Anyám főnöke

•Tizenhatodik rész•

•Noah Davis•
Az irodámban ülve próbálok koncentrálni a munkára, de mint az utóbbi két hétben most sem megy igazán. A gondolataim állandóan csak a bombázó szőke barátnőm körül forognak. Még mindig furcsa, a barátnőmnek szólítani Kellyt, de mégis fantasztikus. Sosem gondoltam volna, hogy annak a bulinak ez lesz a vége, de semmi pénzért nem változtatnék rajta. Amint lehunyom a szemem megjelenik előttem Kelly szenvedélytől csillogó tekintete, pimasz mosolya, és kívánatos ajkai amik olyan elképesztően mozogtak rajtam, hogy már a gondolata is elég ahhoz, hogy felizgasson. Felidézem magamban milyen volt először megcsókolni, és érinteni tökéletes testét. Francba, nem tudok így dolgozni. A gondolataimból a telefon csörgése zökkent ki, és nagy szerencsémre a kijelzőn az a név jelenik meg amit látni akartam.

- Szia édes. - köszöntöm mosolygós hangon. Bár nagyjából egy órája beszéltünk, igaz csak üzenetben máris hiányzott. Hihetetlen nem?

- Szia Noah. - hallom a hangján, hogy ő is vigyorog. - Nem zavarlak?

- Soha. - vágom rá egyből, mert tényleg így is van.

- Én megyek anyáért kocsival, gondoltam felmegyek hozzád ha van egy kis időd.  - ez az.

- Mikor jössz? Én már most is ráérek. - igazából még lenne dolgom de ez mellékes.

- Akkor már indulok is.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ma már nem fogok dolgozni, úgyhogy teljesen nyugodtan hajtom le a laptop tetejét. Gondolataim pedig újra a két héttel ezelőtti reggelre kalandoznak.

Arra ébredek, hogy Kelly mocorog mellettem, és lábával átöleli a derekam. Óvatosan felé fordulok nehogy felébresszem, de ahogy felé pillantok, látom, hogy már ébren van és mosolyogva figyel.

- Jó reggelt. - köszönt édesen, és kicsit közelebb húzódik.

- Jobb nem is lehetne. - húzom magamhoz és egy apró puszit adok a szájára, amiből most Kelly csinál igazi csókot. - Tévedtem, mégis lehet jobb.

Nem válaszol, csak a mellkasomra hajtja a fejét, és pici köröket rajzol a hasamra ami elég ahhoz, hogy újra felébressze bennem a vágyat.  A tegnap éjszaka valami elképesztő volt, és nem feltétlen amiatt amit csináltunk, bár be kell vallani az sem mellékes. Imádtam, hogy ennyire közel lehetünk egymáshoz, és, hogy Kelly megbízott bennem. Imádtam, hogy egész éjjel érezhettem hozzám simulni meztelen testét. Imádtam, hogy végre megcsókolhattam, és elmondhattam neki, hogy nem egy egyszerű barát akarok lenni a számára.

- Nehéz elhinni, hogy nem álmodok. - mondja halkan, és szorosan ölelve.

- Ezzel én is így vagyok, de ez sokkal jobb mint álmaimban volt. - cirógatom a haját.

- Álmaidban volt? Álmodtál már rólam? - néz fel rám vigyorogva.

- Csak rólad álmodok amióta először láttalak. - válaszolok teljesen őszintén, és egyáltalán nem érzem kínosnak, hogy elárultam neki.

- Én is álmodtam már rólad. - súgja közelebb hajolva, ami az én arcomra is széles mosolyt varázsol.

- És mit álmodtál? - kíváncsiskodom miközben úgy fordítom, hogy felette lehessek.

- Hát.. - pirul el kicsit.

- Mond el. - bíztatom és csókokkal hintem be a nyakát.

- Valami nagyon hasonlót a tegnap éjjelhez. - erre a mondatára egy pillanatra lefagyok. Neki is olyan álmai voltak rólam mint nekem róla? Ez nem lehet véletlen. - Csak épp.. a konyhában.