Hozzád kötve

9.

Enna.
Alig aludtam valamit az éjjel. A takarómat szorongattam és megpróbáltam nem szétesni. Összekell szednem magam ha nem akarok megőrülni. Kevin persze úgy aludt egészéjjel mint a bunda. Az első éjszaka amikor egy ágyban aludtunk nagyon kellemetlen volt. Kihúzódtunk mindketten az ágy szélére és próbáltunk még véletlenül se egymáshoz érni. Hajnalban amikor már kezdett az álom elnyomni csörögni kezd a telefon. Felugrok és az éjjeliszekrény felé nyúlok a telefonomat keresve , de nem az enyém csörög.
-Kevin- suttogom
Semmi. Tovább alszik. Kicsit felemelkedem és látom hogy az apja hívja.
-Kevin! - mondom ezúttal hangosan.
Végül a vállához nyúlok és megrázom.
Szuszog egy nagyon és összeszorítja a szemeit.
-Mi az? - mormogja
-Csörög a telefonod - mutatok a hang irányában.
Motyog valamit az orra alatt amit nem értek majd felveszi a telefont.
-Mondjad apu - szól bele - Mi a francnak hívsz ilyenkor? -A hangja még reszelős az álomtól amitől nekem akaratlanul is mosolyra húzódik a szám.
-Micsoda ? - kérdez vissza döbbenten.
Már nem álmos és a szemei is kivannak kerekedve. Felülök én is.
-Ugye csak viccelsz velem? A te ügyed intézd el te! - kiabál a telefonba majd mérgesen feláll és a hajába túr.
-Nem. - ingassa a fejét - Nem viszem Ennát.
A nevemet meghallva én is felállok és mellé sietek.
- Figyelmeztettelek hogy engem ne vonjál bele az ügyeidbe!
Most már David is kiabál. Nem hallom pontosan mit mond de érezni a hangjából hogy valami baj van.
Kevin beviharzik a fürdőbe és magára csukja az ajtót. Én pedig zavartan állok a szoba közepén. Felveszem a köntösöm és közelebb megyek az ajtóhoz. Nem értem a beszélgetést , de valamit el kell intéznie Kevinnek. Bontsa vonalat én pedig gyorsan hátrébb lépek az ajtótól.
-Mit mondott? - kérdem gyorsan
Nem mond semmit csak az egyik szekrényből elővesz  két bőröndöt.
-Kevin - szólítom meg kétségbeesetten - Kevin mi a baj?
-Pakolj! - mondja parancsolóan - Szedd össze a ruháidat és indulunk.
Nem kérdezek többet hanem teszem amit kér.
Bedobok pár nadrágot és felsőt a bőröndbe majd mindegy-mindegy alapon felveszlek egy melegítőnadrágot és egy pólót. A hajamat leengedem és megfésülöm.
-Kész vagy? - kérdi miután az ajtó elé készítette a bőröndjét. Az enyémen is összehúzza a cipzárt és a kezébe veszi.
Belebújók egy cipőbe és bólintok. Sietősen megyünk le a lépcsőn a kijárat felé.
Látom hogy lent már feloltódott pár villany és Tina áll a lépcső alján.
-Menj kicsim gyorsan - mondja halkan - apád engem is hívott.
Amikor meglát tejesen eltorzul az arca.
-Őt minek viszed? - sziszegi mérgesen
-Vinnem kell anya kérlek ne kezd.
-Biztos hogy nem - ingassa a fejét- Itthon marad és kitakarítja az egész padlásteret.
-Anya elég! Enna vedd a kabátodat és ülj be a kocsiba.
Lehajtom a fejem és a fogashoz megyek. Leakasztom a kabátom. Valamit mondani akar még Tinának azért küld előre.
-Melyik kocsihoz menjek ? - kérdem a háta mögött suttogva.
- Az enyémhez - válaszol.
Kilépek az ajtón majd a garázs felé indulok. Megtorpanok és visszanézek. Egy pillanatig gondolkodom végül vissza sietek és az ajtóra tapasztom a fülemet.
-Nem hiszem el hogy hagyod hogy behálózzon téged ez a szuka! - hallom Tina hangját.
-Nem hálóz be anya!
-Akkor miért véded őt?
-Nem védem! Csak arra kértelek hogy ne nyúlj hozzá! Miért pofoztad fel? Miért ?
-Hogy ne érezze itt jól magát. Kicsim ő egy betolakodó.
-De semmi jogod nincs hozzá hogy bántsad őt - rivall rá és szinte látom magam előtt a mérges kerek szemeit.
Gyorsan hátrálok nehogy lebukjak és futni kezdek a garázs felé. Megvédett. Kiállt mellettem az anyjával szemben. Talán mégis érdeklem. Megállok a garázsajtó előtt és beütöm a kódot. Hatalmas garázs van a Pozzoli ház alatt , ahol körülbelül 30 autó parkol. Megkeresem Kevin Jaguárját és megállok mellette. Nem látom Tomot a sofőrt. Megjelenik Tris aki húzza maga után a bőröndünket mellette pedig a férjemet.
-Jó utat kisasszony - néz rám szomorúan - Remélem hamar találkozni fogunk.
Mosolyogva aprót bólintok. Tris nagyon aranyos és mindig próbál a kedvemben járni , pláne amikor hallja hogyan bánik velem Tina.
-Sietek vissza - mondom.
-Köszönöm Tris elmehetsz - mondja Kevin majd lecsapja a csomagtartót. Tris megmarkolja a kis kötényét majd mosolyogva elmegy.
-Szállj be - utasít Kevin
Beülök az anyósülésre és bekapcsolom az övemet. Kevin beül mellém és beállítsa az ülését.
-Hova megyünk? - kérdem végül miután rájöttem hogy magától nem fogja elmondani.
-Milánóba - válaszol
Összehúzott szemöldökkel nézek rá. Leengedni a kéziféket és kihajt a garázsból.
-Ugye most csak viccelsz ?
Megállunk a kapu előtt. Lehúzza az ablakot és bepötyögi a kódot. A kapu kinyílik.
-Szerinted vicces kedvemben vagyok?
Kikötöm az övemet.
-A francot megyek én Milánóba! Állj meg hogy vissza menjek.
Gyorsan megnyom egy gombot és hallom ahogyan a kocsi lezárja magát.
-Sajnos vinnem kell téged is.
-Hogy te mennyire kedves vagy. Akkor vigyél haza. Amúgy se megyek úgy Milánóba , hogy a szüleim nem tudnak róla.
Felnevet.
-Beszarok rajtad - mondja nevetve - Nem utazol el anélkül hogy ne szólj a szüleidnek de aláírtál egy házassági szerződést a tudtuk nélkül?
Nem mondok semmit mert tejesen jogos.
-Te tudsz róla?
- A szerződésről? - kérdezi az utat nézve - Igen , megtaláltam apám dolgozószobájában.
Látom hogy tejesen megváltozik az arca ezért nem válaszolok.
-Nagyon jó érzés mindennap haza jönni ahhoz a nőhöz , aki azért jött hozzám hogy megmentse a családi vállalkozását.
Elfordulok és rágni kezdem a körmöm miközben megpróbálom visszatartani a könnyeimet.
-Elolvastad az apróbetűs részt is ? - kérdem remegő hangon. Nem tudtam megálljt parancsolni az érzéseimnek , érzem ahogyan könnyek eláztatják az arcom.
-Pozzoli vagyok. Viccelsz velem? Azzal kezdtem.
Tudja. Tudja hogy két éven belül gyereket kell szülnöm.
Rá nézek abban a pillanatban pedig ő is rám.
-Ne sírj. Teljesen fölösleges.