Huszonkettedik

2.4K 72 9
                                    

Emilia mindenféle finomsággal megpakolja az asztalt, ebédidőt kiabálva. Olit, Kaden segíti felültetni, Emilia megrakott tányérral ül le mellé, baba módra elkezdve megetetni, amire Oli kidüllesztett szemekkel kezdi el nézni.

-         Emilia tudok önállóan enni, nem kell megetetned. – veszi ki az asszony kezéből a tálcára tett ételt, míg én elkezdek röhögni. – Marha vicces Landers, bezzeg neked eszedbe se jutott, hogy megetess. – kezd el ugratni.

-         Mert nem akarlak elkényeztetni, és mert tudom, utána mindig elvárnád, vagy direkt agyonveretnéd magadat csak, hogy szolgáljalak.– kacsintok rá, elkezdve falatozni a finomabbnál finomabb ételekből.

Kadent úgy kell noszogatni, hogy üljön le mellém enni. Kicsit jobban megnézem magamnak, szemtelenül fiatalnak néz ki, borzos középbarna haja van, a szeme is olyan színű, az ajka telt vastag, az arccsontja karizmatikussá teszi. A tapadós felsőjén teljesen kidorombozódnak az izmai, látszik, hogy sok időt fordít a testére, ami edzett, és egészségesen izmos.

-         Elmegy az urad, te pedig máris elkezded legeltetni a szemeidet fiatal fiúkon, szép vagy kislány. – jegyzi meg viccesen, ráadásként megtapsolva, amire Kaden felhúzott szemöldökkel rám kapja a tekintetét, alig bírva visszatartani a röhögést.

-         Hülye vagy Oliver, meg féltékeny! – sétálok mellé egy pohár jeges teával, amit a kezébe nyomok.

-         Amúgy, semmit nem tudok rólad Kaden, mesélj magadról! Mióta vagy egyáltalán a bátyám embere?

-         Huszonkét éves vagyok, másfél éve dolgozom Ethannek. Én vagyok a legfiatalabb a csapatban, de ahhoz képest a legerősebb, legelszántabb, leggyorsabb. A főnök alaposan kiképeztetett, mert mindig azt hajtogatja, hogy magát látja bennem, ezért is választott engem Miss Landers védelmére, ami óriási megtiszteltetés számomra, mert a főnök szerelmét védhetem. Különben fura az összeismerkedésünk Ethannel. Egy klubba voltam, két srác nekem jött, én pedig péppé vertem őket, ezután Ethan odajött hozzám, meghívva egy italra. Egész éjszaka dumáltunk, meg persze ittunk. Elmondta, hogy szokott látni illegális verekedéseken, ahol általában mindig nyerni szoktam. És így kerültem ide, a tanítványává nőve ki magát, persze azért van még mit tanulnom.– mesél magáról őszintén, ami meglep, hiszen nem gondoltam volna, hogy már az első nap így megnyílik ismeretlenül.

-         Azta. – ennyi hagyja el a számat.

Ráérősen elkezdek összekészülődni, fekete hosszú kosztümnadrágot húzok, csipkés ugyanolyan színű bodyval, blézerrel, magas sarkúval. A hajamat begöndörítem, kisminkelem magamat. Ethannek küldök magamról egy képet, persze a blézert levéve, a felsőtestemre, arcomra koncentrálva.

-         Már most hiányzol...

-         Gyönyörű vagy! Ne kínozz Szerelem, mert ha most otthon lennék, hamar lekerülnénk rólad azok a ruhadarabok...

Ő is küldd magáról egy képet, ami a kocsiba készült, fekete ingbe van, napszemüvegbe, és ultra helyes.

-         Milyen szexi pasim van... ha itthon lennél, hagynám is, hogy levetkőztess, aztán megdugjál, mondjuk a gardróbszoba asztalán kezdve, kikötve a kanapéján.

-         Fejezd be, mert vizuális ember vagyok, és így nem tudok majd odakoncentrálni az üzletre, csak is arra, hogyan, milyen pózba szeretkeznék veled!

-         Ez volt a célom, hogy rám gondolj, az éjszakát pedig velem töltsd, ne valami idegen hotelszobába. Most viszont rohannom kell, mert késésbe vagyok. Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!

𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮Where stories live. Discover now