𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕿𝖍𝖊𝖞 𝖎𝖓𝖙𝖗𝖔𝖉𝖚𝖈𝖊 𝖞𝖔𝖚 𝖙𝖔 𝖙𝖍𝖊𝖎𝖗 𝖕𝖆𝖗𝖊𝖓𝖙𝖘

ReginaOrss8 ötlete alapján készült

T/N = te neved

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:

– T/N, lenne kedved holnap velünk kajálni a Pop'sban? – tudakolta izgatottan Jug, miközben hazakísért a suliból.

– Jól hangzik, csak nem tudom, mire számítsak, mert még nem találkoztam apukáddal.

– Ugyan, semmi rossz nem fog történni. Kedvel, mert meséltem neki rólad.

– Tényleg kedvel? Mármint én nem vagyok Kígyó, de még déli se.

– Őt ezt annyira nem érdekli. Kérlek!

– Jó, megmondhatod apukádnak, hogy holnap szívesen eszek veletek.

***

Másnap este Jughead vidáman kopogott be hozzánk, hogy elkísérjen a kajáldába.

– Apa már alig várja, hogy személyesen is megismerhessen téged – vigyorgott.

– Tényleg? De miért?

– Mert tetszik neki, hogy te is szeretsz írni, így van valaki, aki tud velem beszélgetni erről. És mert örül, hogy boldog vagyok.

Elmosolyodva bólintottam, és hamarosan meg is érkeztünk a kajáldához. Jughead kinyitotta nekem az ajtót, majd belépett mögöttem. Az apja már az egyik boxban ült, és mikor észrevett minket, mosolyogva integetett. Hirtelen kissé ideges lettem, és csendesen lépkedtem Jughead mögött.

– Sziasztok! Remélem, nem bánjátok, hogy már rendeltem.

– Nem, semmi gond – mosolyodtam el, ahogy leültünk. – Örülök, hogy végre találkozunk, Mr. Jones.

– Én is nagyon örülök, T/N. Jug rengeteget mesélt rólad.

Tudtam róla, hiszen Jughead mondta már, mégis elvörösödtem.

– Én is sokat hallottam már önről. Sok jót – mosolyogtam.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:

– Sweetie, mikor vigyázhatok végre a húgodra? – kérdeztem reménykedve.

– Miért akarsz ennyire nálunk lenni? – mosolygott.

– Mert kíváncsi vagyok az életedre és a családodra – vontam vállat. – Tudom, hogy te nem szereted a tényt, hogy másfajta életünk van, de én kedvellek mindenhogyan.

– Na jó... Suli után eljöhetsz hozzánk.

– De jó! – vigyorogtam, majd megcsókoltam.

***

A suli után Sweet Pea-vel a Sunnyside-ba mentünk, és már alig vártam, hogy találkozzak Sweet Pea húgával.

– Figyelj, nem tudom, Riley hogy viszonyul majd hozzád, de kérlek ne vedd magadra, oké?

– Persze – bólintottam. – Nyugi, tudok vigyázni magamra, és értek a gyerekekhez.