Hozzád kötve

2.

Enna.

Éppen a kötényemet kötöm meg a boltba amikor megcsörren a telefonom. Elmosolyodom amikor meglátom a barátnőm nevét a megjelenni.
-Liv, mi van veled? - szólok bele a telefonba nevetve.
-Mi az hogy mi van velem? -Kuncog -Na megkaptad az állást?
-Nem - sóhajtok - Miután anya hívott, hogy menjek be a boltba leordította a fejem a helyéről mondván, hogy képem jelentkezik az állásra úgy, hogy a családomnak boltja van. Tejesen bekattant a pali. Utána persze én is.
Felkapom a fejem az ajtó csilingelésére. Egy ősz hajú öltönyös 50-es évei elején járó férfi lépett be. Rápillantottam a megrendelési lapra amit anyám firkantott fel, de, nem írt nevet.
-Mit mondtál neki? - kérdezi a barátnőm a vonal másik végén. Én pedig teljesen elfeledkezem az öltönyös fickóról.
- Ne tudd meg miket vágtam a fejéhez. Elküldtem a francba a szaros éttermével együtt.
A férfi megköszörüli a torkát jelezve, hogy megérkezett és nem kíváncsi a csevejre.
-Pillanat - mondom mire türelmetlenül dobolni kezd a pulton az ujjaival.
-Este benézek hozzád és elmesélem
-Elnézést kisasszony! - kiált fel a férfi mire összerezzenek. - Nem zavarja, hogy bejött egy vásárló és abba kellene hagynia a magán jellegű beszélgetéseket?
Megszakítom a vonalat Lívvel és dühösen meredek rá. Annak tudni hogy tudom, igaza van. Az elmúlt pár hónap feszültségét úgy érzi rajta fogom levezetni.
-Tudja miért nem zavar? Mert eredetileg zárva vagyunk! Csak is maga miatt jöttem be, nyitottam ki a boltot és csináltam egy rohadt nagy csokrot! Azért mert maga türelmetlen.
-Te nem tudod hogy én kivagyok? - kérdi kikerekedett szemekkel
-Nem - vágom rá - Miért ki a franc maga?
Épp válaszolni akar de közbevágok.
-Tudja mit? Nem érdekel! Itt a csokra fizessen aztán viszontlátásra
Pár percig némán fürkész. Szinte hallom a fogaskerekek forgását a fejében. Nem tudom mit akar ezért farkasszemet nézek vele.
- Lenne önnek egy ajánlatom - töri meg végül a csendet.
-Nem érdekel - vágom rá gondolkodás nélkül.
Benyúl az öltönye belső zsebébe és elővesz egy névjegykártyát. Felém nyújtja de nem veszem el csak a kártyára pillanatok. Amikor elolvasom a rajta lévő nevet lever a víz. David Pozzoli. Az ország egyik leggazdagabb embere. Ezért akart névtelenül csokrot venni.
- Gondolja meg kérem.Találkozzunk holnap este hétkor a Megmill étteremben és megbeszéljük a részleteket. - mondja miután lerakta a pultra a névjegykártyát - Addig én is szólok az embereimnek, hogy nézzenek utána magácskának.
Lenyomja a kilincset és lelép a járdára majd visszanéz.
-Csak hogy biztos legyek az ajánlatban - teszi hozzá végül beszáll egy fekete autóba és elmegy.

....................

A ruhásszekrényem előtt állok. Lív az ágyamon ül törökülésben. Órákon keresztül törtem a fejem hogy elmenjek találkozóra vagy sem. Reggel átjött Liv, aki nagyon nagyon izgatott lett a hír hallatán és rám parancsolt, hogy biztosan elfogok menni.
-És mi a francot vegyek fel? - nézek rá a ruháimra mutatok - Egy ruhám sincs amit feltudnák venni abba a méregdrága étterembe.
Lív feláll és tanakodva megáll a szekrény előtt.
Csücsörítve nézi végig a ruháim.
-Vedd fel a kis fekete ruhádat- mondja végül- Azzal nem lehet hibázni. Minden nőnek van egy kis fekete ruhája.
Végigsimítom az említett ruhadarabot.
-Rendben akkor legyen ez.

....................
Hét óra előtt 20 perccel kopogok végig az utcán a magassarkú cipőmben a taxi után futva. Hadonászva intek neki hogy álljon meg végül hüvelyk és a mutatóujjamat a számba rakva füttyentek. A taxi megáll. Zihálva beülők hátra majd mondom a címet. Útközben a ruhámat szorongatom és az ajkaimat harapdálom. Többször visszafogom magam hogy ne mondjam azt, hogy álljon meg vagy inkább forduljunk vissza.

Az étteremhez érve fizetek kiszállok az autóból és ámuldozva nézem a csodaszép éttermet. Lassan elindulok előre bár úgy érzi a lábam az ellenkező irányba haladna szívesebben.
-Jó estét kisasszony! Kérhetnék egy nevet? - köszönt egy öltönyös srác, aki kinyissa előtt az ajtót.
-Enna Hemmil vagyok.
A srác bólint mintha már tudta volna, hogy jövök majd megkér, hogy kövessem. Azonnal kiszúrom David Pozzolit az egyik asztalnál. Egy izmos férfi ül mellette. Amikor meglát elmosolyodik feláll és kihúzza nekem az egyik széket.
-Enna - köszönt - Igazán örülök, hogy eljött ígérem nem bánja meg.
Bólintok egyet és helyet foglalok.
-Az úr? - kérdem Pozzolit az izomagyú felé biccentve.
-Az úr az egyik testőröm és tanú is ha sikerül megegyeznünk - válaszol - Figyelj Enna, szeretnék a lényegre térni. Biztos tudod hogy van egy fiam.
-Kevin Pozzoli? - kérdem pedig tudom a választ
-Igen - sóhajt - Nos a fiam nehéz eset. Felelőtlen csak a baj van vele és olyan életmódot folytat, hogy nem vagyok biztos abban, hogy életben lesz e még pár év múlva ha így folytassa.
-És én hogyan kerüljük a képbe?
David nagyot sóhajt.
-Szeretném ha feleségül mennél hozzá- mondja végül, de még mielőtt a szavába vágnék folytassa - Rengeteg pénzt kapnál cserébe. Olyan sokat hogy se neked se az öcsédnek nem kellene az egész életetekben dolgoznotok.
Lemeredek. Nyelni szeretnék, de akkora gombóc van a torkomban hogy félek ha megpróbálnám fuldokolni kezdenék.
-Tessék?
-Megtarthatnátok a virágüzletet, sőt ha szeretnéd háromszor nagyobbat is veszek neked.
A bolt. A virágbolt ahol az egész családom dolgozott. És Will. Az én drága kisöcsém akinek egész életemben segíteni akarok. Pár perccel később David elővesz egy szerződést.
-Csak itt írd alá - mutat a vonalra - És soha többet nem lesz gondod.
Ha nem lenne veszélyben a bolt. Ha anyuék nem dolgoznának kettő helyen. Ha a nagymama gyógyszerei nem lennének ennyire drágák. Akkor fognám magam felállnák és sarkon fordulnék. De így nem tehetem meg ezt. A kezembe fogom a tollat.