Hozzád kötve

7.

Enna.

Az esküvő napja. A ruhaválasztás utáni pár napom szépen mondva is szar volt. Nyilvánosságra került hogy férjhez megyek Kevin Pozzolihoz és onnantól kezdve sem nekem sem a családomnak nem volt nyugodt percünk. A paparazzik ott voltak a házunk előtt , a bolt előtt , de még az öcsém óvodájá előtt is.
Álmatlanul forgolódtam minden éjjel és a plafont bámultam ahogy a napok haladtak előre. Kevin nem kedvel engem. Az elmúlt napokban ezt többször is a tudtomra adta az anyja pedig közölte velem , hogy soha nem fog engem elfogadni. Nem szeretnék nagy esküvőt mivel ez mindenkinek csak púp a hátán hiszen nem szerelemből házasodunk ezt többször is hangoztattam Davidnek. Végül megegyeztünk egy sima templomi szertartással lakodalom és nászút nélkül. Kevin is így szerette volna. Mia felajánlotta hogy elkészíti a sminkem és a hajam , David szakembert akart hívni de szóltam hogy erre semmi szükség. Úgy hogy most a köntösömben várom Miát közben pedig a kávémat szürcsölgetem. Kopogást hallok.
-Gyere!
Anya jön be őt pedig Will követi.
-Készen állsz? - kérdezi majd leül mellém az ágyra.
-Nem igazán- fintorgok.
-Mia már itt van apáddal beszélget.
Kortyolok a kávémból és leengedem a hajam ami szoros lófarokba volt kötve.
-Lassan készülök - sóhajtok
-Sziasztok - lép be Mia vidáman kettő koffert cipelve.
-Mi ez a sok cucc? - kérdem
-Ez mind kell -legyint - te ne ezzel foglalkozz menj hajat mosni.
-Az öcséd hogy érzi magát? - kérdezi anya.
Meghúzza a vállát.
-A hangját se hallani.
Igaz Kevinnel egyáltalán nem jövünk ki egymással és néha úgy néz rám minta valami ősi riválisa lennék , megértem hogy miért viselkedik úgy ahogyan.
-Csak szeretne túlesni a mai napon - folytassa Mia - Apa pedig szeretné hogyha nálunk laknál.
A fejemet ingatom.
-Nem fogok elköltözni. Nincs az a Isten , hogy én abba a házba lakjak Mia- mondom vékony hangon.
-Pedig muszáj lesz. Még nem ismered apánkat. Ha ő valamit a fejébe vesz annak úgy kell történnie. Ezért nősül ma meg az öcsém.
Nyelvek egy nagyot és terelni próbálom a témát.
-Várod már hogy hozzad nekünk a gyűrűket? - kérdezem Willt , aki éppen a Mia által hozott koffereket rámolja ki.
-Én már nagyon - válaszol mire anya megsimogassa a fejét. Will kicsavar egy bordó színű rúzst majd amikor látja hogy teljesen kitekerte egyszerűen kinyissa nagyra a száját és leharapja.
-Uh - grimaszol anyu - Ez nem ennivaló köpd ki szépen.
-Bocsi volt egy rúzsod - nézek Miára aki némán nézte  ahogyan anya zsebkendővel kapargassa az öcsém fogáról a rúzst.

....................
Már minden készen áll és mindenki csak rám vár.
Én pedig némán nézem a tükörképem és azon gondolkozom hogy hogyan tudnánk elszökni és elköltözni Mexikóba.
A ruha gyönyörű a sminkem meseszép a hajam pedig tökéletes. Mia remek munkát végett.
-Itt az idő - áll meg mögöttem apu. A vállamra teszi a kezét.- Még van pár másodperced meggondolni magad.
-Nem tehetem - fordulok felé - David a világvégén is megtalálna.
-David egy farok - mondja apa mire elmosolyodom - A fia pedig egy nagy elkényeztetett farok.
Oldalra néz gondolkozó tekintettel.
-Mia viszont eléggé rendben van- mondja végül.
Apuba karolok és kis léptekkel haladunk előre.
-Tina a legrosszabb - mondom halkan
Hangosan felhorkan mire kuncogni kezdek.
- Az a nő egy karót nyelt boszorka.
A templom bejáratánál vagyok és meglátom legelől Kevint. Szomorú tekintettel néz felém a kezeit a háta mögött tartja. Fekete haja ezúttal nem a homlokába lóg hanem tökéletesen be van állítva. Az öltönye makulátlan és mintha csak ráöntötték volna. Biztos vagyok benne ha nem ebben a helyzetben találkoztunk volna fülig szerelmes lennék belé.
Mögötte David , az apja mellett pedig két ismeretlen fiú. Az oltárhoz érve apa átad Kevinnek. Megállunk a pappal szemben. Mögöttem Liv vigyorog amitől azonnal feloldódok. A pap belekezd. Elmondja miért gyűjtünk össze utánna mi elmondjuk a fogadalmunkat. Kevin olyan halkan beszél hogy a pap többször is visszakérdez. Will ügyetlenül hozza a gyűrűket a sorok között és mosolyogva nyújtsa előre ,Lív pedig segít neki. Anya mosolyog apa pedig épp olyan komolyan mered előre mint Tina Pozzoli. Felhúzzuk egymás kezére a gyűrűt és próbálok megálljt parancsolni a remegő kezeimnek. A végére érünk a pap pedig hangosan kimondja a csók idejét.
Érzem hogy izzadni kezd a tenyerem Kevin pedig nagyot nyel , közelebb hajol hozzám és lassan egymáshoz érnek az ajkaink. Azt hiszem ennél a résznél vége , de Kevin résnyire szétnyissa az ajkait és a nyelve hegyével megcirógatni kezdi az alsó ajkam. Áramütésként ér az érintés a hasamban pedig bizsergést érzek. Gyorsan megszakítom a csókot majd hangosan felcsendül a templomi orgona.

Elnézést kérek ha olyan szavak is bekerülnek a szövegkörnyezetbe amik egyáltalán nem illenek oda. Én is csak közzététel után látom ezeket javítanom pedig hiába próbálom.