𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕱𝖔𝖔𝖙𝖇𝖆𝖑𝖑 𝖌𝖎𝖗𝖑|𝕾𝖜𝖊𝖊𝖙 𝕻𝖊𝖆

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

A bátyám, Reggie előszeretettel éreztette velem, hogy a szüleink őt jobban kedvelik, pedig apánk érte se volt odáig. Én lehettem akármilyen kitűnő, ügyes sportoló, sose kaptam rendes elismerést.

Még kilencedikben felkeresett egy másik suli edzője, hogy az igazgatóval már megbeszélte, ha szeretném, focizhatok a csapatában, mert hallotta tesin milyen könnyen lefutom a srácokat is. Természetesen igent mondtam, mert végre én is elérhetek valamit. Még azt is megoldottam, hogy a családom ne keressen a lelátókon a meccsek napján. Mindig elértem, hogy szobafogságba kerüljek.

Egyik este épp az elkövetkezendő mrccs stratégiáját néztem át, mikor kopogtak a szobám ajtaján. A papírokat gyorsan a töri könyvembe rejtettem, mintha azt tanulnám.

– Igen? – Elkomorodtam mikor Reggie nyitott be. – Mit akarsz?

– Izé... beszélgetni. Zavarlak?

– Tanulnék. Ráadásul miért pont most akarsz beszélgetni? Eddig folyton csak piszkáltál, hogy téged jobban szeretnek, mint engem.

– Hát, most, hogy van ez a Csuklyás, gondoltam...

– Azt hiszed, engem megtámadna, vagy mi? Nem tudnál együttélni a bűntudattal, ha meghalnék, és te még csak bocsánatot se tudtál kérni?

– Ne-nem erre gondoltam, csak tudod... Bármikor elkezdhet ok nélkül gyilkolászni, és nem akarom hogy bajod essen.

– Köszönöm, de tudok vigyázni magamra. Most pedig hagyj, mert tanulnom kell. Ott az ajtó.

Reggie csak némán bólintott. Gyorsan feladta ezt a békülős dolgot. Annyira nem is érdekelt, inkább tovább foglalkoztam a stratégia tanulásával.

***

A péntek esti meccsre elég sokan eljöttek. A csapatom híres volt arról, hogy rendre megveri a Bulldogokat. Talán ezért is lehetett az, hogy Reggie a szokásosnál is agresszívabbnak tűnt. Erre rátett egy lapáttal a Southside Gimi bezárása, valamint, hogy a Kígyók átkerültek a mi sulinkba. Mindenesetre alig vártam, hogy újra elverjük a Bulldogokat.

A meccsen természetesen mi vezettünk. Egyszer sikerült megkaparintanom a labdát, és futni kezdtem a pálya vége felé, de hirtelen visszarántottak, és valahogy a sisakom is lerepült a fejemről, ahogy elestem. Így láttam, hogy aki földre rántott, az a bátyám volt. Nem szerezte meg tőlem a labdát, hanem elkezdett ütni. Kiabálva próbáltam felhívni magamra a figyelmét, és közben még hallottam a sípot.

– Neked elment az eszed?! – rántotta le rólam, a hang alapján az egyik csapattársam.

Archie és egy másik Bulldog gyorsan lefogta a bátyámat.

– Ő a húgod, te eszelős! – kiabálta az irányítónk. Ekkor már alig voltam magamnál. Az utolsó, amire emlékszek egy nagy veszekedés.

***

A meccset követően kórházban ébredtem, ahol kijelentettem a családomnak, hogy nem akarok tovább velük élni. Nem hitték el, mert nem tudták, hová akarok menni. Végül Jugheadéknél kötöttem ki. Sokkal jobban éreztem magam a Sunnyside-ban, mint otthon valaha. Ráadásul a Southside Gimiből érkezett osztálytársaimmal is hamar jól kijöttem. Minden délután a Fehér Féregben szórakoztunk egy kicsit.

– T/N, mit szólsz, biliárdozunk? – kérdezte vigyorogva Sweet Pea.

– Ennyire szereted, ha veszítesz? – kuncogtam.

– Nem is nyersz mindig.

– Pont, hogy de – vigyorgott Fangs. – Úgyhogy jobb ha átgondolod, haver.

– Én szívesen játszok veled, ha készen állsz arra, hogy elverlek benne, mint eddig.

– Hát jó. Viszont fogadjunk. Ha én nyerek, randira jössz velem. Viszont, ha te nyersz, egy hétig azt teszem, amit kérsz.

– Áll az alku – mosolyogtam, majd játszani kezedtünk, bár kissé elpirultam.

Egy ideig egyenlően haladtunk, de aztán Sweet Pea vezetett, és végül ő nyert.

– Na, ki győzött ki ellen? – vigyorgott büszkén. – Ez tudod, mit jelent, ugye T/N?

– I-igen – pirultam el egy kicsit.

– Mikor érsz rá?

– Te is tudod hogy amíg nem jövök rendbe teljesen, nem engednek edzésre menni. Úgyhogy bármelyik nap.

– Akkor pénteken, suli után a Pop'sban – kacsintott, amitől még pirosabb lett az arcom.

***

Pénteken direkt úgy készültem reggel, hogy délután randin leszek, így próbáltam jobban kiöltözni. Egy fekete, csillogós topot vettem fel, szűk farmerrel és egy bőrdzsekivel.

A suliban mindenki alaposan megbámult, de ügyet sem vetettem rájuk. Egészen addig, amíg Sweet Pea nem toppant elém.

– Azta... Te nagyon csinos vagy – mosolygott.

– Eddig nem voltam az? – viccelődtem.

– De! Dehogynem! Csak most... még jobban.

– Nyugi, elsőre is értettem. Remélem nem túlzás a Pop'shoz.

– Dehogy az! Tökéletes. Alig várom a délutánt – mosolygott.

***

A Pop'sba motorral mentünk, amit nagyon élveztem. Aztán a kajáldában kiderült, hogy Sweet Pea-nek is az a kedvenc turmixa, ami nekem.

– Látod? Összeillünk – mosolygott.

– Csak mert ugyanazt a turmixot szeretjük? – kuncogtam.

– Akár. Miért? Idővel biztos kiderül több közös is.

Elpirulva igazítottam a hajamat a fülem mögé, mire Sweet Pea mosolya még szélesebb lett.

– Miért nézel ennyire? – kérdeztem elmosolyodva.

– Mert nagyon csinos vagy. És én nagyon kedvellek – ült át mellém. – Remélem tudod, hogy nem ok nélkül akartam a randit.

– Persze, hogy tudom. Örülök neki, hogy te nyertél a biliárdban.

– Akkor nem bánod, ha...?

– Jaj, csókolj már meg! – nevettem, ő pedig vigyorogva teljesítette a kérésem.