Boarding school ×TaeKook×

💫1.Rész💫

Jeon Jungkook vagyok. Egy 16 éves srác akit kiskorában elhagyott az apja. Én mai napig alig hevertem ki, de anyám egész hamar tovább lépett. Egészen addig nem zavart, hogy egy idegen férfivel találkozgat, amíg be nem jelentette, hogy összeházasodik vele. Nem volt nekik elég, hogy el kellett költöznöm Szöulba, még be is irattak egy magániskolába. Mindezt azért mert nem akartam behódolni annak a kétszínű kígyónak. Szóval most itt állok a kollégium bejáratánál és várom az igazgatót.

-Jó napot. Elnézést kérek amiért megvárattam önöket. Most jöttek a felújítás miatt és alá kellett írnom pár papírt. - jött ki az épületből egy idős férfi.

-Jónapot. - köszönt meghaljolva anya meg életem megrontója.

-Jöjjenek utánam. - mondta mire megakartam fogni a bőröndömet, de a férfi aki nekem örökké idegen lesz, nevén szólítva Minjun, felvette. Nem leszünk jóban hiába csinál ilyeneket, de nem szóltam neki. Had szenvedjen. A lépcsőn felmenve szinte végig mosolyogtam, mert tudtam milyen rossz most neki. Az igazgató egész úton mondta a sok hülyeségét ami engem nem nagyon érdekelt, csak anyát.

-Ez lesz a szobád, a 103-as. Kártyával nyílnak az ajtók. Minden szobában van egy kissebb konyha és egy fürdő. - mondta miközben kinyitotta az ajtót.

-A szobatársad este jön csak. Álltalában nem mennek haza a diákjaink hétvégén, de minden évben van felújítás, ilyenkor elmennek. Természetesen minden nap van kijárási idő. Hétköznap háromtól hétig , hétvégén reggel  nyolctól este kilencig lehet kimenni. - wow hát nagyobb a szoba mint gondoltam..

-Sajnos nekem már mennem kell, de minden információt meg találnak az ágyon lévő borítékban. Az egyenruhát nem vesszük komolyan, átlagos tanítási napokon nyugodtan hordhatnak rendes ruhát, de ünnepségeken kötelező - mondta mosolyogva majd elköszönt és elment. Tetszik ez az iskola, most még.

-Mindened megvan? - kérdezte anya a fejemre simítva.

-A táskám lent hagytam. - mondtam a cuccaimra nézve. Így hát le mentem velük a kocsiig.

-Nagyon vigyázz magadra. Bármi van hívj nyugodtan vagy engem vagy apád. - mondta magához ölelve.

-Ő nem az apám. - mondtam összeszűkített szemekkel. Anya már szóra nyitotta volna a száját, de Minjun megelőzte.

-Hagyd csak. Csináltattunk neked bankkártyát, a telefonodon megtudod nézni mennyi van rajta, majd minden héten utalunk rá, ha lehet ne költsd el egyből, vagy ha el is fogy nyugodtan szólj és küldünk még. - na szép, azt hiszi pénzzel megveheti a szeretetem.

-Nem kell. - utasítottam el egyből, de anya a kezembe nyomta.

-Jó mi most megyünk, csomagolj ki és egyél, vittem fel neked instant rament, de majd valamikor vásárolj be. - mondta anya egy puszit nyomva a fejemre, majd elmentek. Egyből elindultam vissza a szobába. A hosszú folyosó közepén megálltam és néztem a telefonom, amire átküldték az órarendem, aztán egyszer csak nekem jött valaki.

-Ne állj meg a folyosó közepén. - mondta miközben megállt mellettem. Egy nálam jóval magasabb szürkés barnás hajú fiú jött nekem.

-Ha láttál miért jöttél nekem? - kérdeztem furcsálva.

-Mert irritáltál. - mondta vállatvonva.

-Kedves. - mondtam mű mosollyal.

-Te új vagy nem? - kérdezte a falnak dőlve.

-Láttál már engem itt? - kérdeztem kicsit flegmán.

-Nem láttam még olyat aki visszamert beszélni. - mondta mosolyogva, mire én csak szemet forgattam.

-Mi a neved? - kérdezte ellökve magát a faltól.

-Jungkook. - mondtam kicsit nyugodtabban. Nem akarok senkivel se rosszba lenni.

-Aranyos. - mondta mosolyogva.

-Az előbb még irritáltalak, most meg aranyos vagyok? - mondtam furcsálva.

-Nem mondtam, hogy nem tetszik. - mondta az oldalamra simítva.

-Mit csinálsz? - kérdeztem kicsit zavartan. Érzem, hogy kezd vörösödni az arcom.

-Veled se flörtöltek még? - kérdezte továbbra is a derekamon hagyva a kezét. Hát elég szarul flörtöl mit ne mondjak. Ez max az óvodában lehetett bevált módszrr.

-De igen. - még soha, de ez nem lényeges.

-Csak nem mész vele sokra. - mondtam magabiztosan.

-Majd meglátjuk. - mondta, majd elment.