Anyám főnöke

•Első rész•

•Kelly Taylor•
- Hé Kelly tudsz nekem segíteni? - hatalmas hangerővel kiabál nekem Jake.

- Pillanat. - válaszolok hasonlóan hangosan, gyorsan magamra kapok egy felsőt, és elindulok a konyha felé megnézni, mit égetett meg ismét drága mostoha testvérem.

- Jézusom, - sóhajtom elképedve, ahogy meglátom a konyhát. Olajos a padló, és az egész pult, palacsintadarabok a földön, és azt hiszem a falon is van pár darab, de, hogy, hogyan került oda, rejtély számomra. - te mégis mit csináltál?

- Hát palacsintának készült, - kezdi gondterhelten - aztán hirtelen ráfolyt a kezemre, a forró olaj, aztán véletlen meglöktem az üveget, utána meg beleraktam a tésztát, de valamiért leragadt, és nem tudtam megfordítani, és láthatod az eredményt.

- Komolyan jobb, ha nem csinálsz inkább semmit. Gondolom azt várod, hogy segítsek rendet rakni mi? - kérdezem, pedig nagyon is sejtem, mi lesz a válasza. Ha elkezd valamit csinálni a konyhába, mindig az a vége, hogy nekem kell takarítani utána.

- Ha már így felajánlottad, - mosolyog aranyosan - nem utasítanám vissza.

- Legyen. - mondom unottan. Egyébként nagyon szeretjük egymást, 7 éves korunk óta vagyunk mostoha testvérek, de már az elejétől kezdve úgy tekintünk egymásra, mint igazi testvérekre. Jake egy évvel idősebb nálam, ő pár hónap múlva betölti a 19-et, én pedig a 18-at. Iszonyatosan örülök annak, hogy mindent meg tudunk egymással beszélni, és, hogy bármiben számíthatunk egymásra. Viszont akármennyire is szeretjük egymást, távol áll tőlünk ezt kimutatni, sokkal szívesebben húzzuk egymás agyát. - De siessünk mert, hamarosan jön David.

- Minek? - kérdezi hanyagul. Valamiért sosem kedvelte Davidet, fogalmam sincs, hogy miért, pedig ő tényleg rendes srác. Idén lesz a harmadik éve, hogy együtt vagyunk. El sem hiszem. Mielőtt járni kezdtünk, legjobb barátok voltunk, aztán valahogy megtörtént az első csók, és attól a naptól kezdve együtt vagyunk. Igazából mondhatom azt, hogy harmónikus a kapcsolatunk, nem nagyon szoktunk veszekedni - na jó, azért van bőven féltékenykedés, leginkább az ő részéről - viszont, ha teljesen őszinte akarok lenni kicsit unalmas is. De ettől függetlenül szeretem vele tölteni az időmet, és nagyon kedvelem őt.

- Mi az, hogy miért? A héten még nem is találkoztunk. - mondom, mire a reakciója csak egy szemforgatás. - Miért nem kedveled őt? - kérdezem, mindig is érdekelt, de soha nem mondott konkrét dolgot.

- Mert szerintem nem hozzád való, és egy nyalizós seggfej. - azta.

- Miért gondolod ezt? Miért gondolod, hogy.. - nem tudom befejezni, ugyanis megszólal a csengő. Biztos David jött meg. Gyorsan megtörlöm a kezem, és már megyek is ajtót nyitni, de mielőtt lenyomnám a kilincset visszafordulok a bátyámhoz. - Ezt még nem fejeztük be.

Ahogy kinyílik az ajtó David átöleli a derekam és szenvedélyesen megcsókol, amit persze egyből viszonzok. Akármennyire is szeretném folytatni, Jake mindent lát, úgyhogy lassan elhúzódok.

- Szia. - suttogom még mindig közel az ajkaihoz.

- Szia. - még egy gyors puszit nyom a számra, ezután egy rózsát tart a szemem magasságába. Vörös rózsa, a kedvencem.

- Köszönöm szépen. Gyere csak. - mondom, és amíg levetkőzik, én vízbe teszem a virágot. David gyorsan kezet fog a tesómmal, váltanak pár szót, utána pedig felmegyünk a szobámba.

Ahogy becsukja az ajtót egyből magához húz, és ajkait az enyémekre tapasztja, majd elkezd az ágy felé lépkedni engem is magával húzva. Villámgyorsan szabadít meg a felsőmtől, majd hanyagul az ágy mellé dobja, amit hamarosan az övé is követ. Óvatosan ledöntöm az ágyra, és lovagló ülésbe helyezkedek, úgy kezdem csókolgatni a nyakát, és a mellkasát. Hatalmas elégedettséggel tölt el, mikor meghallom apró nyögéseit. A reakciója annyi volt, hogy egyszerűen maga alá fordított, és a maradék ruhámtól is megszabadított..