Anyám főnöke

•Kilencedik rész•

•Kelly Taylor•
Arra nyitom ki a szemem, hogy valaki átkarolja a derekam és magához húz. Egy pillanatra meglepődök de amint meglátom Noaht egyből megnyugszom. Békésen alszik mellettem, így esélyem van jobban szemügyre venni az arca minden egyes szegletét. Alig akarom elhinni, hogy Noah Davis itt fekszik mellettem az ágyban és szorosan magához ölel. Úgy gondolom ennél jobban nem is indulhatna a nap. Bár talán akkor ha nem lennék ennyire kegyetlenül másnapos. Próbálok emlékezni a tegnap estére nem valami sok sikerrel. Rajtam csak egy póló van és egy bugyi, Noah pedig boxeralsóban van. Történhetett valami az este? Á, nem biztos nem, Noah nem olyan aki kihasználná egy lány részegségét.

- Ha így bámulsz nem tudok aludni. - hallom meg a reggeli kicsit rekedtes hangját. Kicsit zavarba jövök még akkor is ha ki sem nyitotta a szemét.

- Nem is bámullak. - csukom vissza a szemeim gyorsan, de ő kuncogni kezd. - Jól aludtál?

- Igen. Kényelmes az ágyad, és az is tetszett, hogy itt voltál mellettem. - tényleg ért ahhoz, hogy hogyan hozzon zavarba. - Na és te? Jobban vagy már?

- Én is jól köszi, öm igen. Noah kérdezhetek valamit? - nézek rá kicsit bizonytalanul.

- Persze. - mondja mosolyogva és teljes testével felém fordul.

- Nem mondtam vagy csináltam valami hülyeséget az éjjel? - először próbál komolyan nézni de aztán elneveti magát. - Szóval csináltam. Istenem, sajnálom nem is emlékszem..

- Nyugi Kelly, semmi ilyesmi, csak múlt héten is pont ezt kérdezted. Amúgy én sem emlékszem annyira sok mindenre. Csak arra, hogy hánytál az éjjel. - bassza meg, nem hiszem el, hogy Noah Davis hallott hányni. Ha látott is az még jobb.

- Baszki, sajnálom túl sokat ittam. - takarom el az arcom, de Noah óvatosan elveszi az útból a kezeim.

- Ne érezd rosszul magad, bárkivel előfordulhat, tényleg. - szavai kicsit megnyugtatnak de akkor is szégyellem magam. - Amúgy mennyi az idő? - az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantva látom, hogy délelőtt tizenegy.

- Tizenegy. Jó sokáig aludtunk. - fordulok vissza felé.

- Lassan mennem kell. - nem örülök neki, hogy hazamegy. Jól éreztem magam vele és szeretnék még vele lenni.

- Nem ebédelsz velünk? - nézek rá reménykedve, hogy marad még kicsit.

- De, köszi, aztán tényleg megyek. - ásít egyet. Én a hátamra fordulva kinyújtom a karomat mert elzsibbadt. - Lezuhanyozhatok?

- Persze, menj csak nyugodtan. Készítek ki törölközőt.  - állok fel, és csak akkor tudatosul bennem, hogy nincs rajtam nadrág és Noah elég sokmindent láthat. Bár jobban belegondolva a fenekemet takarja a póló így csak a lábamat láthatja. A fürdőbe sétálva előveszek egy kék törölközőt és a zuhanyzó mellé készítem. Amint készülnék kimenni Noah lép be még mindig csak egy szál boxerben. Igaz, hogy az elmúlt nap többször is láttam már meztelen felsőtesttel most is ugyanúgy lenyűgöz. - Megvárlak a szobában. - ezzel magára is hagyom. Olyan nehéz megállni, hogy ne bámuljam.

Amíg zuhanyozik visszabújok a meleg ágyba. A fejem nem hasogat annyira ha becsukom a szemem. Azt hiszem szükségem lesz valami fájdalomcsillapítóra. Mielőtt Noah végez gyorsan leszaladok a konyhába, ahol anya már a tűzhely előtt főz.

- Másnaposan nézel ki. - mondja nevetve.

- Te se nézel ki jobban. - nevetek vele mert rajta is látni, hogy tegnap nem volt éppen józan.

- Van benne valami. - nyom egy puszit a homlokomra. - Noah még alszik?

- Nem, most zuhanyozik. Mi lesz az ebéd? Éhen halok. - már akkor is éreztem a finom illatokat amikor lejöttem, de addig még nem jutottam el, hogy rá is nézzek mi lesz.