Anyám főnöke

•Huszonkettedik rész•

Sziasztok. Tudom, hogy nagyon régen volt rész amiért bocsánatot kérek. Köszönöm mindenkinek aki még esetleg olvassa a fejezeteket és köszönöm a sok kommentet is. Nagyon sokat jelent.❤️
Szeretnék utólag nagyon Boldog újévet kívánni mindenkinek.❤️

•Noah Davis•
Azt hiszem az elmúlt pár óra elég mozgalmasnak bizonyult. David hívása, aztán Barbara, aztán pedig ketten együtt. Kész agyrém. És még itt van ez a terhességi sztori is.

Nem tudhatom, hogy tényleg terhes-e vagy csak kitalálja, de akárhogy is én nem lehetek az állítólagos gyereke apja. Régen voltunk már együtt utoljára. Ennyi idő alatt meg kellett volna szülnie, vagy hatalmas hasának kellene lenni. Teljes képtelenség. Ahogy az is, hogy elhitte beetethet ezzel. Jézusom. Mindig is volt egy sejtésem, hogy valami nem stimmel ezzel a nővel, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt hittem egyszerűen ilyen a személyisége.

Mindig is őszinte voltam vele. Az elején megmondtam, hogy nem szeretnék kapcsolatot vele, pusztán testiségről lehet szó kettőnk között, ami neki is tökéletesen megfelelt. Legalábbis egy darabig. Amikor komolyabbra akarta fordítani a viszonyunkat igyekeztem kedvesen közölni vele, hogy ennél több nekem nem fog menni, és a legjobb lenne ha nem találkoznánk többet. Hát nem volt túl boldog tőle. Igazából teljesen kiborult, és hosszú hosszú hetekig zaklatott még. De aztán a hívásai és a látogatásai lassan elmaradtak, én pedig azt hittem végre megértette a helyzetet és tovább lépett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy terhességgel fog előállni.

- Noah. - bújik hozzám Barbara és kezdi simogatni a mellkasom. - Mik vagyunk mi egymásnak?

- Honnan jött ez most? - fogalmam sincs mit mondjak, ugyanis megbántani nem akarom azzal, hogy kizárólag szexpartnerek, de hazudni sem fogok neki.

- Úgy érzem több is lehetne köztünk.. tudod mint csak szex. Én.. szeretném ha több lenne. Az utóbbi időben nagyon megkedveltelek és nagyon bízom benne, hogy te is kedvelsz engem. És arra gondoltam, hogy talán kicsit..komolyabbra is fordíthatnánk a viszonyunkat.

Na ez az amit el akartam kerülni. Már az elején megmondtam neki, hogy nem akarok többet. Amivel egyet is értett. Akkor ez miért változott meg?

- Figyelj Barbara. - fordulok felé. - Jól érzem magam veled és remek lánynak tartalak, de..

- Gondoltam, hogy van egy de. - húzza el a száját.

- Ennél több nekem nem fog menni. - fejezem be amit akartam. - Nem akarlak megbántani, és sosem akartalak félre vezetni, ezért is akartam őszinte és egyértelmű lenni veled már az elején.

- De akkor még nem ismertük egymást, azóta más a helyzet, elég időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy..

- Mihez? - kérdezek rá mikor nem folytatja.

- Mondjuk ahhoz, hogy esetleg egy párnak hívjuk magunkat, hogy pár ruhát elhozzak hozzád, hogy nekem add a szekrényed felét. Hogy bemutassalak a szüleimnek, ahogy te is engem. Tudod amiket a párok csinálnak. - magyarázza mintha természetes lenne.

- De mi nem vagyunk egy pár. - mondom ki a nyilvánvalót.  - Sajnálom Barbara, azt hittem tudod, hogy..

- Nem, nem, nem. - szakít félbe. - Nem teheted ezt velem Noah érted? Egyszerűen nem teheted. Mi ketten összetartozunk ezt pontosan érzem. Nézd, érezd. - húzza a kezét oda ahol tökéletesen érezhetem a szívverését. - Csakis miattad dobog ilyen hevesen a szívem. Nem lehet hogy neked ez nem jelent semmit.

- Sajnálom. Nem akarlak megbántani, soha nem akartalak. Az igazság az, fogalmazhatnék akárhogy de a lényeg ugyanaz. Nem akarok tőled semmit Barbara. Az lenne a legjobb ha nem találkoznánk többet. Sajnálom tényleg. Megérdemled a boldogságot, és kívánom neked, hogy találd is meg. De ez mellettem nem fog menni.