Hozzád kötve

1.

Enna.

-Nem ízlik a vacsora? -Kérdezi anyám még némán piszkálom a villámmal az öcsém kedvencét. Rápillantok a mellettem ülő a törpére. Willnek láthatóan nagyon ízlik. A kelleténél nagyobb kanállal lapátolja be közben csillogó szemekkel rám néz felemeli a hüvelykujját jelezve nekem hogy igenis finom az étel. Elnevetem magam. - Nem az étellel van a baj - válaszolok.
Anya oldalra húzza a száját és nagyot hajt. A nagyira néz.
-Nincs más választásunk be kell zárni a boltot.
-De olyan jól ment! -kiáltok fel -A virágbolt évtizedek óta a családunké.
-Sajnálom Enna - hallom apa hangját - részmunkaidőt vállaltunk anyáddal a helyi pékségben, de még így se tudjuk megtartani a boltot. Be kell zárnunk vagy teljesen tönkremegyünk.
Ismét nagyira nézek, aki csak szótlanul falatozik. Még a nagyi szülei nyitották a virágüzletet. A nagyi is ott nőtt fel ahogyan anya is és én is.
-Mikor adjátok el? Már hirdetitek?-kérdem
Anya a fejét rázza .
-Még megpróbáljuk eladni a maradék berendelt virágot. Kirámoljuk a boltot elhozunk mindent amit csak tudunk és csak utánna kezdjük hirdetni.
-Jó lenne ha ez mind jövőhét végéig megtörténne- szól közbe apám.
-Akkor ez már biztos - sóhajtok - teljessen fölösleges ellenállnom.
A nagymamám átnyúl az asztalon keresztül és megfogja a kezem.
-Édesem - szól kedvesen - hidd el , hogy mi is ugyanúgy szeretjük azt a boltot mint te. Ha nem egy kicsikét jobban is.

.....................
Az ajkamat harapdálom amikor megjelenik az étterem tulajdonosa.
-Szóval maga Enna Hammil? -kérdezi reszelős hangon.
-Igen én vagyok! Üdvözlöm - mosolygok bíztatóan és várom hogy felém nyújtsa a kezét. Kezetfogunk.
-Olvastam az önéletrajzát kisasszony és ha jól emlékszem magácska virágkötő. Ráadásul nulla tapasztalata van mint pincér.
-Jól emlékszik - bólintok csalódottan.
-Akkor mondja maga szerint miért kéne pont önt választanom a többi jelentkezővel szemben akik több év tapasztalattal rendelkeznek? - néz rám kérdőn
A kurva anyját. Legszívesebben nyomban sarkon fordulnék.
-Mert gyorsan tanulok - válaszolom- Bírom a gyűrődést és szinte soha nem vagyok beteg. Pontos vagyok és szívesen vállalom a túlórát is.
-Húha. Tehát mondhatom azt ugye hogy elszánt?
-Tejesen elszánt vagyok - vágom rá - És kérem tegezzen.
-Csörög - mormolja az orra alatt.
Összehúzom a szemöldököm.
-Parancsol?
-Csörög a mobilja - mutat a telefonomra - Ahogy látom az édesanyja keresi. Nyugodtan vegye fel.
-Köszönöm és elnézést kérek.
Felállok és pár lépéssel arrébb megyek.
-Nem a legjobbkor hívsz anyu- szólok bele a telefonba.
-Enna kérlek szépen menj be az üzletbe - hallom a hangját a vonal másik végén- Egy hatalmas rózsacsokrot rendelt az úr , mondtam neki hogy holnap reggelre elkészítjük de nagyon rámenős volt és neki azonnal kell.
-Remek! - mormogom miközben az orrnyergemet dörzsölgetem.
-Tudod hogy ebben a helyzetben meg kell csinálnunk a csokrot kislányom - mondja aggódó hangon
-Rendben ne aggódj - nyugtatom - 10 perc és ott vagyok.