𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Nyolcadik

Olyan idegennek tűnik a"közös" lakásunk, hidegséget, magányt áraszt az egész. Rossz érzéssel tölt el az ittlétem, felhívom Bentley-t merre van, végtére is, vele akarok először beszélni.

-         Szia, merre vagy? – kérdezem, és nagyon reménykedek benne, hogy valahol a közelben, előbb végezve a tárgyalásokkal.

-         Szia, épp most tartok fel lifttel a lakásunkba.

-         A nappaliba várlak. – ezzel lerakom.

Amint belép, szépen lerakja a csomagjait és megölel, amit hagyok, hiszen ez lesz az utolsó lehetősége megölelni. Megcsókolna, de nem hagyom, taszítok rajta egy kicsit, amire csodálkozóan kezd el figyelni. A hűtőhöz lép, kivesz egy üveg vörösbort, két poharat, én intek, hogy nem akarok inni.

-         Mi a baj Kedvesem? Megbántottalak valamivel? – jönne megint közel, de teszek hátra két lépést, jelezve, hogy nem vágyok a közelségére.

-         Sajnálom, szakítani szeretnék veled. Egy ideje már nem működik közöttünk ez az egész, mint az elején. Megpróbáltam, azt hittem ez a költözés újra segít minket egymáshoz találni, de nem így sikerült. Soha nem beszéltem róla, mert nem akartalak megbántani, azt hittem megfog oldódni, és nem lesz erre szükség. Elköltözök. A kocsit is visszaadom.

-         Igen? Zoja, azt hiszed csak így kiléphetsz az életemből? Egyik napról a másikra? Én fontos döntéseket hoztam meg az életemben, csakis miattad, erre te, meg sem próbálod rendbe hozni a kapcsolatunkat, hanem egyből felrúgod?

-         Milyen döntéseket? Azt, hogy apám követelésére utánam gyere Seattlebe és megfigyelj, kövess? Amit később véletlennek, sors akaratának állítasz be. Vagy, hogy ideköltöztél? Amikor valójában is itt éltél. Esetleg még mit titkolsz előlem?

-         Az érzéseim mindig valódiak voltak feléd, és az a legfontosabb, nem ami megtörtént. Követtelek igen, mert Eric megkért rá, féltett az új országban egyedül, ki tudja milyen ellenség leshetett rád, én pedig szemmel tartottalak és végül beléd szerettem. Ez a teljes igazság! Nem vagyok bűnös, mert végeztem a munkámat, és elvarázsoltál! A későbbiekben nem tartottam fontosnak, hogy tudjál róla.

-         Nekem igazán fontos lett volna. Különben sem ezért szakítok veled.

Hátat fordítva neki, elindulok a cuccaimat összepakolni, amikor erősen elkapja a karomat, és mintha kiakarná törni, úgy húzza.

-         Engedj el, fáj! – kiabálom.

-         Nekem is így fáj a szívem, amiért elhagysz! Jó érzés? Kiért cserélsz le? A gengszter, gyilkos Hale srácért? Akit előbb utóbb kinyírnak, ha meg nem, egy szép magánzárkába végzi élete végéig. Nyugi, te sem fogod sokáig húzni a sok ellensége miatt, kivárják a megfelelő pillanatot, elrabolnak, megkínoznak, Ethan szeme láttára, a végén meg úgy is megölnek. Ez lesz a nagy jövőd. – lök a falnak. - Apád kifejezetten boldog lesz, amiért ilyen fasza kis döntést hoztál. Eric és a fő maffiavezér, vagyis Ethan apja, ellenségek. Élből megölnék egymást, de papíron békét kötöttek, amit ti szépen most felrúgtok. Gratulálok. – röhög fel szánalmasan.

Kizárva a beszédjét, elkezdek bepakolni a bőröndökbe, táskákba. De csak utánam jön, mindenhova.

-         Dugtál vele?

-         Igen. – válaszolom nyelve egyet, félek a reakciójától.

Kifújva a levegőt, landol mellettem az üres borospohár.