A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 18

*Reggel*

Reggel sokkal hamarabb keltem fel mint Steve. Nem volt szívem felkelteni így óvatosan kibujtam az ölelő kezei közül. Kisurrantam a fürdőbe vettem egy zuhanyt. Arcot, fogat mostam majd felöltöztem.

Majd kimentem a fürdőből. Steve az ágyon ült. Azt hittem még alszik de szemlátomást nem.
-Jó reggelt szívem! Olyan rossz volt nélküled kelni. -mondta szomorúan
-Jó reggelt! Mivel kárpótolhatlak? -ültem le Steve mellé
-Háááát....Tudnék pár dolgot. -na jó ilyen huncut hangsúlyt és mosolyt még életemben nem láttam tőle. Eléggé meglepődtem.
-Te tudsz ilyet is? -kérdeztem meg mindig "csodálkozva".
-Ha akarok. Tudok.

Kopogás.
-Hajjj. Gyere
-Kisasszony. Uram. A reggelinél várják magukat a gép pedig egy óra múlva indul.
-Rendben. Köszönjük. -majd intettem, hogy távozzon.
-Induljon a nap. -mondtam szomorúan majd kibontakoztam Steve erős karjai közül. Nem sokáig voltam "szabad" ugyanis visszarántott Steve majd egy szenvedélyes csókra hívta ajkaim.
-Na mostmár mehet a nap. -mondta miután elváltak ajkaink
-Na a gerlepár is ideért. -Tony
-Már csak rátok vártunk. -Thor
-Kislányom!
-Mondjad. -közben helyet foglaltam az asztalnál. Jobbomon Loki. Balomon Steve.
-Valamire jutottál a nevekkel?
-A testvérpáré nagyon ismerős valahonnan de nem ugrik be kép, hogy honnan.
-Mik a nevek? -anyám
-Skye és Max Reid.
-Ikrek?
-Nemtudom azt nem írja de nekem úgy rémlik.
-Akkor tudom kik ők. -komorúlt el az arca
-Kik?
-Emlékszel amikor az erekjéket el lopták? -bólintottam -Na ők voltak csak álarcba voltak azért nem emlékszel rájuk.
-Meg azért mert odaszorítottak a falhoz -motyogtam
-Miről nem tudunk még? -Thor
-Sok mindenről amiről jobb ha nem tudtok -mondta anyám
-Anyaaa -szóltam rá -Erről sem kellett volna tudniuk
-Hát pedig kéne mindenről tudnunk -Loki
-Azé van amit nem mondanák el mert falra másznátok -vigyorogtam el gonoszul
-Najo tényleg nem mindent de a küldetéseidről mindent -mondta gyorsan Thor
-Amiről nem tudtok az nem fáj -mondtam és mielőtt bármit mondthattak volna Kirien bejött.
-Hölgyeim. Uraim. A hajó készen áll.
-Akkor indulás. -mondtam közben felpattantam a helyemről és megindultam kifelé.
A csomagjaink már bent vannak így már csak minket vár a hajó.

Meg sem vártam a többieket szinte rohantam a hajóhoz. Minnél hamarabb akartam indulni. Mikor felértem egy kellemes meglepetéssel találtam szembe magam ugyanis a pilótánk nem más volt mint egy rég nem látott barátom akivel kicsi korunkban mindig játszottunk. 

-Brendon. Hát te hogy kerülsz ide? -mentem oda, hogy megölelhessem
-Lisa. -ölelt magához jó szorosan -Hát elkellett jönnöm Asgardba és mivel amúgy is vissza kell mennem így engem kértek meg. És te nem úgy volt, hoogy...? -utalt arra, hogy Frigga halála után csak neki mondtam el azt a tényt miszerint nem akarok semmiféle küldetésre menni.
-De úgy volt. Csak akit megöltem anno tudoooood......
-Igen folytasd.
-Na azok csak a feladatukat végezték akik viszont felelősek apám haláláért azok még élnek.
-Segítek. -fogta meg két vállam, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. Hallottam amikor valakik beléptek de nem figyeltem nagyon oda.
-Na azt már nem így is többen ragaszkodnak hozzá mint ahogyan terveztem.
-Lisa mind a ketten tudjuk, hogyha elkezdünk most veszekedni az hova jukad ki. -mondta miközben levette a kezét a vállamról és az elöző vitáinkra visszautalva.
-Most másképp lenne. Ugyanis én nyernék.
-Mindig is naív voltál velem szemben ne feledd.
-Nem csak engedékeny.
-Nem tudsz mit tenni akkor is segítek. 
-De tudok
-Nem úgy volt, hogy sietni akarsz Lis? -szólt hirtelen Thor mire megugrodtam egy kicsit
-De. Mindenki itt van?
-Igen. Még akinek nem is kéne itt lennie. -mondta Loki miközben végig nézett a bosszúállókon.
-Akkor mehetünk Brendon. -közben leültem mellé a másodpilóta üllésbe.

Elindultunk végre valahára de csak egy 10 percig volt nyugodt csend ugyanis Tony nem bírta magában tartani a szavait.

-Ne mondjátok azt, hogy csak nekem tűnt fel az, hogy a pilóta és a mi kis Elisánk között nem csak mai ismeretség van. Kapitány? Nem zavarja?
-Tekintve arra, hogy Rose vezette a katonaságot nem lepődök meg.
-Brendon egy gyerekkori barátom. Sok küldetésben vettünk részt együtt. Brendon segített apám halála után megtalálni a gyilkosokat.
-Naaa Kapitány? Semmi..?
-Most azt akarod. hogy balhézzunk? 
-Lehet unalmas itt ülni.
-Nem kell a hajóban ülnöd ki is kötözhetünk oldalra. -mondtam könnyedén -Amúgy is -álltam fel a székből ahol eddig ültem -Stev tudja, hogy sosem csalnám meg nem vagyok olyan mint te Stark -utaltam a megjegyzésére még amit annó adott.
-Jólvan na. Nem kell leharapni a fejemet.
-Pedig néha olyan jó lenne. Gyors és hatékony.

Az út közel 10 órás volt persze a gyűrűmmel egyszerűbb lett volna de eddig még sosem hoztam létre olyan nagyot amin 2nél több ember átfért volna. Az út alatt leginkább elvonultam és bújtam a különböző aktákat és gondolkodtam, hogy-hogyan is lehetne hatékonyan megtalálni őket.

-Megérkeztünk. -szólt Brendon. -Nekem tovább kell mennem ugyanis kaptam egy sürgős telefont de itt kiteszlek titeket -mondta nekem.
-Rendben. Vigyázz magadra. -mondtam majd megöleltem és én is lementem a hajóról.

Kezdjünk is bele. Hiszen ez csak olyan mint tűt keresni a szénakazalban de ott is van kiskapu amit itt is meg kell találni.

*5 óra múlva. Este*

Fáradtan lépkedtem a kijelölt sátor felé. Steve-vel egy sátrat kaptunk így őt már bent találtam.

-Szia -köszöntem fáradtan
-Szia Rosie -kelt fel a székből majd oda jött és egy szenvedélyes csókkal köszöntött. Miután elváltak ajkaink a homlokát az enyémnek döntötte.
-Többet kellene pihenned.
-Ezt pont te mondod aki ha átkapcsol Kapitány üzemmódba nem nagyon érdekli más csak a munka?
-Igen. Pont én mert te nálam is többet dolgozol
-Elmegyek fürdeni utána folytatjuk. -mondtam majd megindultam a sátorban kapcsolódó fürdőbe.

Jó érzés volt amikor a forró víz végigfolyt a testemen. Hirtelen minden olyan egyszerűnek tűnt. De csak egy röpke percig utána vissza kellett jöjjek a való világba sajnos.

Lefürödtem majd pizsibe bújtam és visszamentem a lakrészbe. Megindultam az ágy felé majd szó szerint bedőltem rá.

-Nagyon fáradt vagy? -hallottam még Stev hangját
-Mhhmm... -motyogásnak kezdődött de csak valami hang jött ki.
-Akkor gyere ide -mondta majd éreztem ahogy egy kar húz majd megéreztem teste melegét. -Aludj nyugodtan vigyázok rád.

Ezután még jobban hozzábújtam. Még arra emlékszem, hogy megpuszilja a homlokom majd végleg álomba merültem.
Ott Stev karjaiban biztonságban éreztem magam ahol könnyen hajtottam fejem álomra.

Bár ne tettem volna.