Hozzád kötve

10.

Enna.

Hát persze hogy magángépük van. Miért is gondoltam volna hogy normális emberek módjára eljutunk Milánóba?
A reptéren már várt minket Tom , aki jó utat kívánt nekünk majd vissza vitte a Jaguárt a Pozzoli házba.
A pilóta megkapta az engedélyt a felszállásra és már a gépen is ültünk az indulásra várva.
Mélyeket lélegeztem és próbáltam minél több oxigénhez jutni miközben a karfát szorongattam.
-Még nem repültél? - kérdezi Kevin
-Nem még nem.
-Jézusom ha kidobod a taccsot átülök máshova.
Mérgesen rápillantok mire felnevet.
-Elnézést! - kiált előre az egyik stewardessnek - A kisasszony nem érzi jól magát kaphatnánk gyógyszert?
Magassarkú kopogását hallom. Egy magas csinos lány jelenik meg egy pohár vízzel a kezében. Tökéletes a sminkje és csábítóan mosolyog a mellettem ülő fiúra. A víz mellé gyógyszert is kapok amit túlzottan előrehajolva ad át nekem. A mellei csupán pár centire vannak a férjem orrától.
Kevin a szeme sarkából rám pillant.
-Örülök hogy újra látlak - mondja kedvesen Kevinnek - Rég találkoztunk.
-Én is örülök - mondja halkan
Ráérősen végigméri majd a mutatóujját végighúzza a felsőkarján. Nekem pedig teljesen elborul az agyam.
Mielőtt nekimennék vagy olyat mondanák amit később megbánnék egyszerűen magam felé fordítom Kevin arcát és megcsókolom. Meglepődök a bátorságomon , de miután viszonozza a csókot teljesen átjárja a testem a nyugalom. Lassan ízlelgessük egymást és már egyáltalán nem is érdekel a lány , még az sem ha esetleg néz minket.
Megszakítom a csókot és előrefordulok. Úgy teszek mintha annyira érdekes lenne az előttem lévő ülés.
-Bocsánat - suttogom magam elé.
-Nem kell bocsánatot kérned.

...............

Igaz pár órát voltunk a levegőben , nekem egy örökké valóságnak tűnt. Én feszengve vártam hogy végre leszálljunk , Kevin mellettem némán filmet nézett , a stewardess pedig úgy nézett rám mint akit meg kell ölni. Próbáltam nem a csókra gondolni , amit még most is érzek az ajkaimon úgy hogy az ülésekbe kapaszkodva elmentem a mosdóba megmosni az arcomat.
Leszállás után segítettek a bőröndökkel és a reptér előtt már várt is minket egy kocsi.
-És most hogyan tovább ? - kérdem Kevint , aki beül mellém a hátsóülésre.
-Elmegyünk egy hotelbe - válaszol - Ott leszünk egy ideig utánna pedig megpróbálom elintézni apám félbehagyott munkáját.
-Jé , Milánóba nincs házatok? - kérdem viccelődve , hogy oldjam a feszültséget.
-Nincs - néz rám erőltetett vigyorral - De Szicíliában van.
Mosolyogva ingatni kezdem a fejem majd kinézek az ablakon és megpróbálom magamba szippantani Milánót. Gyönyörű a város tele éttermekkel , kávézókkal , és üzletekkel. Virágboltot is látok amiről eszembe jutnak a szüleim. Harapdálni kezdem az alsó ajkamat. Fel kellene hívnom őket. Előveszem a telefonomat hogy beszéljek anyuval de Kevin közbeszól.
-Abba hagynád?
-Micsodát? - kérdem értetlenül.
-Amit a száddal csinálsz.- mutat az ajkaim felé
Észre se vettem hogy még mindig harapdálom. Hajlamos vagyok rászokni ahogyan a körömrágásra is. Visszadobom a táskámba a telefont. Majd talán később.
A hotelhoz érve beköltözünk a szobába. Elképesztően szép és méregdrága is egyben. Megengedem a kádba a vizet , hogy egy kicsit kitisztítsam a fejemet.
-Enna! - kopog a fürdőajtón Kevin
-Gyere nyugodtan még nem fürdök - kiáltok ki
Bedugja az ajtón a fejét.
-Nekem most el kell intéznem pár dolgot. Rendeltem neked reggelit. Ha lehet akkor maradj a hotelban , ha baj van pedig hívj.
Kikerekedett szemekkel nézek vissza rá.
-Jó - bólintok - Meddig leszel?
Megrántja a vállát.
-Jövök amint tudok - válaszol majd mielőtt bármit is mondhatnék sarkon fordul. Hallom amint bezáródik az ajtó.
Lefürödtem , reggeliztem , ebédeltem , filmet néztem végül pedig a szüleimmel is beszéltem. Késő délután volt de még mindig egyedül voltam. Kiültem a kis erkélyre nézni a várost már harmadjára is. Videóhívásoztam Willel aztán az ágyon hasalva néztem , hogy mit rendeljék vacsorára.
Valaki hangosan és türelmetlenül kopogni kezd az ajtón. Felkapom a fejem és az ajtóhoz sietek. A kilincs felé nyúlok de meggondolom magam. Ha Kevin lenne csak egyszerűen benyitna.
-Nyisd ki az ajtót te szuka ! - kuncog az ajtó másikoldalán Lív.
Fülig erő vigyorral kívánom az ajtót és a hiperaktív barátnőm nyakába ugrok.
-Mit keresel itt Lív ?
Ledobja magát az ágyra és falatozni kezdi a meghagyott szőlőfürtöm.
-Beszarsz ha elmesélem. Ezt figyeld . Nem értelek el ezért elmentem a Pozzoli házhoz ahol először nem akartak beengedni , de miután időztem kicsit a fiúval beengedett - meséli én pedig tudom hogy a portásra gondol - Miával találkoztam a kertbe aki elmondta hogy Milánóba vagy. Kibuktam , hogy nekem nem szóltál erre poénból rávágtam hogy vegyen nekem egy repülőjegyet. Most figyelj a csaj 10 perc múlva meg is vette - mondja nevetve.
-Örülök neked annyira unatkoztam.
-Mit csináltál ma?
-Semmit - állok fel mérgesen - Reggeltől várom Kevint. De legalább felhívna hogy élek e még.
-Ha azt hiszed hogy itt fogunk ülni miközben Milánóban vagyunk nagyon tévedsz - Lív feláll és noszogatni kezd a fürdőszoba irányába - Készülődjünk , láttam ide fele egy jó helyet.
Megtorpanok.
-Biztosan nem örülne neki , ha elmennék.
Oldalra billenti a fejét.
-Jaj elfelejtettem hogy már férjes asszony vagy - mondja gúnyosan.
Megfogom a vállát és megpróbálok komolyan a szemébe nézni , de alig bírom visszafogni a mosolyom.
-Egy ital - emelem fel a mutatóujjam figyelmeztetés képpen - Egyetlen egy.
-Oké , de ez rám nem vonatkozik.
-Csak annyit igyál hogy megmaradjon az eszed Olívia -jegyzem meg vidáman
-Jézusom mintha anyámat hallanám - nevet ki majd kikerül és a sminkes táskámhoz sétál. Kutakodni kezd benne.
-Remélem hoztál valami dögös ruhát.
- Persze - forgatom a szemem - Csak azt hoztam
Sóhajt majd ingatni kezdi a fejét.
-Gondoltam hogy nem hoztál amióta Pozzoli lettél prűd vagy.
-Nem vagyok prűd!- tiltakozom felháborodva
Leül velem szemben az ágyra.
-Én hoztam neked ruhát , de olyat hogy a férjed kidöglik tőle.