Huszonhatodik

2.1K 68 9
                                    

-         Szia, Szerelem! – puszilja meg a homlokomat, boldogan mosolyogva, mintha minden olyan kurva rendben lenne, és éppen nem a volt nőjével ebédezne, engem megint hátrahagyva.

-         Szerintem hagyjuk ezt a képmutatást. – mondom mosolyogva, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy majd felrobbanok dühömben.

-         Kérlek, ne csinálj jelenetet. – nyugtatgat a kezével hozzáérve az enyémhez, azonban elhúzom, engem ne nyugtatgasson, legfőképp meg ne simogasson.

-         Nem állt szándékomban, ne aggódjál, nem fogom megadni a kurvádnak azt az örömet, hogy parádézok, főleg nem előtte. Most pedig menjél, mert már biztosan vár vissza a nagy családod, az én családom meg engem, hogy végre leüljek közéjük, és ne olyannal beszélgessek, aki különben meg le se szar. – hagyom faképnél.

Háttal ülök le nekik, az étlapot lapozgatom, persze az étvágyam az egyenlő a nullával, de hogyan nézne ki, ha csak valami alkoholos italt innék, apám tuti kiakadna, elég lesz neki az, amikor meglátja, a kedvenc emberét, ráadásul egy másik nővel az oldalán.

-         Először is, míg nem érkezik meg a párom, addig, két gin-tonikot kérnénk. – közli Bridget kedvesen mosolyogva a pincérnek, aki készségesen elsiet a rendelésünkkel.

Mielőtt még visszaérne a pincér, megjelenik Apa, egyenesen a legjobb barátnőmmel az oldalán, Savannáhval. Amint a hátam mögé néz, az arcra dühbe gurul, szánalommal pillant rájuk, köszönés nélkül.

-         Ez meg mégis mi a szar? – kérdezi felháborodottan, kicsit sem halkan, amire persze idenéznek onnan, ahányan vannak.

-         Semmi, leszarom őket, ahogyan te is fogod tenni. – suttogom parancsolóan. – Különben mit keresel itt? Ne érts félre, marhára örülök neked! De hol van Joshua?

-         Gondoltam megleplek, úgy látszik jól tettem. Különben meg, apuddal lebeszéltem, hogy amíg az a gonosz dög Clara itt van, addig nálatok leszünk elszállásolva, persze egyből igent mondott. Ja és Eric karácsonyi partiját sem hagyhatom ki, anyuék nem tudtak jönni, mert valami szigetre utaztak ma reggel, egy baráti társaságukkal. A férjem természetesen még dolgozik a nyaralótokban, hiszen Ethan egy pár dolgot rábízott, ami nem tűr halasztást számára. –forgatja meg a szemeit, Ethan feladatára.

-         Lányom, esetleg elmenjünk egy másik étteremben? – kérdezi meg Apa indiszkréten, mielőtt rendelnénk.

-         Eszembe se jutott, nem fogok miattuk máshová menni. – jelentem ki határozottan.

Meg sem lepődők, Savannah egész késői ebéd alatt szidja Ethant, talán nem volt jó ötlet őt szembe ültetni vele, hogy lássa minden mozdulatát, de nem érdekel, legalább én nem látom. A jó pár gin- tonik után muszáj felállnom és végre kimennem wc-re, bár ha tehetném, visszatartanám és otthon intézném el, de ilyen opció most nincs. Kicsit megszédülök, amikor felállok, azon imádkozok, nehogy véletlenül is elbotoljak ebben a magas sarkúban és mindenki szeme láttára pofára essek. Mielőtt visszamennék, nagy koncentrációval újra felkenek egy kis rúzst, kifújva a levegőt elindulok vissza, amikor valaki elkapja a karomat, egyenesen behúzva a mozgássérült wc-be. Ethan, nekiszorítva a falnak, hogy mozdulni se tudjak, tapad mohón az ajkaimra, a melleimet határozottan erősen markolássza, amire elhagyja a számat egy jóleső sóhaj.

-         Téged szeretlek, bazdmeg! Mikor érted már meg végre? – fogja meg a nyakamat, mélyen a szemembe nézve.

-         Ameddig az a kurva a közeledben van. – vágom rá.

𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮Where stories live. Discover now