosan.

***

Jughead felolvasta azt, amit tegnap írt, és mikor vége lett, boldogan megcsókoltam, aminek az lett a vége, hogy eldőltünk a kanapén.

– Nem lenne jobb ötlet bemennünk a szobába? – kérdezte Jughead, mire bólintottam.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
Újabb randira készültem Sweet Pea-vel, csak épp fogalmam se volt róla, hogy hová. Általában elárulja, mi a program, de a mai kivétel volt. Annyit mondott, hogy rétegesen öltözzek, mert sokat leszünk a szabad ég alatt.

Egy bővebb fazonú, magasderekú farmert választottam, rövid felsővel, és Sweet Pea egyik kockás ingével, amit múltkor itt hagyott, plusz még eltettem egy kapucnis pulcsit, biztos, ami biztos.

Már besötétedett, mikor csengettek, vagyis Sweet Pea megérkezett. Lesiettem a lépcsőn, majd vidáman ajtót nyitottam.

– Szia, T/N – mosolygott, és átadott egy kicsi csokrot.

– Szia, Sweetie! Köszönöm szépen – szökkentem egy kicsit, hogy puszit adjak az arcára, majd sietve vázába tettem egy kis ajándékot, és visszamentem a várakozó barátomhoz.

– Mehetünk? – kérdezte mosollyal az arcán.

– Persze. De hová?

– Majd meglátod – kacsintott.

Kiléptem a házból, bezártam az ajtót, és meglepetten láttam, hogy egy furgon parkol a ház előtt.

– Hát ez honnan van? És hogyhogy nem a motoroddal jöttél?

– Elkértem FP-től, mert a motor nem lenne praktikus.

Csak bólintottam, beszálltunk az autóba, és elindultunk. Út közben próbáltam kitalálni, mi is lehet a randi program, de valahogy egyik se volt Sweet Pea-re jellemző. Főleg, miután áthaladtunk a vasúti átjárón, és a déli oldalra érkeztünk.

Ez elég különös volt, tekintve, hogy Sweet Pea nem szokott idehozni. Ahhoz túlzottan félt engem.

***

Végül, mikor megérkeztünk, sikerült alaposan meglepnie, ugyanis az autósmoziba érkeztünk.

– Sweetie! De édes vagy! – öleltem meg szorosan.

– Szóval tetszik?

– Nagyon is.

***

A film közben Sweet Pea kissé furán viselkedett. Miközben én nasiztam, és a vásznat néztem, ő elég bújós volt. Puszilgatta a számat, az arcomat, de még a nyakamat is.

– Sweetie, mi van veled? – kérdeztem, mikor vége lette a filmnek.

– Semmi. Csak szeretem, ha valamelyik ruhadarabomban látlak – vont vállat.

– Ennyire?

– Még jó. Nagyon csinos vagy benne. Tényleg, nálam alszol?

– Hát, mivel hétvége lesz... igen. Csak írok egy üzenetet anyának, hogy nem otthon alszok.

Beszálltunk a kocsiba, majd Sweet Pea a Sunnyside felé hajtott. Az út csendesen telt. De ez nem a kínos fajta volt, hanem nagyon kellemes.

Hamar megérkeztünk a lakókocsiparkba, és alig léptünk be Sweet Pea-vel a lakóhelyére, ő magához húzott, és meglepően szenvedélyesen megcsókolt. Szinte észre se vettem, ahogy így elindulunk. Csak akkor tűnt fel, mikor falnak ütközött a hátam.

– Arra gondoltam – kezdte, miközben az ajkai az enyéimet súrolták –, csinálhatnánk valamit, de persze, ha csak te is...

– Igen. Én is szeretném – mosolyogtam.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
– Charlie, Riverdale-i vagyok. Vacsora helyszínnek tökéletesen megfelel a Pop's – mosolyogtam kedvesen.

– Tudom. De te vagy az első barátnőm, és szeretnék mindent megadni veled. Úgy bánni veled, ahogy megérdemled. Mint egy hercegnővel. Plusz, megtehetem.

Halkan felnevettem, és láttam, hogy mosolyogva néz engem.

– Mi az? – kérdeztem.

– Csak gyönyörű vagy. – Kissé elpirultam, majd folytattam az evést.

Igazából nem volt semmi extra alkalom, csak egy szimpla szombat este, és Charles egy New York-i francia étterembe vitt vacsorázni.

– A ruha is tőled, van, szóval... – nevettem.

– Tudod, örülök, hogy a szüleid bíznak bennem annyira, hogy engedik, elhozzalak New Yorkba.

– Kedvelnek téged – vontam vállat.

***

Már elég késő volt, mire visszaértünk Riverdale-be, és mint mindig ilyenkor, egyenesen a Five Seasonsbe mentünk, hogy az éjszakát Charlesszal töltsem.

Alig léptünk be a szállodai szobába, ő teljesen váratlanul megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam, átöleltem a nyakát, és a haját kezdtem piszkálgatni közben.

Az ajkaink egy pillanatra elváltak, és Charles kérdőn nézett rám. Tudtam mire gondol, így egy picit elgondolkoztam, majd egy aprót bólintottam. Széles vigyor terült szét az arcán, a karjaiba kapott, és a hálószoba felé indult.

Óvatosan, letett az ágyra, és egy puszit nyomott az orromra.