Devil's babyboy (Jikook)

5.

Néma csend vett körül. Teljesen egyedül voltam, de úgy éreztem ő is itt van velem. Féltem. Kint már sötét volt, az óra is lassan az éjfélt ütötte. Halkan kattogott, mégis égtelen lármát csapott a szobában, csak úgy mint a gondolatok a fejemben. Mellettem égett az éjjeli lámpám, mert képtelen voltam sötétben aludni,. Miért rettegek? Hisz férfi vagyok... Nem kéne félnem. Erős vagyok, az a hülye lámpa sem kell nekem! Lekapcsoltam. Teljes sötétség vett körül, s egy pillanatra le is hunytam a szemem, azonban besüppedt mellettem az ágy. Szemeim azonnal kipattantak, s rémülten feszült meg testem, mikor egy erős kar fogta meg derekam.

-miért remegsz édesem?- hallottam meg mély hangját, melytől kirázott a hideg.-csak nem félsz?-suttogta, majd nyakamra csókolt. Könnyeim némán szántották végig arcom, s egyre jobban elhatalmasodott rajtam a pánik. Férfi vagy Jimin az isten szerelmére!.-nem tudsz beszélni?-keményedett meg a hangja, majd hirtelen maga alá gyűrt, s fejem mellett támaszkodott meg. - nem azért mentettelek meg, mert annyira bratyizni akarok veled.-mondta, majd csípőmre ült. Vak sötét volt, csak a kintről beszűrődő hold világította meg körvonalait, azonban vörösen izzó szemeit, mellyel engem méregetett, tökéletesen láttam.-hiába sírsz szívem.. Apucit nem hatják meg a könnyek. Ettől csak még inkább felizgatsz.-kuncogta, majd nyakamra hajolt. Remegésem teljesen elhatalmasodott testemen, s össze szorított szemeimből csak úgy folytak könnyeim. -te akartad, hogy itt legyek veled.-húzta végig fogait nyakamon, majd bele harapott. Hatalmasat kiáltottam, s kézzel lábbal próbáltam meg eltolni magamtól, de sokkal erősebb volt mint én. Megint rá kellett jönnöm, gyenge vagyok. -Jimin, fejezd be, ha jót akarsz magadnak.-szólalt meg éles hangjával, melyre automatikusan összébb húztam magam.

-m-mi a francot a-akarsz tőlem..?-hangom gyenge, s halk volt az ő tekintélyt, s félelmet kiváltó hangjához képest. Többször elakadtam, s dadogásom vissza tért, hisz utoljára akkor féltem ennyire, amikor általánosban azzal fenyegettek, hogy megölnek azért, mert meleg vagyok...

-hát mégis tud beszélni a kisfiú?-hajolt arcomba, de mikor mellkasánál fogva erősen eltaszítottam magamtól, s rémülten próbáltam elhagyni a helységet, karomra fogva rántott vissza, s erősen az ágyra dobott. -eljátszottad a türelmem, szépségem.-fogta meg kezeim, s csuklóimnál fogva az ágyhoz szorította őket.

-h-hagyj m-már..!-kezdtem rángatni kezeim, de mint egy őrült, egyik kezét nyakamra helyezte. Nem szorította meg, de éreztem, nagyon vissza fogja magát.

-tudod, mint mindenkinek, nekem is vannak szükségleteim, pláne, ha valaki olyan közelében vagyok mint te..-hajolt ismét arcomba, majd térdét ágyékomnak nyomta.-mond csak édesem..-suttogta ajkaimra, miközben térdével lassan körözni kezdett, mire halk, nyöszörgés szerű hangok hagyták el ajkaim. -szűz vagy még?- suttogta, majd ajkamba harapott. Hogy mivan? Erre biztos nem válaszolok!- nocsak, nocsak.. Hova lett az előbbi tüzes kis Jiminie?-nyomta nekem ágyékát, mire ismét folyni kezdtek könnyeim. Én ezt nagyon nem akarom..

-n-nem kötelező v-válaszolnom n-neked..-fordítottam el fejem, s pírbe borult arcom. Csak reméltem, hogy a sötét miatt nem látszik.

-oh igazán?-mondta kuncogva, majd hirtelen harapott bele nyakamba, mire egy hangos, s szenvedő nyögés szökött ki ajkaim közül.-addig válaszolj, amíg nem okozok neked ennél nagyobb fájdalmat..-suttogta, majd lenyalta nyakamról vérem.

-e-egyszer volt egy b-barátom, akivel csináltunk e-ezt azt..-mondtam, majd igyekeztem nem elsüllyedni szégyenemben. -de.. S-sosem jutottunk el odáig..

-meddig?-vigyorodott el.-mond szépen ki apucinak.-hajolt fülemhez.

-m-milyen apuci?... Ne szórakozz m-már velem!..-vettem mély levegőt, majd az éjjeli szekrényem felé nyúltam, hiszen elengedte csuklóim. A kislámpát azonnal felnyomtam, ami igen kevés fényt, de azért mégis adott, így szemügyre tudtam venni a felettem tornyosuló férfit, ki perverz mosollyal méregetett.

-a szex és akaratosság démona alatt fekszel, s tisztában sem vagy ilyen dolgokkal?-rázta meg fejét, majd ismét elkapta csuklóm, s fejem fölé nyomta. -Tartsd őket itt.- utalt kezeimre, mire bizonytalanul bólintottam. -apuci egyszer mond el mindent, nem vagyok az a türelmes fajta.-néz rám izzó szemeivel, mire nagyot nyelek.- szót fogadsz az van amit mondok, és nem ellenkezel. Bármelyik szabály megszegése esetén megbüntetlek. Nekem nem fontos az életed, csak szórakozom veled. Akármikor meg tudlak ölni, ha felbaszol. Kibaszott akaratos vagyok, amit mondok, az úgy lesz, és úgy is van. Világos?-nézett szemeimbe.

-m-miért kéne hinnem neked?- néztem szemeibe. Elhittem, hogy démon, hogy egy aljas és önző démon, de valahogy, ahogy egyre többet beszélt, egyre kevésbé féltem tőle.

-mert képes vagyok tönkre tenni téged, és az életed.-mondta rezzenéstelen arccal. - ne játsz a tűzzel, édes.

-miért nem hagysz békén?-tettem fel az újabb kérdést, s mosoly kúszott arcomra, hisz elmúlt a dadogásom.

-na mivan édes, elmúlt a félelem?-mondta, miközben elkomorult az arca.

-csak rájöttem, hogy felesleges félnem tőled..-mondtam, majd kérésének ellenére elemeltem kezeim fejem felől, s helyette könyökömre támaszkodtam. -mert úgy sem bántasz..-kuncogtam.

-igazán?-mondta, majd vörös szemei erősebben kezdtek fényleni.

-csak nem ideges vagy?-mondtam, de annyira elegem lett belőle, hogy már fel sem fogtam mit beszélek, csak meg akartam szabadulni tőle. -mert képzeld én is az vagyok!- mondtam és meglöktem mellkasát, hogy leszálljon rólam, de egy centit sem mozdult..

-nagy hiba volt, -szólalt meg, azonban nem hagytam, hogy befejezze.

-igen! Nagy hiba v..

-kurvára felbasz, ha valaki a szavamba vág!-kiáltott rám, majd kezét torkomra tette, de az előzővel ellentétben, most erősen fonódtak ujjai nyakam köré... Szemeim rémületet tükröztek, s ismét remegni kezdtem. Mit tettem most?... Kérdeztem magamban, azonban még jobban megrémültem, mikor elmosolyodva adott választ, a csak fejemben feltett kérdésre. - rendesen kihúztad a gyufát...-vicsorgott, majd engedett szorításán, azonban csak azért, hogy könnyebben tudja leráncigálni rólam pizsamám.- megmutatom neked, és a szűz seggednek is, hogy miért ne bassz fel!-kiáltotta, majd minden ellenkezésem ellenére is lerángatta rólam nadrágom, s alsóm.

Teljesen megszégyenülve, s rettegve feküdtem alatta. Féltem, s már bántam, hogy hergeltem. Vadul fordított meg, így már hason feküdtem, s csupasz fenekem teljesen feltárulkozott előtte. -Kibaszottul megmutatom mi jár annak, aki ellenkezik!..-mondta, majd hatalmasat csapott fenekemre. Akkora volt a fájdalom, hogy hangosan kezdtem zokogni, de se ez, se a könyörgésem nem hatotta meg.

-k-kérlekh...-nyüszögtem, s próbáltam hátra nyúlni, de ő erőszakosan fogta le kezeim, majd egy cipzár zörej után brutális fájdalmat éreztem meg hátsómba. Hangos sikítás hagyta el ajkaim, s felfogtam, soha többet nem szállok szembe vele.

Miután elélvezett, még megcsapta a fenekem, mely baromira fájt, majd se szó, se beszéd eltűnt. A takaró tiszta vér volt, én pedig hangosan zokogtam. Az óra hajnali fél hármat mutatott, nekem pedig holnap lenne az első munka napom.. Miért basz ki velem ennyire az élet?..

Csak egy valami járt a fejemben, ami miatt újra és újra rám tört a sírhatnék..

Elvette a szüzességem, és még ki sem tágított..

Megpróbáltam felállni, de nem ment, ezért úgy ahogy voltam, álomba sírtam magam.

Sziasztoook!

Na most bevallom félek.. Annyira nem volt szörnyű rész ugye? :( Hamarosan hozom a folytatást. JK meg mehet a francba XD Puszi mindenkinek!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️