Ti és Én

21.rész

-Semmi baja sincs. Csak pihennie kell. A biztonság kedvéért itt, a gyengélkedőn. Ha még egyszer ti, ilyen állapotban hozzátok be hozzám, megtiltom, hogy a közeletekben legyen. Ha jól tudom, két testőr is van veletek.-

-Nem mindig....-A doki könnyedén fejbe vág a mappájival.

-Akkor meg minek vannak?-Morgok egyet a kérdésére, de nem válaszolok. A szemem sarkából Pinkyre nézek, aki csak mosolyogva ül a széken. Visszamegyünk a kollégiumba. A többiek még nem értek vissza, szóval ledőlök az ágyba. Nem hiszem el, hogy ezért nem mentem haza. Egy kicsit, most idegesít, hogy ellőttem az egyik kifogáskártyám. Ahogy fekszek, eszembe jut, hogy lehetne ez nem annyira elpocsékolt ütőkártya. Nincs is sok mindenre szükségem hozzá.

-Na, milyen volt?-Lyn duzzogva vágja le magát az íróasztalhoz. Urban válaszol helyette.

-Komplett pazarlás, miután elmentetek. Maradtunk az eredeti helynél. Megyek, mert már keres a szobatársam. Terra visszament, a saját kolijukaba. Te meg pihend ki magad Lyn. Használd ki, hogy nem kell hazamenned.-Amint becsukódik az ajtó, megint bezárva érzem magamat három ember táraságába. Akik teljesen idegenek számomra. Márpedig, ez nem így van. Egy ideig Lynt stírölöm. Amint, végre felém néz az unott fejével fáradtan sóhajt, de hozzám sétál. Amint befekszik mellém, átölelem és magamhoz húzom.

-Tudom mi jár az eszedbe, de most nem. Kerítünk rá alkalmat, oké?-Suttogva adja át az üzenetet, de biztos mindenki hallotta a szobába. Egy kissé csalódottá vállok, de nincs mit tenni. A nem, az nem. Ahogy teljesen elhelyezkedünk, elhalkul minden, elkezdem meghallani a ritmusos szívverését. Még a levegőmet is visszatartom egy pillanatra. Gyorsabb, mint kellene. Az orromat a hátához teszem és beszippantok egy mélyet az illatából. Ő is akarja. Érzem a feltámadt hormonjait.

-Nyolcra végezzetek, védekezzetek és mosd le magadról a szagát, mert apád kinyír!-Felkapom a fülemet Walcher kijelentésére. Pinkyvel együtt kimennek a szobából. Nem tudok megállni egy diadalittas mosolyt.

-Ezt jól megcsináltad. Nincs is zavarba ejtőbb, mint, mikor ezt csinálják.-Belefúrja az arcát a kezeimbe. Én is utálom, de vették a lapot és nekem ez számít.

-Akkor? Még mindig nem akarod?-Lyn a hasára fordul, így felém tud nézni.

-Őszintén? Nem annyira, mert, mikor legutóbb megpróbáltuk, valaki ránk nyitott és kicsit se voltam magamnál. Ráadásul semmi energiát nem érzek magamban és semmihez nincs kedvem.-Átdobom a kezemet a vállán és én is hasra fordulok.

-Ki vagy égve. Higgy nekem. Jól fog esni, bár, utána nem tudunk egy forró fürdőt venni együtt, de van kolis zuhany, ha az megfelel.-Nevetve temeti el az arcát a kezeiben, miközben a fülei bepirosodnak.-Na ez az én Lynem.-Adok egy puszit az arcára. Mikor vissza néz rám, egy pimasz mosolyú tinit látok magam mellett. A vállamnál fogva fordít a hátamra és megtámaszkodik a fejem mellett.

-Bármi megkötés?-Feltámaszkodom egészen amig a szájára tudok suttogni.

-Ne kímélj.-Felkészülni sincs időm, de már meg is csókol. Belemosolygok a csókunkba és hagyom, hogy teljesen átvegye felettem az irányítást. Szeretném, hogyha ez, most az ő ideje legyen.-Ma tiéd vagyok, szerelmem.-Átkarolom a nyakát és újra édes csókba hívom. Megnyugszom, amikor megérzem, hogy ő is akarja. Benyúl a pólóm alá és feltűri. Végighúzza a kezét a kockáimon.

-Vedd le.-Felülök és ledobom magamaról a pólomat. Kigombolja az ingét, ami örökkévalóságnak tűnik, még úgy is, hogy gyorsan pattintja ki a gombjait. Ahogy szétvállik az anyag újra megláthatom a titkolt felsőtestét. Leengedi a kezét, így az anyag lecsúszik a vállairól. Imádom nézni.