Ti és Én

38.rész

Mióta Lynnek lett egy második testőre, senki se mert a közelébe menni. Egyedül ült az ebédlőben, a tanórákon az első sorban, két oldalán a két férfival és egyáltalán nem beszél senkivel. Ha ez nem lenne elég, Wlacher is teljesen kibújt a bőréből. Párszor sikerült szemkontaktusba kerülnöm vele, de a tekintete rideg volt. Ha csak felidézem végigfut a hideg a hátamon.

-Minden rendben?-Kérdezi Náriel mellőlem.-Fázol?-Először meglepődök, de hamar elmosolyodok figyelmességén.

-Nem, ne aggódj.-Mosolygok rá. Náriel is megváltozott. Bár igyekszik palástolni, nem nehéz észrevenni, hogy mennyit bámul Lyn felé. A közös csoportunk szinte teljesen kihalt. Ami még furcsább, hogy Urban se megy a közelébe.

-Tudjuk, hogy jól néz ki, de becsukhatnád a szádat.-Morran rá a vele szemben ülő Nárielre, aki lenyeli a kaját a szájában.

-Bocsánat.-Kér elnézést, amint ezt megtette. Az eleve mérges Urban se tudja mi történt, bár vele Lyn még beszél. Igazából bárkivel beszélgethetne, de nem teszi. Nagyot sóhajtok, mert valahogy az eleve nem finom kaja, a mai napon még rosszabb ízű. Körbenézek. Tenesszáék asztalánál nagy a hangzavar, nevetgélnek. Nagyon örülök, hogy elfelejtkezni látszik rólam, pláne miután tönkretettem érte a barátságaimat. A szemem átsiklik az ebédlő másik felére. A sarokban ül Kentin, Jazz és Tifani is. A szellem lány már sokkal jobban néz ki, de ez nem azt jelenti, hogy jobban is van. Új beceneveket kapott, amit sokszor hallani, ha a lény elsétál a folyosón és ő is a közelben van. Egyik se szép. Kentin egyre nehezebben viseli az egyetemet, úgy hallottam félévkor el is megy. Nem hibáztatom. Aztán, ott van Jazz, aki akárhányszor a közelébe érek bármelyiküknek és ő is ott van, morogni kezd. Ezen felül egyikük se beszél hozzám. Jazz kiszúrja, hogy őket nézem és megmutatja a fogait. Terra mellettem felmordul és ő is kimutatja a foga fehérjét.

-Elég legyen!-Szól ránk Urban.-Így is van elég bajunk.-Azzal becsúszik a két lány közé, én pedig lenézek a tányéromra, amiből alig fogyott valami.

-Nem vagy éhes?-Szólal meg mellettem Náriel. Megrázom a fejemet válaszként.-Jazzék?-Faggatózik tovább. Sóhajtok.

-Is.-Válaszolok. Nem tervezem kifejteni a dolgot, de ahogy rá nézek, bele sötét szemeibe, mégis meggondolom magamat.-Kicsit a vizsgák, kicsit az ünnepek, kicsit ez, kicsit az, nagyon aggódom Lynért és ez a sok minden összegyűlt...-Bólint. Ő is valószínűleg hasonlóan érez.

-A Karácsony szörnyű lesz nálunk.-Jelenti ki, miközben kínjában felnevet.-Reméltem, hogy legalább az előtt lesz egy kis lehetőségem kikapcsolódni a vásárban Lynnel.-Megint átnéz az ebédlőn, egyenesen Lyn felé.

-Vásár?-Érdeklődöm, mielőtt a kínos csend beállna közénk.

-Mióta ismerjük egymást...-Kezd bele nehézkesen.-Minden évben elmegyünk együtt nem messze innen egy téli vásárra. Már szinte tradíció.-Talán az emlékek hatására, de Náriel szájában megjelenik egy apró mosoly.

-Kibírhatatlanok.-Jelenti ki egyszerre Urban és Terra is. Felkapom a szemöldökömet, mert ez nem egy túlságosan megszokott dolog.

-Szinte folyik róluk a nyál, amikor ott vannak.-Magyarázkodik Urban.-Általában mi is megyünk, bár igyekszünk elégséges távolságot tartani tőlük.-Ekkor Nárielre néz, aki kicsit összehúzza magát és elnéz.

-Mi az?-Szalad ki a kérdést a számon, mielőtt megállíthatnám magamat. Terra kuncog egy sort. Felé fordulok.

-Talán első éve lehettek együtt, de Urban ezt még nem tudta és mindig útban volt Náriel udvarlásának, aki ezt egy nagyon érdekes módon oldotta meg.-Náriel ekkor a barátja felé fordul gyilkos tekintettel. Terra persze ezt egy csintalan mosollyal állja. Kicsit feszültnek érzem a levegőt kettejük között.