𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Huszonhetedik

Szörnyű másnaposságtól szenvedve lépek be az apám által kibérelt bálterembe, ahová megannyi barátja, ismerőse jött el, jelenleg talán túl sok is számomra. Én egy kis karácsonyi összejövetelt képzeltem el a nyaralónkba, maximum húsz fővel. Nos, ahhoz képest, vagyunk vagy negyvenen, számomra jó pár ismeretlen emberrel, és mint kiderült, Apa gyorsan egy jótékonysági karácsonyi bált hozott össze. Még az szerencse, hogy Bridget felbérelt sminkese, fodrásza emberi lényt tudott belőlem varázsolni, meg persze, hogy használtak a fejfájás csillapítók. Úgy volt, hogy el sem fogok jönni, hiszen három órája még az ágyban feküdtem, rossz közérzettel, fejfájással, álmosan, zombi kinézettel, de Bridgetnek nagy nehezen sikerült kikönyörögnie az eljövetelemet. A pincér pezsgővel kínál, amire szabályosan hátrahőkölök, annyira megundorodtam a szeszes italtól, Ethan még az éjszaka folyamán a hajamat fogva, guggolt mellettem a wc mellett, miközben már azt sem tudtam mit hányok ki, hiszen azt gondoltam már mindent kiadtam magamból, amit kilehetett.

-         Zoja! – simítja meg a karomat egy apámmal egyidősnek tűnő férfi. – Liam Karev vagyok, édesapád gyerekkori barátja, tudom, nem éppen a legjobbkor hozakodok elő a témával, de bevallom, nem volt eddig még alkalmam felkeresni. Viszont, most meg is ragadnám az alkalmat, nem kerítek, rátérek a lényegre, szeretném, ha az egyetememen óraadó lennél. Szükségem van egy olyan emberre is, aki dolgozott a szakmájában, mellesleg jó benne. Gondold át, kérlek, Eric tudja a számomat, örülnék, ha igent mondanál – mosolyog rám egyáltalán nem megjátszottan, sőt, még szimpatikus is.

-         Látom megtalált Liam. – lép mellém Apa. – Őt említettem neked a múltkor, az állásajnálatával. Legalább adhatnál ennek a munkának egy esélyt, jó dolgod lenne, hidd el, Liam rendes ember, másrészt, nem azért tanultál ennyit keményen, hogy eltartott nő legyél.

-         Ki mondta, hogy örökre eltartott nő akarok lenni? – horkanok fel. - Ne aggódj, vissza fogok menni dolgozni, csak még nem döntöttem el, hogy hova, de nagyon gondolkodom Liam ajánlatán, hogy kipróbáljam magamat tanárként.

-         Szeretném, ha majd tájékoztatnál a döntésedről. Most pedig showtime, ahogy látom megjött a szerelmed a családjával. – bök a fejével az irányukba, nevetséges mű mosollyal.

Ethan szó szerint lélegzetelállítóan fest, a haja hátra van simítva, fekete öltönynadrágot visel, betűrt fehér inggel, csokornyakkendővel, a gatyája színével megegyező öltönnyel, elegáns cipővel. Az anyukája hollófekete egyszerű fekete estélyit visel, a sminkje erőteljes, sötét, pont, mint a lelke, feltűzött haj, tekintélyt parancsoló tekintet. Oliver mellett sem lehet elmenni, igazán kitett magáért, pedig ő aztán gyűlöli az elegáns ruhákat, hosszabb, laza fekete ing, sötétkék öltöny és nadrág, tornacipő. Apa odamegy őket üdvözölni, Clarának csókot lehet a kézfejére, amire a nő arcán egy halvány mosoly jelenik meg, a fiúkkal kezet fog, Ethan arcán semmiféle pozitív dolog nem látszik apám felé irányulóan, ahogyan az eddigi találkozásoknál sem. Láthatóan a mai napig nem tudja elfelejteni, elengedni, amit tett vele, de ki róná meg ezért, talán lehet az lett volna a helyes, ha én sem bocsájtok meg neki ilyen könnyedén. 

-         Gyönyörű vagy Szerelem! – puszilja meg a homlokomat. – Jobban érzed magad, azért jöttél el, vagy csak az apád miatt?

-         Jobban vagyok pár fokkal, de azért várom már, hogy leléphessek. Miatta jöttem el, nem akartam csalódást okozni neki, amikor annyira várta ezt a napot. Bár gondolom te azért örültél volna neki, ha tényleg nem jövök el, mert semmiképp sem az apámmal meg az ismerőseivel akarod mulattatni az időd.

-         Anya képzeld még örült is meghívásnak, legalább valami olyan program, ahol megmutathatja magát, beszélgethet, bár nem tudom, mennyire lesznek oda a volt maffiafőnök feleségéért ebben a közegben, de anyát nem féltem. Különben meg, nem fogok belehalni ebbe az estébe, főleg miattad nem, meg, hogy utána kettesben töltjük az éjszakát, és nem is akárhol, gondolom, azt nem kell ragoznom, hogy mit terveztem.– kacsint rám pajkosan.