Hozzád kötve

17.

Enna.

Miután leszálltunk a gépről Mia szorosan magához ölelte az öccsét. Utánna pedig engem is. Lív a szemét forgatva rágyújtott.
-Jó a kabátod - jegyzi meg Lív miközben Mia kabátja felé mutat
-Köszönöm- mosolyog Mia
-Nekem adod?
-Lív!- szólok rá
-Persze!- mondja kedvesen Mia majd egyszerűen leveszi a kabátját és Lív felé nyújtsa.
Lív vigyorogva felém néz én pedig mosolyogva ingatni kezdem a fejem. Lív abszolút kihasználja Mia jószívűségét. Tom a sofőr segít a csomagokkal.
-Örülök hogy viszont látlak - mondja kedvesen Kevinnek.
-Én is örülök! - biccent
Kihasználom az alkalmat , hogy Kevin távolabb van a többiektől és oda sietek hozzá.
-Figyelj - mondom halkan - Én haza szeretnék menni.
Lassan rám néz.
-Rendben - aprót bólint - Majd megy érted Tom.
-Nem , én nem szeretnék vissza menni a házba.
A cipőm orrát kezdem bámulni mint ha olyan érdekes lenne.
-Apám kifog akadni Enna - mondja rám se nézve - Tudod , benne van a szerződésbe.
Direkt gúnyosan mondja az utolsó szót.
-Én haza megyek.- jelentem ki
Előrébb sétál Tom pedig kinyissa neki az ajtót.
-Amit csak szeretnél drágám - mondja szarkazmussal.
Tom becsukja az ajtót és siet a másik oldalra nekem is kinyitni azt.

.........
Amikor Tom kirakott a házunk előtt nyugalom áradt szét a testemben. Otthon vagyok.
Anyu és a nagyi pont a boltba indultak amikor benyitottam. Láttam a meglepettséget anyám arcán ami azonnal átváltott hatalmas mosolyba és szorosan magához ölelt.
-Úgy örülök neked - suttogja a fülembe ölelés közben
Anyu válla felett meglátom aput és Willt is. Gőzerővel sietnek le a lépcsőn.
Érzem a megszokott illatokat és a meleget. Most már egyáltalán nem akarok visszamenni a Pozzoli házba.
-Hagyjátok szegény lányt levegőt venni. - mondja a nagyi miután mindenkit megöleltem.
Leöltöztem és összefogtam a hajam. Leültem és már jött is a faggatás.
-Ugye nem bántanak téged ? - kérdi anya
-Nem dehogy! Ne aggódj.
Nem akarok szót ejteni Tináról. Biztosan mindenki kiakadna.
-És a fiú? Milyen a fiú?
-Semmi gond nincs vele - válaszolok apunak.
-Nem voltál valami meggyőző.
-Ugyan- legyint a nagyi apa felé - Nem tűnt pszichopatának az esküvőn.
-Ki tudja? Lehet azért nem tűnik annak mert valójában az.
-Hát ez baromi nagy hülyeség - szól közbe anyu is.
Próbálok témát váltani mielőtt összevesznek Kevinen, vagy felhozzák témának a többi Pozzolit is. Tele van velük a fejem. Bármiről szívesen beszélek csak róluk nem.
-Hogy megy a bolt? - kérdem
-Nagyon jól- válaszol lelkesen anya - Tele vagyunk megrendelésekkel.
-Mára is van?
Nagyi bólint.
-Anyáddal épp oda készültünk.
-Akkor megyek veletek - állok fel a kanapéról.
Apa marasztalni akar.
-Most jöttél haza - mondja miközben megfogja a vállam- maradj inkább.
Anya is egyetért.
-Majd holnap bejössz - mondja majd hirtelen eltűnik a jókedv az arcáról- Vagy meddig maradsz?
-Maradok egy darabig. Itthon alszok.
A válaszomra mindenki felvirul.

Végül bementem velük a boltba. Imádok ott dolgozni és semmi nem kapcsol ki jobban a virágkötésnél. Egymás után csináltam a csokrokat. Vágtam a tüskéket és a szalagokat. Anya épp felsöpört a nagyi pedig sárga rózsákat készített elő amikor egy villanásra lettem figyelmes. Letettem az ollót a kezemből és közelebb mentem az ablakhoz. Megint egy kattanás. Meglátom az egyik autó mögött a paparazzit. Mérgemben gyorsan lehúzom a rolót.
-Enna! - szól rám anyu - Semmit nem látok!
-Felkapcsolom a villanyt - mondom majd felnyomom a kapcsolót.
-Azt fogják hinni , hogy zárva vagyunk.
-Dehogy. - mondom majd szorosabbra kötöm a kötényem és visszasétálok a pulthoz - Kint van a tábla.
-Feszült vagy - közli nagyi
-Jól vagyok- mondom majd fogom az ollót és rövidebbre vágom a rózsa szárát.
-Menj haza feküdj le - nyaggat anyu - Holnap is be tudod fejezni nem olyan sürgős.
Mondani akarom , hogy ezt a csokrot még mindenképpen befejezem amikor megcsörren a telefonom.
-Szia Mia - köszönök.
-Ide tudnál jönni?- kezdi köszönés nélkül.
Riadt a hangja. Valami történt.
-Valami baj van? Mi volt ez?- kérdem mialatt meghallom a háttérben a csörömpölést. És az ordítást.
-Mit csinálsz? A faszba mondtam hogy ne hívd fel! - ordítsa Kevin a vonal másik végén. Azután megint éles csörömpölést hallok.
-Kevin!- sikítsa Mia - Összetöröd az egész házat!
Meghökkenve hallgatom , de mielőtt bármit is tudnék mondani Mia bontsa a vonalat.
-El kell mennem - mondom miközben gyorsan ledobom a kötényem a pultra.
-Azt hallottuk. Hívj majd Eni! - kiált utánam anya de én már rég becsuktam magam után az ajtót és rohanok miközben sikertelenül és bénázva próbálom felvenni a kabátom. Leintem az első taxit ami szembe jön velem. Elhadarom a címet és megkérem hogy siessen , de túl sok a piros lámpa.
-Nem tudnánk egy kicsit gyorsabban haladni?
Dobol a kormányon az ujjaival amitől még feszültebb leszek.
-Nézze kisasszony nem csak én vagyok az úton.
Cammogok egyet és megpróbálom magamban kiszámolni hogy hány percre lehetek a háztól. Pár sarokra van innen. Túl sok a lámpa és a kocsi is.
-Felejtse el inkább gyalog megyek- mondom majd egyszerűen kiszállok az út közepén.
-És fizetni kifog?
Hozzá vágom a pénz amit felmarkoltam a zsebem mélyéről és futni kezdek. Egyrészt hogy ne üssön el a többi kocsi másrészt hogy minél hamarabb oda érjék. Közben pedig imádkozok hogy ne taknyoljak el mert tudom hogy hajlamos vagyok rá.
Kerülgetem az embereket és próbálok nem nekimenni egy oszlopnak vagy tűzcsapnak.
Amikor a házhoz érek lassítok és belenézek a kamerába , ami kinyitja nekem a kaput.
Nem kell messzire menjek , hogy megtaláljam Kevint. Meglepetésemre már a hátsó udvaron van a medence mellett. Az anyja pedig a napozóágyon sír. Nem láttam még Tinát sírni , sőt amilyen arrogáns , beképzelt , szívtelen nőnek ismertem meg csodálkozom hogy képes bármiféle érzelem kimutatására.
-Hogy voltál képes? - kiabál Kevin az anyja felé majd fordul egyet és felborítja az egyik grill sütőt.
A nagy zaj hallatán hátrálok pár lépést de Mia megfogja a karom.
-Kicsim kérlek fejezd be - kérleli Tina kétségbe esetten.
Kevin mind a két kezét a fülére támasztja. Nem akarja hallani az anyja hangját. Egy pillanatig egy ijedt kisfiúnak látszik. Kihasználom az alkalmat és oda sietek hozzá. Megérintem a vállát mire hirtelen felém fordul. Annyi haragot és mérget látok a szemébe , hogy akaratom ellenére is a szám elé kapom a kezem.
-Te meg mit keresel itt? - köpi felém a szavakat
Nem tudok neki mit mondani. Magyarázkodni szeretnék , de eszembe jut hogy nincs miért.
Erősen megragadja a vállam.
-A faszért nem maradtál ott ahol voltál!
Fájnak a szavai. Érzem hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Mia megpróbálja odébb lökni az öccsét.
-Kevin engedd el én hívtam ide.
Érzem rajta a pia szagot. Nem tudom mennyit ivott de az biztos hogy nem keveset.
-Nyugodj már meg a rohadt életbe - kiabál Mia - Nem igaz hogy nem tudsz megnyugodni.
Tina is közelebb jön.
-Rám vagy mérges. Kérlek rajtam tölts ki a dühödet ne a nővéreden.
Gyilkos pillantást vet felém.
Kevin elengedi a vállam és az anyja felé fordul.
-Hozzád kurvára nem szóltam. Menj vissza ahhoz a faszkalaphoz nekem pedig a közelembe se gyere!
Tina a fejét ingatva ismét sírni kezd.
-Anya menj el - kérleli Mia is
Tina csak a fiát nézi.
-Menj el anya - mondja Mia ezúttal lassabban.
Végül zokogva megfordul és a kert végébe megy. Onnan mégegyszer visszanéz. Kevin meghúzza a vodkás üveget. Úgy issza mintha csak víz lenne. Remegnek az ajkai. Annyira szeretném megölelni és megvigasztalni , de nem merem. Földbegyökerezett lábakkal állok egy helyben.