Hozzád kötve

8.

Enna.

A szertartás alatt nem voltunk sokan csak a közeli családtagok ültek az elől levő padokban. De amikor kimentünk a templom bejáratánál rengeteg ember fogadott minket. Amire látszólag senki sem számított , még David se aki hadonászni kezdett a testőröknek és a sofőrnek is. Kérdésekkel bombáztak minket a paparazzik a testőrök pedig próbáltak minket minél gyorsabban a limuzinhoz juttatni. Az egyik lesifotósnak sikerült előre törnie David pedig intett a testőröknek , hogy válaszolunk pár kérdésre.
-Kevin Pozzoli kérem válaszolna pár kérdésre ? - nyomul a férjem mellé. - Hogyan lehet , hogy kihagyják a nászutat?
A mikrofont az orra elé nyomja olyan közel hogy Kevin fintorogva hátrál.
-Nem hagyjuk ki a nászutat csak sajnos el kell halasztanunk - válaszol erőltetett mosollyal.
-Enna kérlek - fordul felém - Milyen érzés most már hivatalosan is bekerülni a Pozzoli családba Kevin oldalán?
-Boldog vagyok és izgatott - válaszolok némi tanakodás után.
-Igaz az hogy ez a házasság kényszerből jött létre?
-Elég volt! - kiált fel David - Nem válaszolunk több kérdésre. Enna szállj be a kocsiba!
Követem az utasítást de mielőtt ezt megtehetném látom , hogy David oldalba böki a fiát mire ő aprót bólint. Közelebb lép átkarolja a derekam és csókot nyom a halántékomra. Olyan finom illata van hogy ha tehetném egésznap szagolgatnám.
Kinyissa nekem az ajtót.
-Ülj csak be drágám- mondja kedves hangon. A lesifotós még hallótávolságba van. Beülök hátra ő pedig követ engem. Becsapódik az ajtó. Próbálom fürkészni a családom , de a sötétített üvegnek köszönhetően szinte semmit nem látok.
-Várjon!- szólok előre a sofőrnek - Ne induljon.
Megpróbálom kinyitni az ajtót , de az levan zárva. Rángatni kezdem.
-Elég legyen már mi bajod ? - förmed rám mellettem Kevin. A kedvesség tejesen eltűnt a hangjából és a szeméből is.
-A családom nem találom őket.
-Apa biztos haza viteti őket - legyint
-De én is haza akarok menni velük.
-Jaj ne hisztizz már! A feleségem vagy úgy is ott fogsz lakni ahol én. Ha azt hiszed apám belemegy , hogy haza menjél nagyon tévedsz.
-Csak betuszkolt ebbe a kocsiba azt se várta meg hogy egy szót szóljak anyámhoz! - nézek rá mérgesen .
Kevin felém fordul a kézét a fejtámlára teszi. Lassan beszélni kezd hozzám. Ráérősen formázza a szavakat mintha tejesen hülye lennék.
-Figyelj ide. Bekerültél a családomba , ami azt jelenti hogy úgy fogsz táncolni , ahogyan apám fütyül. És magasról szarni fog rá hogy neked ez tetszik vagy nem. Mindent és mindenkit irányít pláne a családját. Ezért ülök most itt veled. Pedig bármit szívesebben csinálnék ezen a világon mint veled társalogni.
-Nem én tehetek erről - védem magam - Ha nem én akkor máshoz kényszerít téged.
-És ez ok arra hogy kedveljelek?
-Nem , nem ok. De ha már házasok vagyunk talán megpróbálhatnánk kijönni egymással.
-Nem akarok tőled semmit.
-Jó - mondom dacosan
-Jó - mondja ő is
A sofőr leparkol a Pozzoli ház előtt majd kinyitja nekünk az ajtót. A személyzet már vár minket az egyik szobalány pedig segít a ruhámmal. Tris is siet segíteni.
-Átszeretnék öltözni - mondom Tirisnek.
-Persze már előkészítettük a szobájukat.
-Szobánkat? - fordul vissza Kevin aki már a lépcső tetején tartott. - Közös szobánk van?
-Persze Pozzoli úr mondta , hogy a friss házasoknak kell egy kis magántér.
Mérgesen rángatni kezdi a nyakkendőjét majd földhöz vágja. Tris azonnal felveszi.
-Kevin drágám - jelenik meg Luna a konyhából ki kanyarodva. Oda megy hozzá és nyom egy csókot az arcára. Túl közel a szájához.
-Luna kérlek menj el - mondja - Van elég bajom.
Trisre nézek mielőtt nekimennék a lánynak. Annyira nem kedvelem , hogy azonnal mérges leszek amint meglátom.
-Megmutatnád kérlek a szobámat? - kérdem
-Oh te itt vagy - lepődik meg Luna mintha eddig nem is látott volna - Nem tűntök valami boldognak így az esküvő után.
Pontosan tudja hogy nem szerelemből házasodtunk. Tina mindent kitalált neki , az utóbbi időben azt is megtudtam hogy ők ketten nagyon kedvelik egymást és Tina Lunát szánta Kevin mellé.
-Csak fáradtak vagyunk - mondom
-Oh jut eszembe - fordul Kevin felé aki még mindig a lépcső tetején ácsorog - Láttam a videót amit a sajtónak nyilatkoztál. Frappáns hazugság volt.
Ennyi idő alatt felkerült az Internetre? Csodás.
-Kövessen kisasszony - mondja Tris miközben szélsebesen elhalad Luna mellett. Mintha csak menekülne a helyiségből.

................
1 hónappal később.

Amióta Pozzoli lettem úgy érzem nem kapok levegőt. Bár anyuék mindenféle anyagi támogatást kapnak és a bolt is jobban megy mint valaha én még soha nem éreztem magam ennyire boldogtalannak. Tina szüntelenül érezteti velem hogy mennyire nem kedvel és ahogyan csak tud keresztbetesz nekem Lunával együtt. David persze próbál mellémállni a feleségével szemben , de annyira keveset van itthon hogy nem tud nekem segíteni. Tina többször felpofozott én pedig zokogva próbáltam felemészteni a dolgokat a szobámban ülve. Kevinre nem tudok számítani. Este jár haza nekem pedig fogalmam sincs hogy egésznap merre járhat. Ha David üzen , hogy hazajön Tina rögtön hívja a fiát hogy siessen mert az apja érkezik. De a legrosszabb mégis az , hogy nyilvánosan Kevin annyira enyeleg velem hogy a szívem elhiszi a kedves szavait és az érintéseit pedig az agyam jelez hogy nem kéne. Fura alakok járnak a ház körül , egyre több a testőr David pedig sokat aggódik . Ötletem sincsen honnan van ennyi pénzünk a Pozzoliknek de hogy nem legálisan az biztos. Én pedig csak akkor vagyok nyugodt ha a boltba dolgozok vagy a családommal vagyok. Amire egyre kevesebb a lehetőségem ugyanis már a házból is alig akarnak kiengedni. Tina parancsolgat és sérteget , Kevin pedig szúrós szemmel némán hallgatja ahogyan az anyja bán velem.
Este van lefürödtem és az ablakon nézek ki hátha meglátom a férjem. Összehúzom magamon a köntösöm és reménykedem , hogy felbukkan Kevin.
Meglepetésemre valaki beront a szobába.
Kevin az. A haja csapzott és még piros az arca a hidegtől.
-Végre hogy itt vagy - mondom
-Jaj drágám aggódtál? - forgatja a szemét miközben rángatja le a csuklójáról a Rolex órát.
Közelebb megyek hozzá.
-Anyukád ma is nagyon gonosz volt velem - panaszkodom és érzem hogy könny gyűlik a szememben. Tudom hogy nem érdekli , de valakinek el kell mondanom. Nem panaszkodhatok a szüleimnek mert biztos vagyok benne hogy idejönnének. Tina pedig sok mocskos dologra képes.
-És én mittehetnék?
-Beszélj vele kérlek. Mond neki hogy ne nyúljon hozzám.
-Ha nem tetszik a rendszer el is mehetsz drágám - mondja gúnyosan és a fürdő felé veszi az irányt.
Én pedig loholok utánna.
-Nem mehetek el Kevin! - kiáltom de becsapja a fürdőajtót.