Anyám főnöke

•Tizennegyedik rész•

•Noah Davis•
- Mehetünk most az én kocsimmal, úgyis mindig a tiéddel mentünk. - mondja Kelly a telefonba. Már csak fél óra, fél óra és láthatom őt.

- Talán nem tetszik a kocsim? - ugratom kicsit.

- Dehogynem, de az enyémet még nem láttad. Egy pillanat. - mondja hirtelen, és valami zörgést hallok a háttérben. - Itt vagyok, csak ennek a ruhának a cipzárja nehezen jön fel. - sóhajtja. Lefele azt hiszem könnyebben jönne..

- Ha most ott lennék segítettem volna. - de nem biztos, hogy felfele húztam volna. - Amúgy rendben, menjünk a te kocsiddal. - egyezek bele.

- Szuper, akkor odamegyek érted és mehetünk is. - kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy neki kell értem jönnie mert ez az én dolgom lenne. - Mikor induljak?

- Én kész vagyok, úgyhogy bármikor. - minél előbb annál jobb.

- Akkor megyek most, negyed óra.

- Rendben, vezess óvatosan szépség. - köszönök el tőle.

Pontosan negyed óra múlva lép ki a liftből a szőke hajú szépség, és mosolyogva néz végig rajtam. Azt hiszem én is hasonlóan teszek, bár fogalmam sincs annyira elvarázsol a megjelenése. Azt a piros bőrruhát viseli amit még csak képen láthattam, hozzá pedig szintén tűzvörös magassarkú cipőt. Haját laza hullámokba sütötte, és ajkain a szintén piros rúzs. Egyszerűen szívdöglesztő. Nem tudom hogyan fogok koncentrálni bármi másra rajta, és a dekoltázsán kívül.

- Noah. - lép közelebb hozzám még mindig apró vigyorral az arcán. - Minden rendben?

- Persze. - rázom meg a fejem kicsit. - Miért?

- Mert az előbb is ezt kérdeztem de meg sem hallottad. - néz rám olyan szemekkel, hogy egy pillanatra azt hiszem tudja mi jár a fejemben. - Egyébként nagyon jól nézel ki. - bókol nekem amitől enyhén zavarba is jövök.

- Köszönöm, de ez inkább rólad mondható el. Mesésen festesz Kelly, ez a ruha..

- Kicsit kihívó nem? - néz végig magán. - Molly mondta, hogy ez tökéletes ez bulizós helyre ezért muszáj volt ezt felvennem. - nevet rám.

- Egy kicsit talán tényleg, de ezt a ruhát neked találták ki. Persze jobb lenne ha csak én láthatnálak benne. - kacsintok rá, ennek okául pedig arca kissé piros árnyalatot vesz fel. - Mit szólnál ha taxival mennénk? Akkor mindketten ihatunk, a kocsid meglesz itt.

- Jó ötlet, erre nem is gondoltam. De ha nincs messze akkor sétálhatunk is. - lenézek a magassarkú cipőjére. - Ez egész kényelmes, tudok benne sétálni. - érti meg egyből mit akartam.

- Mehetünk gyalog is ha szeretnél. Hozom a telefonomat. - a szobámba sétálok  érte és próbálom kicsit összeszedni magam. - Kérsz előtte valamit inni? - kérdezem tőle belépve a nappaliba. - Pezsgő?

- Köszönöm. - töltök egy pohárral mindkettőnknek. - És gyakran jársz oda bulizni?

- Csak ritkán, a haverokkal szoktam menni, de veled sokkal szívesebben megyek. - villantok neki egy mosolyt. - Egyébként jó hely.

- És engem beengednek? Mert még nem töltöttem be a tizennyolcat. - aggodalmaskodik amit most is kifejezetten aranyosnak találok.

- Persze, ne aggódj megoldjuk. Mehetünk? - nyújtom felé a kezemet amit el is fogad.

- Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttél velem a vizsgára. - mondja mikor kiérünk az utcára. - Szinte az összes lány megkérdezte, hogy tényleg, ő tényleg Noah Davis volt? - a mondandója megmosolyogtat.