Part 29

186 14 0
                                    

Fel futottam Pepper után. Felérve egy erőteljes sikítást hallottam Pepperék szobájából. Ahogy bírtam rohantam a szobája felé.

Mikor beléptem fekete ruhás emberek voltak bent. Az egyik karjába az ájult Pepper. Rögtön össze tettem a képet.

HIDRA.

-Engedjétek el! -direkt nem álcáztam a szemem sőt hagytam, hogy a méreg elöntse az agyamat és kezdje át venni az irányitást a Sárkány.

-Ohhh....dehogy engedjük! Sőt te is jössz vele.

Erre a mondatára elkezdtek felém jönni és az az ember aki Peppert vitte próbált elmenekülni. PRÓBÁLT. Pechére megláttam és cselekedtem. Körülöttem minden felgyulladt és senkit sem engedtek a lángok hozzám közel viszont velem együtt mozogtak. Oda érve az emberhez a lángok körbefonták őt is és Peppert is de míg Peppert nem bántották mint a másikat aki egy pillanat alatt szörnyet halt.

A lángok hozzám hozták Peppert majd mikor a veszély lecsillapult eltűntek. Peppert levittem a nappaliba a kanapéra majd a karkötőm segítségével amire remélem emlékeztek üzentem a többieknek. Mindenkinek külön külön.

Válasz nem jött.

***

Pepper még nem ébredt fel de folyamatosan figyelem ahogy a körülöttünk lévő teret. Egy fél órája üzentem a többieknek de még semmi.

Valami leszállt az udvaron. Nem ismerős. Szemem felizzott ahogyan vártam ki jön be az ajtón és az ajtóval szemben le is ültem.

Gonosz mosoly-ha kell pipa.

Izzó szem. Pipa.

Készenlét. Pipa.

Pepper biztonsága. Mellettem Pipa.

Mostmár jöhetnek.

-Ki vagy? -kérdeztem fapofával. Egy őszes hajú férfi lépett be az ajtón. Mögötte egy ismerős arc. Már beszéltek róla.
Rumlow.
-Alexander Pierce. És a kishölgy kicsoda?
-Elisabeth.
-Teljes neve? Én is elmondtam.
-Előbb ki van mögötte? -kérdeztem vissza kapásból. Ha az akire gondolok akkor eddig éltek. Meg ha az akire gondolok máshogy mutatkozok be.
-Brock Rumlow.
-Mostmár elmondaná a nevét? -kérdezte is rögtön.
-Elisabeth Odinson. -mondtam a gonosz mosollyal majd szemem egésze is átváltott vörösre.
-Odinson. Mint Thor?
-Erősebb. Harciasabb vagyok mint Thor bátyám. Kegyetlenebb mint Loki bátyám. Mit akarnak?
-Őt. -mutatott Pepre.
-Na azt már biztos, hogy nem. -erre felálltam a fotelből majd készen létbe álltam.
Ahogy én mozdultam úgy ők is. Valamit motyogtak majd mindenhonnan katonák özönlettek befelé. Egy ugyan olyan burkot hoztam létre mint amikor az Ősboszik megtámadtak. Mivel varázslat igy csak varázslattal is lehet gyengíteni rajta. Hiába lőttek rá. Hiába ütötték. Nem sikerült gyengíteni. Sőt mikor hozzáértek feizzott és úgy égette őket mintha parázsba nyúltak volna.

-Valahogy akkor is megszerezzük a nőt.
-Amíg élek soha nem engedem, hogy bátsátok.
-Akkor csak meg kell ölni téged. -elvigyorodott mintha már tudna is hogyan csinál ki de nem vette észre, hogy a Bosszúállók itt vannak. Én is csak azért tudtam mert a mögötte lévő ajtó nyitva volt és láttam ahogy jönnek erre. Biztos hallották a beszédünk. Itt fog pusztulni a társaival együtt.

-Hát az két dolog miatt nem olyan egyszerű. Az első az az, hogy engem nagyon nehezen lehet megölni az erőm miatt. A második.....-hagytam hatás szünetet, hogy tökéletes időbe jöjjenek be majd folytattam -A családom.

Ekkor vették körbe a katonákat. Tony és Steve viszont csak a két emberrel foglalkozik akiket én is néztem.

Próbálnak elmenekulni de a két férfi gyorsabb a HIDRA-soknál. A katonákat megölték míg Prierce-t és Rumlowot bezárták.

Burkot leengedve engedtem közelebb közelebb többieket. Ekkor tudatosult bennem, hogy én Steve-vel érkeztem és nem tudom mikor ment el ahogyan Brucet sem.
Tony oda szaladt Pepperhez majd fel kapta és vitte az orvosi szobába. Hozzám Steve szaladt oda majd szorosan megölelt.
Többieken végig nézve elszörnyedtem. Nem néznek ki valami jól.

-Mi történt?
-Mikor hazaértünk -kezdte el Steve miközben Tony után indultunk -Bruce mondta, hogy előtte hívták ahogyan Buckyt, Wandát és Víziót is. Meg engem is. Időm se volt szólni mert mentünk segíteni. De kiderült, hogy csapda.
-Kiderítettük, miért is akartak csapdába csalni és az egyik tudóst szépen szólva megkínozta Tony. -folytatta Nat
-A tudós nagy nehezen és Wanda segítségével elmodta, hogy Pepper kell nekik de az sem baj ha az új kiscsajt is elkapják. A kiscsaj te voltál csak nem tudták a neved. -vette át a szót Clint
-De nem tudtak nagyon semmit rólad csak, hogy a barátnőm vagy és fontos vagy nekem de ennyi is elég volt nekik. -miközben mondta jobban megfeszültek az izmai.
-Utána ugye üzentél így útra keltünk. Röviden ennyi. De itt mi történt és mit tettek Pepperrel? -kérdezte Tony
-Hát igen mikor befejeztük a beszédet akkor egy olyan 9 óra lehetett és akkor mondta, hogy felmegy próbál aludni. Megtiltotta, hogy felkisérjem így lementem a laborba hátha ott vagytok de sehol nem volt senki. Fura megérzésem jött ezért felrohantam az emeletre ahol hallottam egy sikolyt. A szobába maszkos emberek voltak akiknek a szétégett hullájuk még mindig ott van mert Pepperrel voltam ha történne valami. Igazából az injekció amit kapott az is fent van még. Utána lehoztam a kanapéra és figyeltem hátha hazajöttök. Ezután jött a két jó madár csak ketten. Utána trécseltünk egy kicsit de nem nagyon fogták fel ami mondtam. Na mindegy majd megtámadtak burkot csináltam magunk köré majd nemsokára megjöttetek. Ennyi.

-Köszönöm Elisa. -jött oda Tony majd megölelt.
-Nincs mit megköszönni. Azt csináltam amibe jó vagyok. Védtem az ártatlan akit akkor is megvédenék ha nem lenne erőm ugyanis anyám helyett sokszor anyám.
-Megint öltél miatta. Múltkor is mi történt utána. Ez nagyobb áldozat mind bármi más.
-Ha nem cselekedtem volna megint csak a bosszú miatt öltem volna de így megelőztem.
Ekkor toppant be Bruce akinek az arcát látva tudtam hol volt majd a kezében felmutatta az injekciós tűt amit Pepbe szúrtak.
-Egyszerű altató volt benne -majd felém fordult -Sajnálom amit tenned kellett -szinte suttogta majd oda jött és megölelt. Nyugtató volt az ölelése mint régen amikor kicsi voltam és féltem majd apám karjaiban kerestem a nyugalmat. Ez is teljesen olyan volt.

***

Tony mindenkit visszaparancsolt a szobájába miszerint majd ő őrködik Pep mellett. Nehezen de feljőttem majd Steve unszolására le is fürödtem.

Álom nem akart nagyon a szemünkbe költözni így beszélgettünk. Inkább szervezkedtünk.
Átbeszéltük, hogy a házat miként fogjuk átalakítani.
Átbeszéltük, hogy az elkövetkezendő 2 hétben egyedül kell szervezkednem ugyanis Steve segít a többieknek amiben tud de utána nekem is szeretne segíteni.
Átbeszéltük miként fogjuk elmondani a költözésünk.
Átbeszéltük (inkább kiparodizáltuk) ki és hogyan fogja fogadni a hírt.

Olyan hajnali 3 felé lehetett mikor éreztem a szememben lévő álmosságot ami kezdte az uralmát is átvenni felettem. Hívogatott a álom gyönyörű képzelete. Steve-hez bújva elhelyezkedtem.

-Szeretlek.

Bármennyire is fáradt voltam kiértettem. Minden egyes alkalommal ugyan úgy kihagy egy ütemet a szívem mikor kimongya. Hirtelen nem csak szívem hagyott ki ütemet de a lélegzetemet is visszatartom. Megtudom valaha is szokni ezt az érzést? Nem hiszem. De mindig biztonságban leszek mellette.

-Én is Szeretlek. Mindennél jobban.

Suttogtam majd arca felé fordítottam a fejem miközben kezemmel végig simítottam azt. Egy szenvedéllyel és érzelmekkel teli csók után boldogan hajtottam fejemet az álmok világára.

A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]Where stories live. Discover now