A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 24

Miközben engedtem a kádba vizet megkerestem a ruhát amit a lányok tettek be.

Nem kellett sokáig keresnem ugyanis egy dobozt találtam amiben a ruha volt benne szépen össze hajtva meg mellé egy egyszerű fekete magas sarkú.

A ruha maga vörös színben pompázott a tetejét csipke borította a karom háromnegyedét majd ment egészen a hasam tetejéig onnan egy A vonalú szoknya takarta egészen a térdemig. Beszálltam a forró vízzel teli kádba. Tudván van még 4 órám így kihasználtam és 1 órát áztattam magam a vízben. Hajat is mostam így tetőtől talpig vizesen szálltam ki a kadból. Vizet ami testemen volt eltüntettem majd hajamat törülközőbe csavarva húztam fel a a fehérneműimet. Fogat mostam majd hajamból kivontam a víz mennyiség felét. Elkezdtem sminkelni. Ne gondoljatok nagyra ugyanis nem hoztam sok mindent magammal de egy pirosas kissé füstös szemet sikerült csinálnom.
Hozzá tusvonal egy kis szempillaspirál majd tűzpiros rúzs.
Ezután jött a hajam amit kibontottam fésűvel. Majd tehetetlenül néztem bele a tükörbe.
Mit csináljak vele? Gondoltam magamba.

Wan számát megcsörgettem aki két csörgés után felvette.

-Szia Beth. Valami baj van?
-Nemtudom mit kezdjek a hajammal.  És tudod jól miről beszélek Steve elmondta, hogy ti voltatok a ruhacsempészek.
-Összehívatom a csajokat addig kapcsold be a kamerát.

Téve amit kért megcsináltam 2 perc után hárman néztek rám a kamerából. Wan, Pep, és Nat aki járkált fel-alá.
Nagy gondolkozások közepette a hajamat megszárítottam és kifésültem. Majd Pep szakította meg a gondolat menetünket.

-Vedd fel a ruhát és akkor meglátjuk mi áll jó vele.
Felvéve kamera elé álltam de tükörbe nézve én tanácstalan voltam.
-Göndörítsd be. -szólt Nat mikor meglátott
-Igaza van és a bal oldaladon legyen a választék.
-Oké lányok ha végeztem és valami nem jó hívlak titeket ha meg jó majd küldök képet.
-Rendben. Szia Beth.
-Sziasztok csajok és köszi.

Ezzel a mondattal letettem a telefont majd elkezdtem begöndötíteni a hajam.

Mikor mindennel kész lettem meg volt fél órám. És ahogy közeledett az a bizonyos 7 óra úgy lettem egyre idegesebb és nem tudom miért.

Ja de várjunk tudom. Mi más miatt mint, hogy tetszeni-e fogok neki? Ezzel a kérdéssel hívtam föl először Wan-t aki nem vette fel így Nat volt a következő áldozat akit csörgöttem. 5 csörgés után felvette.

-Baj van?
-Szerinted jó leszek? -kamerát kapcsoltam amit letettem egy kisebb komódra és így látszódtam teljesen.
-Gyönyörű vagy Beth.
-De biztos jó leszek.
-Na mutasd a húgom. -szólt valaki a háttérben majd megjelent Thor és Loki a kamerában
-Lis gyönyörű vagy ne aggódj.
-Ebben az egyben egyetértünk báttyámmal.
-Huhhh....akkor megnyugodtam. De lenne még egy kérdésem.
-Mi az?
-BIZTOS? -ezek után nyugtatót fognak szedni az biztos.
-Biztos Lis de ha nem hiszel nekünk végig vihetünk az egész csapaton. De amikor az első randitokra készültél nem voltál ilyen ideges.
-De ilyen ideges volt -szólt Loki -csak nem volt ennyi ideje meg engem hívott akkor.
-Tényleg? -nézett a kamerába Nat
-Igen mivel akkor még nem tudtátok ezt az egész  tündér dolgot
-Jól hallom, hogy Eli-vel beszéltek?
-Igen és képzeld azt hiszi nem elég szép. -ordított vissza neki Nat.
-Pedig gyönyörű ha Steve megbántja lenyúlom.
-Kössz Buck. -forgattam meg a szemeim de közbe mosolyogtam
-Na srácok létesznek titeket mindjárt 7 óra. Sziasztok.
-Oké. Szia Lis
-Ne feledd gyönyörű vagy.

Ezell a mondatával (mondta akárki) tettem le. Kis fekete válltáskát magamhoz véve tettem el a telefonom. Majd mély levegőt véve kinyitottam a szoba ajtót és elindultam lefelé. Mikor a lépcső tetejéhez értem akkor ütött 7 órát az óra.

A nappaliba érve Steve egy fekete öltönyben és vörös nyakkendőben várt kezében egy csokor vérvörös rózsával.

-Gyönyörű vagy Rosei.
-Te sem panaszkodhatsz.
-Csak mert megy a szemedhez. -nyújtotta át a rózsacsokrot.
-Aranyos vagy. -majd közelebb leve egy apró csókot nyomtam ajkaira. A virágot gyorsan az asztalon lévő vázába tettem majd felé fordultam. Ő csak kezét nyújtotta amit elfogattam és így vezetett ki a ház elé.
-Csak ne motorral menjünk. Szoknyában nem szeretek.
-Ne aggódj most nem azzal megyünk.

Kint a ház előtt egy fekete sport kocsi állt. A garázsban láttam már. Steve úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót majd mikor én már bent voltam a kocsiba átment a túloldalra.

Az úton ami fel órás volt átlagos témákról beszéltünk. Étteremhez odaérve kinyitotta az ajtóm majd kezét nyújtva kisegített. Az ajtónál eloreengedett majd a pincér oda kísért az asztalunkhoz. Mikor már mentünk kifelé az étteremből egy értetlen pillantást vetettem a derekamat ölelő Steve-re. Mikor viszont visszavezettem az útra egy gyönyörű látvány fogadott. Gyertyák mindenhol és kisebb pavilonok egymástól távol. A mi pavilonunkból a kilátás pont az óceánra.

Pár perc alatt egy nagyon kellemes, romantikus de jó pillanatot varázsoltunk.

Elvitték a főételeket mikor láttam Steve-n, hogy egyre idegesebb inkább nem firtattam mert még a végén rámmordulna.
Kihozták a desszertet. Minnél jobban fogyott az édesség Steve annál jobban idegesebb lett. Evést befejezve elvitték a tányérokat majd kis idő múlva felcsendült az a zene amire először táncoltunk.

Steve-re néztem aki felállt és már azt vártam, hogy kezét nyújtsa mikor elkezdett beszélni.

-Rosei. Nemtudom mennyire emlékszel az első találkozásunkra de mikor belenéztem a szemedbe tudtam, hogy Te más vagy. Abban a pillanatban el is felejtettem ki is vagyok pontosan csak is te lebegtél a szemem előtt. Sok nehézségen mentünk keresztül az elmúlt mindjárt 4 hónapban de itt vagyunk. Sokszor volt olyan helyzet amikor csak imádkoztam azért, hogy élj. Amikor nemrégiben elájultál megfogadtam magamban, hogy soha többet nem engedlek el. Szeretlek! -térdelt le majd egy piros bársonydobozt vett elő a kezei takarásából. Nekem a könnyeim már potyogtak. De csak öröm könnyek voltak. -Rose Soraya Elisabeth Spein hozzám jössz feleségül?
-Igen, igen, igen. Hozzád megyek! -felhúzta a jobb gyűrűs ujjamra ugyanis a bal oldalon a sajátom van, majd nyakába kapaszkodva megcsókoltam. Ezután lettem figyelmes egy nagyobb durranásra amire oda kaptam a fejem de csak a pincér bontott ki egy pezsgőt.

Pezsgőt elfogyasztottuk majd még egy kicsit beszélgettünk utána Steve fizetett és vissza indultunk.

Hihetetlen volt a vőlegényem mellett lenni. Egyáltalán ezt kimondani.

***

Reggel isteni illatokkal keltem. Elkezdtem nyitogatni a szemem.
-Jó reggelt Rosie. -simogatta meg valaki az arcom ami mosolygásra késztetett.
-Jó reggelt. -mondtam majd teljesen kinyitottam a szemem. Kaptam egy homlok puszit. Majd egy tálcát tett az ölembe. Rántotta és egy nagy adag tea.
Elkezdtük enni majd mikor végeztünk Ő elment le a konyhába én pedig a zuhanyba.

Egy gyors zuhany után felvettem egy fejete rövid pamut nacit és a pólóját. (Meg természetesen fehérneműt)
Nappaliba lementem de nem találtam ott senki. Így egy ötlettől vezérelve benéztem az edző terembe és láss csodát ott volt.

-Rosei. -majd oda jött és megcsókolt.
-Nyugodtan csináld amit akarsz ne állj meg csak nézni akarom amit csinálsz.
-És ha megnéznénk, hogy teljesítesz közelharcban?
-Szét vernéd a menyasszonyod? -szórakoztam vele.
-Mi másért kértem volna meg a kezed? -vigyorgott rám
-Majd máskor. Most inkább csak néznélek.
-Mi olyan izgalmas rajtam?
-Ezt komolyan kérdezed?
-Igen. Komolyan.
-Oké. Egy feltétellel megválaszolom.
-Mi lenne az? Mrs.Rogers
-Mrs. Rogers. Ez tetszik. De a feltételem az az, hogy ameddig itt vagyunk olyan ébresztést kérek mint ma.
-Ez csak természetes ha nem kelsz fel előbb.
-Hiszen reggel mindig futni mész? Hamarabb kelsz.
-Kivéve ha valaki ki nem fáraszt az este. -nézett rám azzal a huncut de imádni való mosolyával.
-Ohh...rajtam ne múljék.
-Mostmár elmondod mit is nézel rajtam meg?
-Amerika legjobb segge -ennyit mondtam ugyanis tudtam, hogy tudja de mivel eddig a füle hallatára sosem mondták nekem így nem gondolta, (vagyis szerintem bár az arcából ítélve biztos) hogy én ezt tudom.
-Azt ne feledd, hogy csak is a tiéd.

Ezután az edzése nem igazán edzés volt inkább ki kap hamarabb röhögő görcsöt szerű volt az egész hangulat.

Ebédre csináltam egy kis lasagnet. Délután megint csak a filmek birodalmába burkolóztunk.