A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 25

Gyerekek nagyon előre haladtam. Mától (ha el nem felejtem😅) minen nap lesz egy rész.🥰🥰

Mióta eljöttünk nyaralni már 2 hét telt el. Szinte minden nap ugyan azt csináltuk.
Reggel valamelyikünk a másiknak ágyba vitte a reggelit. Utána vagy azt néztem ahogy Steve püföli a boxzsákot vagy éppen medencében áztattuk magunkat.
Délután mindig valami filmet néztünk.
Hát az estéket nem részletezném de volt párszor amikor a csillagokat néztük de szinte mindig az ágyban kötöttünk ki. Nem csak az alvás miatt.

Mivel hiányolnak a többiek meg bevallom nekem is hiányoznak. Így két hét után haza megyünk.
-Mindent bepakoltál Rosei.
-Igen mindent. Magamon kívül.

Délután 2 órakor el is indultunk. Hihetetlen milyen gyorsan eltelt az út meg a két hét is. Út közben szinte mind a két hetet átbeszéltük. Néhány résznél mikor elpirultam ami után még jobban fokozta a helyzetet majd paradicsomot megszégyenítő színnel váltottam gyorsan témát. 

Mikor hazaértünk a lányok szinte felborítottak olyan lendülettel ugrottak a nyakamba. Utánam Steve nyakába is beleugrottak csak Ő sokkal stabilabb lábakon állt. Miután mindenki köszöntött beterelgettek minket az étkezőbe. Elkezdtünk vacsizni. Jobb oldalamon Steve mellette Buck. Bal oldalamon Loki mellette Thor. Előttem három barátnőm. Mikor elkezdtük enni a levest utána rá egy fél percre az előttem ülő Wan felkiáltott.

-Úristen eljegyeztek. -mondta majd átnyúlva az asztalon fogta meg jobbom.
Mellettem Loki és Thor félre nyelt miközben Nat és Pep Wan-nal együtt sikítottak.
-Kíváncsi voltam mikor veszitek észre. Amúgy Gratula nektek. -mondta Buck szinte nevetve. Kijelentésére mindenki ránézett.
-Bucky te honnan? Miért nem mondtad? -támadtak le egyszerre
-Hé szerintetek kivel ment gyűrűt venni. Veletek nem lehet mert rögtön elmondtátok volna Eli-nek. Azokkal ott ketten a túloldalt szintén mert szerintem most Steve kibelezésén gondolkodnak. A többiek nem ismerik olyan jól. Eli-t meg nem vihette mert na ő a menyasszony.
-Iga
-És erről mikor szándékoztál beszámolni Kapitány. -láttam Lokin, hogy mindjárt ugrik így én is felkészültem.
-Miért is kéne beszámolnom? Szeretjük egymást és...
-De Királyi család leszármazottja. -na ekkor ugrott föl és vele tökéletesen egyszerre én is.
-Loki. Szobámba. -nem mozdult csak a mögöttem lévő Steve-t nézte aki egy pillanattal később ugrott. Ahogy mindenki is de senki nem mert mozdulni.
-MOST! -hirtelen kapta rám a fejét Loki majd mivel tudta, hogy ezután felráncigálom így elindúlt. Mikor már fellépett az első fokra én is utána indultam.
-Sajnálom Tony ha fel kell újítani a tornyot mert véletlen felgyullad. -mondtam vissza sem nézve.
-Ezt miért mondod? -majd meglátod Tony ha nagyon kiborulunk.
Felmentem és egyből benyitottam Loki az erkélyen állt és onnan nézett kifelé.
-Loki. -szólaltam meg lágy hangon
-Meg kellett volna kérdeznie
-Az már a múlté Loki. Szeretem.
-Tudom. De soha nem fogok nyugton maradni. Féltelek. Nekem mar csak te vagy.
-És mindig itt leszek. Azzal, hogy itt van Steve a mi kapcsolatunkon nem változtat.
-De mi lesz ha...?
-Ilyenen ne gondolkozz. Én szilárdan melletted fogok állni. Még ha más nem tudod.
-Sajnálom.
-Semmi baj. Gyere ide. -tártam ki a karom. Nem tudom ki érezte már magát  teljesen jól és boldogan de most, hogy tudom nincs olyan nagy baj a háttérben és, hogy Loki is megbékélt az eljegyzéssel meg mindennel. Ha már csak miattam is de megbékélt. Ezután lementünk majd mikor látták elmúlt a veszély mindenki gratulált nekünk.

***

Reggel felkelve nem volt mellettem senki de már megszoktam. Hiszen szinte mindig futni megy. Ki kelve az ágyból lefürödtem majd felöltöztem. Egy egyszerű piros pólót és fekete bőrnacit húztam. Hozzá egy fejete magassarkú nyitott orrú bokacsizmát húztam. 
Ma lesz egy találkozom Emily-vel. Reggelire vár ott ahol először találkoztunk. Nem tud az erőmről nem is baj.
-Jó reggelt. -valami hasonlót vissza dörmögtek.
-Hol a kocsi kulcsom? -kérdeztem ugyanis a lift mellett volt egy ilyen kis cucc ahol a kulcsokat tartjuk.
-Hova mész Beth?
-Emily-vel reggelizek. -ahogy kimodtam már nyílt ki a lift és a két szuperkatona trikóban lépett ki belőle. Mit ne mondjak jól néztek ki.
-De most komolyan hol a kocsi kulcsom? -Steve mögém lépett majd egy kis idő után oda adta a jobb alsó sarokból.
-Mire mennék nélküled? -mondtam majd megfordulva és egy csók után elköszönve mindenkitől liftbe léptem. Félúton járhattam amikor észre vettem, hogy követnek nem igazán érdekelt ugyanis ők járnának pórul. Megálltam a kávézó parkolójában majd kiszállva körbenéztem. Fekete sötétített személyautó. Megjegyeztem.
Beérve megláttam Em-t odamentem és mikor észrevett jól megölelgetett.
-Jézus Lisi ilyen hamar eljegyzett? -mosolygott. Valami furcsa van benne.
-Igen de még nem tudok semmit.
-Sok boldogságot. -fura. Nagyon fura.

Elkezdtünk beszélgetni miközben vártuk reggelinket. Egyszer csak mintha megéreztem volna felálltam majd kimentem a mosdóba kintről dulakodás hangjait hallottam. Kinezve a kávézó tele volt fekete maszkos idegenekkel. Egy koponya volt a sisakjukon amiből csápok álltak ki. HIDRA. Csapott fejbe a felismerés. Vissza bújtam óvatosan majd üzenetem Steve-nek. Írta, hogy indulnak mikoris valaki berugta a mosdó ajtaját.
-Nicsak nicsak. Milyen kis szegény lányka van itt? -majd megfogta a karom és kiráncigált. Kiérve elmosolyodtam. Meg Loki tanította az őrült mosolyt.
-Mit mosolyog az a kislány?
-Azt, hogy mindjárt jaj lesz nektek. -ahogy kimondtam majd fel gyulladtam a mellettem lévő harmadfokú egész szerzett a keze. Szemem vörösen izzott. Ekkor Emily egy pisztolyt fogott rám mire értetlenül néztem.
-Velünk jössz és meghagyom életed. Ahogy a Bosszúállókét is.
-Ohh.... engem nem tudsz megölni. -amint kimodtam rám lőtt mire a fejdíszem felragyogott így senki nem tudott megsebezni.
Nagyot csalódtam benne azt hittem a barátnőm erre kiderül az ellenség oldalán áll.
Gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy megérkeztek. Lerendezték a körülöttünk lévőket.
-Miért? -ennyit kérdeztem csupán.
-Azt hiszed senkinek sem tűnik fel a hirtelen felbukkanásod. Ráadásul  kapitányt is megfigyeltük. Nagyon nehéz volt eljátszani a barinő szerepet. -ezzel a mondatával távozott az élők sorából. Nem nem általam hanem Nat pisztolya álltal.
-Jól vagy? -jött oda Steve
-Aha csak csalódott. -ezután csak megölelt majd felsunnyogtunk a repülőre ugyanis az idő múlásával a riporterek százával özönlöttek.

Visszaérve a toronyba én rögtön a szobámba vettem az irányt. Ott is a fürdőt vettem célba. Ajtót bezárva engedtem vizet a kádba. Kintről motoszkálást hallottam de nem szólt senki. Ruháimat szinte letéptem magamról. Mikor végre lekerült rólam a textil belemerültem a kádba. Igaz a víz alig ért a hasamig de akkor is kellett. A meleg víz cirogatta a bőröm de pár perc után megint eszembe jutott az az üveges tekintent. Nem én öltem meg de miattam halt meg. Gondolataim csak cikáztak a mondatai körül.

-Basszameg. Gondolj már másra te hülye agy.

Kicsit hangosabban mondtam mint akartam. Mondatom után két határozott kopogás után egy hangot is hallottam az ajtó túl végéről.

-Rosei. Jól vagy?
-Jól csak nem ott járnak a gondolataim ahol én akarom. -sóhajtottam fel.
-Beengedsz?
-Aha -ilyenkor szeretem a víz erőm. Kis kezét formálva megszilárdítottam majd kilincshez emelve kinyitottam.
-Méghogy nincs baj.
-Emily üveges tekintete. Meg amiket mondott. Szíven ütött.
-Ne gondolj rá. Egyikünk sem látott át rajta. -mondta majd megsimította arcom. Mozdulatára csak megjobban belesimultam kezébe.
-Igazad van. Beülsz?

Nem kellett sokat várnom levetkőzött majd beült mellém. Hozzábújva élveztem a meleg vizet.

***

Órákkal később éppen segítettem Peppernek a vacsival mikor a többiek akkor jöttek fel a közös edzésből. Igazából szívesen megnéztem volna őket de Pep segítséget kért és nem bírtam nemet mondani.
Háttal álltam liftnek (mivel az edző rész egy másik emeleten van) aminek hallottam a nyílását de nem foglalkoztam nagyon vele.

Pár pillanat múlva viszont valaki felkapott és megpörgetett. Szerencse az volt, hogy előtte tetten le a kést amivel aprítottam a zöldséget. Nagyot sikítva fogtam meg a körbe ölelő kezet. Tudtam, hogy valamelyik csak szórakozik ugyanis láttam a vakukat a sziget mögött.

A végére mikor letett már az én arcomon is mosoly ült ki. Hátra fordulva ki más állt mögöttem mint Steve.

-Ezt miért? -kérdeztem
-Mert mér ne? -mondta majd már hajolt volna közelebb amikor valaki közbe szólt.
-Miért is van nektek külön szobátok? Vagy miért mentetek el ketten egy rohadt nagy házba? -ki más mint Tony. Szemforgatva felé fordultam.
-Azért, hogy több legyen a kérdezni valód.