Anyám főnöke

•DAVID/BARBARA SZEMSZÖG•

•Barbara•
- Itt vagy bébi? - kiált le David az emeletről. - Most hívtam Noaht. Szakított Kellyvel. - újságolja széles vigyorral.

- Máris? Hű.. tényleg? - pislogok értetlenül. Azt gondoltam kihasználja még vele a maradék időt, de kellemesen csalódtam.

- Ja, úgyhogy jöhet a második lépés. - dől hátra kezeit a feje mögé támasztva. - Kelly végre szabad, istenem alig várom, hogy újra az enyém legyen.

- Tényleg szereted őt? - néha nem tudom eldönteni, hogy amit David Kelly iránt érez az valóban szerelem-e, vagy csak megszállottság.

Nem mintha rám tartozna, engem csak Noah érdekel. Szeretem őt, és el fogom érni, hogy ő is szeressen engem.

- Persze, hogy szeretem. Mindenkinél jobban a világon. - feleli ábrándos tekintettel. - Mindig az életem része volt, először csak mint barát, aztán mint a szerelmem. Kelly tökéletes, mindenben tökéletes. Miért kérdezed?

- Nem tudom, néha ez csak..

- Csak mi? - pillant végre felém kérdő tekintettel.

- Néha csak egy rögeszmének tűnik. - mondom ki hangosan a gondolataimat.

- Nem rögeszme. Szerelmes vagyok belé, mindig is az voltam, és ez soha nem is fog elmúlni. - megkedveltem ezt a srácot, megértjük egymást, mindkettőnknek ugyanazok a gondjai. - Na és te?

- Én mi? - szakítja meg gondolataimat.

- Szereted őt?

- Már akkor beleszerettem mikor először megláttam, egyből tudtam, hogy mi ketten összetartozunk. - ahogy belenéztem szemeibe rögtön elvarázsolt.

- Hát, ha te mondod. Meg ne sértődj de ezt sose fogom megérteni. - Noah elvette a nőjét, mondjuk érthető ha nem kedveli túlzottan.

- Ez fordítva is igaz. Szerintem a csajod túl sokat képzel magáról. - azt hiszi mert fiatal, dögös és gyönyörű bárkit meghódíthat. De ezek ugyanúgy elmondhatók rólam is, csak éppen nem vagyok szőke.

- Nem ismered őt. - zárja le ennyivel, de hangsúlyán érezhető, hogy nem tetszett neki az utolsó megjegyzésem. - Gondoljuk ki mit fogunk csinálni. Noah valószínűleg magába roskadva fog ülni a puccos lakásában, remélhetőleg egyedül. Nem lesz nehéz dolgod.

- Nyilván Kelly is hazarohan, hogy telesírja a párnáját. - húzom el a szám. - Ha egy nő szomorú és sebezhető, akkor könnyebb préda. Ha elfogadsz egy tanácsot.. ne rohand le egyből. Férkőzz újra a bizalmába, érd el, hogy megnyíljon neked, ha ezt el tudod érni akkor nyert ügyed van.

- Tudod - húzódik közelebb hozzám. - egész jók vagyunk mi együtt.

- Kifejezetten jók vagyunk együtt. - fordulok felé teljes testemmel. - Azért remélem haverok maradunk.

- Nem kérdés.. azt hiszem kijelenthetem, hogy te vagy a legjobb barátom. - be kell ismernem ez jól esik. Sosem voltak igazi barátaim akik megértettek és támogattak, minden csak a látszatról szólt. De David nem ilyen, tudom, érzem, hogy bízhatok benne.

- Nekem már nem is kell mondanom semmit, úgyis tudod, hogy mi a helyzet. - vigyorgok boldogan, majd megszabadulva a felsőmtől helyezkedek el David ölében. - Nos legjobb barátom.. ünnepeljük meg a sikerünket.

Alig tudom befejezni a mondatot, mert ajkait durván érinti enyémekhez. Ezt imádom benne, egyáltalán nem finomkodik, hanem elveszi amit akar. Nem olyan brutál erőszakos módon, csak éppen annyira, hogy még élvezhető legyen. Egyik kezével végigsimít a fenekemen, míg másik kezével a hajamba markolva rántja hátra a fejem, a könnyebb hozzáférés érdekében.