𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Harmincharmadik

Ma kerül bepótlásra Ethan születésnapja, mielőtt az öccse, Oliver elutazna világot látni a barátival, meg az egyik legjobb barátja, Dario hazautazna Olaszországba. A buli, Oliver szórakozóhelyén lesz megtartva, én meg egyszerűen kétségbe vagyok esve, mert nem tudom hogyan kéne hozzáállnom a fiúhoz, azok után, hogy magyarul elküldött a francba, és nem kíváncsi rám többé. Megvisel, az nem kérdés. De azt mondta Ethan, hogy engedjem el, ne foglalkozzak vele, ne emésszem magamat rajta, mert előbb-utóbb úgy is ez lett volna belőle. De így sem mindegy. Viszont a napokban többször az is az eszembe ötlött, hogy szimplán csak nem megyek el a szülinapra, esetleg kitalálok valami hazugságot, had érezze jól magát a két testvér, amíg én nem vagyok ott. Mert nem akarok közéjük állni, soha nem is akartam, és hiába utál engem Oliver, én sosem tudnám őt bántani, rossz érzéseket táplálni az irányában. El kell fogadnom a döntését, tiszteletben kell tartanom, ezért is fogom őt elkerülni az este folyamán, ahogy csak tudom, ami nem lesz könnyű feladat. Tegnap kénytelen voltam felhívni, egy óriási szívességet kérve, azt hittem fel sem fogja venni, vagy rám csapja, de egyiket sem tette. Sőt, simán, de kimérten, elsőre belegyezett a kérésembe.

-         Biztos jó ötlet Ethannek ilyen váratlan meglepetést adni? Tudod jól, hogy utálja őket. – szólal meg a gardróbomba lógó Savannah.

-         Szerintem most ez a legmegfelelőbb, ajándék és időzítés egyben. – válaszolom, a bőröndökbe bepakolva.

-         Nem tudom Zoja, mi van, ha ideges lesz, és azt mondja, hogy neki most nem jó ez az időzítés?

-         Akkor eljössz velem te.

-         Bármikor szívesen visszamennék Mauritiusra, imádtam azt a helyet, szóval, lehet, annyira nem szorítok, hogy igent mondjon. –neveti el magát.

-         Akkor mi lenne, ha ti is velünk jönnétek? Szerintem a fiúk sem bánnák! Én meg aztán pláne.– vetem fel az ötletet.

-         Úristen, ez baromi jó ötlet! – kiabál fel a barátnőm boldogan. – Majd amikor odaérünk, lemondatom a hetemet a munkahelyemen, most pedig azonnal foglaltatok két repjegyet.

A sikeres foglalás, elpakolás után, végre neki látok én is készülődni. Kicsit vagányabbra, dögösebbre akarom venni a figurát, ezért választom a jolly joker buli ruhámat, amit még Seattlebe szereztem be, és garantáltan kitűntem benne a tömegből. Rose gold, extra csillogós bővebb szárú, elegáns nadrág, hozzá, melltartó, hosszabb nyitott blézerrel. Természetesen van hozzá ugyanilyen színű csillogó magas sarkúm. A tükörsima egyenes hajamat, átfésülöm, a sminkemet pedig a ruhához igazítom.

-         Mint egy diszkó királynő. – mosolyog rám Savannah. – Helyesbítek, nagyon dögös diszkó királynő. Ethan elfog ájulni.

-         Ez a lényeg. – kacsintok rá.

-         Emlékszem, régen, amikor még egyetemisták voltunk, erőszakkal sem tudtam volna rád erőszakolni ilyen ruhát. Most meg tessék. Tündökölsz.

Igen, valóban, régen utáltam az ilyenfajta ruhákat. Egy bulira is bőven megelégedtem egy szakadt farmerral, meg egy kivágottabb sima felsővel, tornacipővel. De ahogy elkerültem innen, változtatni akartam magamon, elakartam tüntetni a régi Zoját, és ehhez a stílusváltás elmaradhatatlan volt. Bentley imádta a nőies stílusomat, hiszen ő maga volt a megtestesült elegancia, ezért is akartam neki mindenáron tetszeni. Ahogy nézem magamat a tükörben, tovább mélázok, egészen addig az estéig, amikor először viseltem ezt a ruhát, éppen közös bulizásra készültünk a csajokkal és a pasijaikkal, ahová természetesen elhívtam Bentley-t is. Emlékszem milyen jól éreztem magamat, Ethan eszembe se jutott, egy másodpercre sem, és ez ritka pillanatok egyike volt. Hiszen azt hittem sosem fogom már magamat jól érezni nélküle, örökre egy csalódott lány leszek, aki megjátssza mások előtt a boldogságot. De nem, Bentley garantálta, hogy ne legyen így, meg persze az ottani barátaim. Most pedig újra Ethannel vagyok, ráadásul a menyasszonyaként. Bentley pedig sehol. Most ő tűnik megkeseredettnek, boldogtalannak, méghozzá miattam. És nehéz ezt a súlyt cipelnem, amiért ilyen lett, hiszen egykor szerettem, ő jelentette nekem a kiutat a sötétségből. Hiába hallgatta el előlem éveken keresztül az igazságot, valamiért nem tudok rá haragudni, mert csak a jó dolgok jutnak eszembe.