Part 5

402 21 2
                                    

"Majd unalmamba elkezdtem gondolkodni. Hisz mi mást tudtam volna csinálni."

Leginkább Bucky kérdésén agyaltam. Mármint Steve az első pillanatban elvarázsolt és minél jobban ismerem annál jobban érzem azt amit nem szeretnék. Nem azzal van a bajom, hogy kibe vagyok szerelmes hanem inkább az érzést nem szeretném. Bárki mondhatja nekem milyen szép és milyen jó de nem akarok még 1 fontos személyt elveszteni. És nem akarok pofára sem esni egy viszonzatlan szerelem miatt. Lehet ha beszélnék Bucky-val ő megerősítené, hogy érdemes-e küzdenem vagy nem. De akkor is félek.
Telefon csörgés. Ez zökkentett ki a gondolataimból. Kiszáltam gyors elpárologtattam magamról a vizet majd a telóm után nyúltam.

2 nem fogadott hívás Em

Ez állt a képernyőn és akkor csaptam magam fejbe hisz ő még nem tud semmit. Gyors visszahívtam hátha felveszi.

-Kinyitnád az ajtót Lis?
-Most nem igazán tudom.
-Netán megzavartam valamit? Vagy előre hoztátok a szombatot?
-Nem csak nem vagyok otthon
-Akkor hol a gyászban vagy?
-A Bosszúállóknál -mondtam minél halkabban
-Hogy hol?
-A Bosszúállóknál -mondtam kicsit hangosabban
-Először is értettem csak nem akarom elhinni, hogy te ott vagy. Ez hogy sikerült? Meddig leszel ott? Egyáltalán most talalkozhatunk? És a szombat?
-Ugy lehet, hogy aki elhívott randizni az valójában amerika kapitány és megtamadtak a parkolóházba így idehozott mivel ő mentett meg. És szerintem igen találkozhatunk. A szombat pedig úgy lesz, hogy 8ra kell kész lennem és elvisz valahova ahol kevesebb az ember. -megpróbáltam egy levegővel hátha nem vág közbe de még utána is pár percig csöndben volt
-Em? Itt vagy még?
-Igen csak dolgozom fel a hallottakat.
-Nekem is sok volt egyszerre.
-De ki támadott meg?
-Valami HIDRA azt mondták
-Jól vagy? Állítólag a HIDRA nagyon veszélyes
-Igen jól Steve időben érkezett.
-Mesélj el mindent!

Ezután elmeséltem részletesebben mindent. Egy bő óra (ami lehet kettő volt) után sikerült rávennem, hogy tegyük le mert fáradt vagyok.
Majd elmentem lefeküdni és csodálatos módon nem kattogott az agyam. De viszont volt egy rémálmom ami már 5 éve kísért.

*Rémálom*

Tudtam, hogy álmodom mert még élt az apám de nem tudtam, hogy ez rémálom lesz.
Egy átlagos napnak tűnt apámmal gyakoroltuk még az akkori két erőmet. Hirtelen a fák életre keltek és nem tudtam semmit sem csinálni mivel nem tudtam hogyan csináltam. Én bepanikoltam de ahogy láttam apám nyugott arcát nem mutattam ki majd a következő percben már meg is oldotta. Hirtelen fellélegeztem azon, hogy nem lett egyik fának sem baja.
-Uram, kisasszony kész az ebéd kérem jöjjenek enni! -jött hozzánk a segédlány.
-Máris megyünk -válaszolt apám azzal elment. Majd mikor meggyőződtünk arról, hogy nem él az erdő egyik része sem mi is bementünk.
Ebéd után kicsit ejtőztünk és apám minden mai fejlődésemről beszámolt anyámnak. (Akkor még nem volt annyira parancsolgató hiszen apámmal egész álló nap csak edzettem)
Mikor mentünk ki a délutáni edzés miatt egy furcsa 'de ja vu' érzésem de valamiért nem foglalkoztam vele. Kértünk az erdő szélére és úgy gondolta apám, hogy ma a természet erőmet összekapcsoljuk a víz erőmmel.
Már majdnem sikerült amikor egyszer csak egy jégcsap csapódott bele a földbe. Apám azonnal mondta, hogy fussak. Eleinte egyszerre futottunk de egyik pillanatról a másikra eltűnt mellőlem. Visszafordultam és csak annyit láttam, hogy apám már térdre rogyva fehéredő arcal néz rám majd végleg össze esik. A jégcsap a tüdejéből állt ki. Tudtam ezt nem fogja túl élni de azért oda mentem.
-Kicsi Sor. Kérlek vigyázz anyádra. És meg ne lássak egy könnycseppet is az arcodon nem így szeretnék rád emlékezni.
-Nem hagyhatsz itt. -próbáltam nem sírni de pár könnycsepp kibuggyant.
-Szeretlek Sor.
-Én is téged Apám.
Ekkor hunyt ki végleg a fény a szeméből.
És ekkor fogadtam meg, hogy nem fogok senkihez sem ragaszkodni csak a családomhoz. Ez után löktem el mindenkit magamtól. És mint kiderült nem apám volt a cél hanem én de mivel akkora mennyiségű szomorúság gyűlt össze bennem, hogy minden felgyuladt körülöttem.

*Rémálom vége*

Mikor felkeltem melegem volt és izzadtam. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy letusolok és ezalatt kipróbálom verni a fejemből ezt az álmot. Letusoltam majd húztam egy másik pizsit és lementem a konyhába egy kis vízért. Mikor mentem fel Bucky lépett ki a szoba ajtaján.
-Hát te mit keresel fent ilyen későn? -suttogta
-Én is kérdezhetném ezt de csak rosszat álmodtam.
-Dettó
-Mit álmodtál? -hátha nem a saját gondommal kell foglalkoznom.
-Hosszú te?
-Szintúgy
-Akkor gyere te is elmeséled meg én is -invitált be a szobájába
-Jó de te kezded
-Rendben bár az enyém nem bonyolult csak már elavult. Hiszen régen történt.
-Most még kíváncsibb lettem -mondtam közben leültem a székére és feltettem a lábam az ágyra.
-Nemtudom, hogy tudod-e de én hosszú évekig a HIDRA-nál raboskodtam. -mondta közbe leult az ágyra velem sréhen.
-Várj hogy-hogy raboskodtál?
-Hát úgy, hogy kimosták az agyam és egy agyatlan szívtelen gyilkoló gépet csináltak belőlem.
-Így már értem.
-És mivel ők irányították az agyam Így a HIDRA ellenségeit én végeztem ki és ezeknek az embereknek az arcai a mai napig az elmémben van. Ezek az emlékek általában rémálom formájában szokott megnyilvánosulni. Igazából ennyi. Most te jössz.
-Huuhh....Hát kicsit hosszabbra számítottam de......jó elmondom. Csak egyet ígérj meg.
-Mond?
-Ne mond el senkinek, mert esküt tettem.
-Még Steve-nek se?
-Neki majd én akarom csak idővel. Nem lenne jó úgy kezdeni senkivel, hogy ezt elmondom de mivel erre épül a rémálmom így kapsz egy hatalmas bizonytalan bizalmat felőlem.
-Most bizonytalan vagy vagy bizalmas?
-Is-is. Tehát én nem Földi vagyok. Hanem egy másik bolygóról jöttem.
-Hogy mi? Akkor te is olyan vagy mint Thor?
-Nem mas vagyok. Ugyanis én tündér vagyok és nem Isten.
-Ja én. Én meg vámpír. Kérlek legyél őszinte.
-Jó ha nem hiszed megmutatom. -mondtam majd felálltam és közelebb mentem hozzá a szemébe néztem és megmutattam az igazi szemem.

 -mondtam majd felálltam és közelebb mentem hozzá a szemébe néztem és megmutattam az igazi szemem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

-Ezt hogy?
-Nekem ez az igazi szemem a kék csak álca. -mondtam közben visszaültem helyemre.
-De akkor milyen tündér vagy vagy...?
-Tűz tündér....
-Akkor ezért piros
-Befejezhetem?
-Van több is?
-Igen. Tehát tűz tündér vagyok az a fő. Mellette még birtoklom a vizet és a természetet tudom irányítani.
-De akkor, hogy nem tudtad legyőzni azt aki megtámadott?
-Egy: Kamera veszély. Kettő: Hallottam a motor hangját és Három: Megesküdtem, hogy a Földön nem fogom használni az erőmet csak ha halálos veszélybe vagyok.
-Így már értem de a tündérséged, hogy jön az álmodhoz?
-Úgy, hogy éppen az erőmet gyakoroltam apámmal vagyis azt, hogy kapcsoljam össze a több erőmet egymással. Majd valaki elkezdett támadni minket utólag kiderítettem, hogy engem akartak csak Apámat eltalálták belehalt és én meg felgyújtottam az erdőt körülöttünk. Ennyi.
-A tied sem hosszabb csak szomorúbb.
-Hát igen de a tündér dolog...
-Nem gond és nem fogom elmondani senkinek.
-Köszönöm és kérlek ne tekints rám máshogy.
-Nem tekintek hisz eddig is úgy viselkedtél mintha nem lennél tündér.
-Próbálkoztam -mosolyodtam el
-Gondolkodtál azon amit tegnap kérdeztem? -mert ugyanis már hajnali 2
-Igen
-És?
-És nem neked fogom először elmondani -vigyorogtam rá
-Akkor kinek?
-Steve-nek
-De legalább pozitív amit akarsz mondani neki vagy nem mert nem akarom a panaszait hallgatni
-Majd megtudod de megnyugodhatsz.

A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]Where stories live. Discover now