Boarding school ×TaeKook×

💫4.Rész💫

Másnap reggel fura módon nem az ébresztőmre hanem egy fura hangra kelltem fel. Oldalra néztem, de Jimin nem volt az ágyában, így hát felültem. A fürdőből jön a hang, mintha..

Komolyan énekel a zuhany alatt? Legalább egy kicsit halkabban tehette volna. Na mindegy.. Megdörzsöltem a szemem és úgy döntöttem, hogy amíg várok a fürdőre, addig reggelizek. Szerencsére elhoztam a kedvenc műzlim, így most nem kell instant tésztát csinálnom. Le vettem egy mélyebb tányért, egy kanalat, meg kivettem a tejet a hűtőből és megcsináltam a nagyon bonyolult reggelim.

Már kb a felét megettem amikor is a drága szobatársam kijött a fürdőből.

-Hogy hogy ilyen korán fent vagy? - kérdezte furcsálva. Na vajon hogy?

-Tudod egy NCT szám az ébresztőm, de ma Taylor Swift-re keltem. - mondtam mosolyogva, mire nehezen de leesett neki, hogy az ének tudására céloztam.

-Oh.. Bocsi. Azt hittem szigeteltebb a fürdő. - simított kínosan a tarkójára.

-Nem baj. Nekem tetszett. - nyugtattam úgy hogy már majdnem elnevettem magam.

-Hát akkor én megyek az xfaktorba. - mondta büszkén kihúzva magát.

-Én meg a fürdőbe. - bele tettem a mosogatóba a tányért, majd elővéve a mai ruhám bementem elvégezni a reggeli rutinom. Mire kijöttem észre vettem, hogy Jimin még mindig itt van.

-Na végre, azt hittem már konkrétan sminkeled magad, vagy nem tudom mi tartott eddig. - mondta nevetve.

-Nem tudtam, hogy megvársz. - mondtam kínosan. Tényleg sokat vagyok a fürdőben. Nem ő az első aki panaszkodik.

-Ez az első napod, nem hagyhatom, hogy egyedül menj. - mondta mire elmosolyodtam.

-De kedves. - mondtam mű meghatódással. Pedig tényleg sokat segít, hogy ő itt van nekem.

-Az első óránk dupla matek lesz, szóval készülj a halálra. - mondta kilépve az ajtón. Ezután az iskolához vezető úton ami csak öt perc, szinte végig beszélgettünk. Aztán amikor beléptünk a suliba, teljesen elámultam. Hát ez tényleg nem átlagos iskola. Olyan elegáns, mégis hétköznapi. Most valamiért kezdem azt érezni, hogy nagyon nem vagyok idevaló.

-Megmutatom a szekrényed. Pont az enyém mellett van. - mondta izgatottan, majd szó szerint végig húzott a hosszú folyosón.

-Hogy van ennyi energiád így reggel? - kérdeztem meglepetten. Bár nekem lenne ennyi erőm.

-Hozzáállás kérdése. - vont vállat, majd kinyitotta a saját szekrényét. Én meg előkerestem az enyém kódját.

-Én ehhez nem értek. - mondtam másodszorra próbálva.

-Talán ha nem ellentétes irányba tekernéd menne. - mondta mire kipróbáltam a másik irányba, ami végre kinyitotta.

-Oh.. Köszi. - mondtam kínosan. Még sose volt ilyen tekerős, szám záras szekrényem.

-Szívesen. Na de siess mert elkésünk. - sürgetett miközben én bepakoltam a könyveim, amiktől leszakadt a hátam. Viszont a matek könyvet meghagytam. Nem lenne jó ötlet azt is itt hagyni. Miután megvoltam bementünk az osztályba aminek egy kis részét szerencsére már ismerem.

-Mögöttem ülsz szóval ha bármi kell nyugodtan szólj. - mondta leülve a helyére, szóval én egyel mögé ültem. Nem sokkal később megjött a padtársam akinek köszöntem, de nem köszönt vissza. Hát oké..