Boarding school ×TaeKook×

💫63.Rész💫

Taehyung szemszöge:

Egy kemény fél órás hiszti után végre bealudt Jungkook ami maga volt aegváltás. Amint megérezte a gyógyszert a teába olyan veszekedést lenyomott mint még soha. Pedig azt hittem a szörp elnyomja majd az ízét.. Az anyjának igaza volt, lehetetlen vele bírni amikor beteg.

Most viszont végre nyugalmam van és nézhetem a meccset. Legalábbis ezt hittem, csak aztán Mark konkrétan berontott a szobába. Én persze egyből leszögeztem, hogy ha Jungkook felkel kinyírom így suttogva kiabált Yoongival.

-Te miért nem tudod féken tartani Jimint?! - kérdezte kiakadva, mire lehalkítottam a tv-t. Kíváncsi vagyok már megint mi történt.

-Semmi közöm Jiminhez. - válaszolt Yoongi flegmán, mi történt amíg én Jungkookot fürdettem?

-Most komolyan szétmentetek? Fél éve próbálom felszedni Lia-t ő meg két perc alatt lecsapta a kezemről! - szóval Jimin már megint mással van. Valamiért ez már egyáltalán nem lep meg.

-Szétmentünk, azt csinál amit akar. - vágta vissza Yoongi majd felkelt és kiment a teraszra. Igaz én azt hittem ennél jobban ki fog akadni, de hát ő döntése.

Visszaadtam a tv-re a hangot, Mark pedig ki ment a szobából és sikeresen becsapta az ajtót így hát ki kelt fel mellettem? Hát persze, hogy Jungkook.. Viszont szerencsére csak annyit csinált hogy átfeküdt mellém és hozzám bújt. Most meg melegem van mert forró a teste és a takaróit is ŕam dobta. Na meg a fűtés is megy. Nem tudom, hogy fogom így túlélni az estét, de ha mégvezek mellé tényleg fel kell átpasszolom Jiminnek. Vagy nem azért azt nem. Inkább adtam egy puszit a homlokára és elfogadtam a globális felmelegedést.

-Nem nézed a meccset? Még csak félidőnél tart. - néztem Yoongira aki csak tétlenül feküdt az ágyban. Tudom, hogy könmyedém veszi ezt a Jimines ügyet, de túl tétlenül.

-Nem akarsz eljönni velem inni? - nézett rám reménykedve. Értem én, hogy végre szingli, de nem korai ismerkedni? Belőle kiindulva már menne csajozni.

-Nem hagyhatom itt Kookot. Hívd el Jacksont. - mondta az alvó szerelmem felé biccentve akinek ahogy érzem kicsit lejjebb ment a láza. Végre.

-Miért nem hagyhatod itt? Nem az anyja vagy. - forgatott szemet.

-Értem én, hogy köztetek Jiminnel, nem volt igazi szerelem, de én szeretem Jungkookot és nem hagyom itt. Te is tudod, hogy egyedül levegőt venni se tud. - vágtam rá mérgesen.

Már első héten észrevettem, hogy Jungkook egyedül fél perc alatt elveszik. Részben ez fogott meg benne. Kiélhetem rajta a dominanciám. Hiába panszkodik hogy túl sokat irányítom. Nélkülem már rég elveszett volna. Kis szerencsétlen, de így szeretem. Ha meg beteg, hiába viselkedik úgy mint egy hasmenéses csivava akkor is mellette maradok. Jimin kiszámíthatatlan, én akarok vigyázni rá. Ha kell beköltöztetem a szobámba. Hiába érzem azt, hogy fél perc és én végleg megsülök.

-Nem tudom ti hogy tudtok ennyire ragaszkodni egymáshoz. - vont vállat majd felkelt és kiment a szobából. Én pedig visszatereltem a figyelmem Jungkookra aki ismét fészkelődni kezdett rajtam. Konkrétan lejjebb tolta magát és a hasamra tette a fejét. Nekem viszont ez csak jó mert a mellkasom felszabadult.

-Tae.. - hallottam meg a nevem mire meglepődve kaptam rá Kookra a fejem.

-Mi az? - kérdeztem a hajára simítva. Remélem hamar visszaalszikk.

-Zavar a hang a hasadból. - mondta mérgesen majd leszállt rólam és kinyújtva a karom most arra tette a fejét. Értem én, hogy velem akar aludni, de párnának nézi minden testrészem. És mi az hogy zavarja a hang a hasamban, lassan az jön, hogy zavarja a szív dobogásom.