Devil's babyboy (Jikook)

10.

-Jungkook szemszöge-

Kimérten léptem át irodám küszöbét, s torkom megköszörülésével tudattam Namot, megérkeztem.
Azonnal felpattant, s már előttem is termett. Aggódva vizsgált körbe, mire morogva csaptam el kezét, amivel éppen az arcomon levő vágást tervezte megérinteni. Felesleges lett volna hozzá szólnom, hiszen mindent megtudtam egy pillanat alatt azzal, hogy fejébe néztem.

-JeongGuk! Minden rendben?- nézett rám aggódva, majd meg igazította szemüvegét. Aggódott, ez pedig kissé meg melengette szívem.

-legyen csak Jungkook.- javítottam ki, mire először megdöbbent, majd mélyen meghajolt előttem. - nagyon szépen köszönöm, nem veszti el a bizalmát bennem, Uram!

-ajánlom is, mostantól éberen aludj.- motyogtam, mire halkan fel nevetett.

-mi történt Jungkook?- kérdezte, a szemem alatti vágásra utalva, mire zavartan vállat vontam. Nem terveztem senki orrára kötni, hogy mi is történt pontosan.

-nem lényeg.- intettem le.- mi volt itthon, amíg távol voltam?

-Lucifer felsőfokú vészhelyzetet hirdetett.- motyogott.

-micsoda?!

-a sátánista csoport egyre több démont idéz meg, ezzel elárasztva az emberek világát. Itthon, a pokolban pedig egyre kevesebben vagyunk, így ha az apja megkísérli ismételten megtámadni birodalmunk, nem biztos, hogy elegen leszünk arra, hogy megvédjük magunk.- pillant Namjoon gondterhelten felém, mire hatalmasat csapok az asztalra.

-ez apám műve. - állapítom meg kicsit nyugodtabban, azonban nyakkendőm jelen esetben fojtogat, így hamar letépem magamról. Kezeim remegnek az idegtől, s képtelen vagyok egy pillanatra is nyugodtan és megfontoltan, vagy akár észszerűen cselekedni. - kibaszottul el kapom azokat a geciket, és vissza juttatok minden démont, mielőtt még apám lépne. - indulok meg az ajtó felé, onnan viszont egy pillanatra vissza fordulok még.- ne várjatok vissza pár napig. - ezzel elhagyom a poklot, s ismételten a lepukkant lepratelepen találom magam, hol gazdám lakik. Kedvet kaptam hozzá, hogy le vezethessem feszültségem.
Ellenkezik és fél tőlem, azonban mikor megigéztem, s használtam felette erőm teljesen engedelmes pincsi kutyát alakítottam belőle, ki szívesen hagyja, hogy kedvére játszhassak vele.
Megpróbálom, hogy a mai alkalommal nem használok rajta semmilyen erőt, de ha ellenkezik, kénytelen vagyok kiüríteni pici buksiját.
Hamar a házban termek, s pillanatokon belül megtalálom a szöszit, ki szobájában olvas.
Érdekes... Ezek szerint sokkal jobb lelki állapotban van, mint eddig?
Csendben foglalok helyet mellette, s bele lesek a könyvbe, ami mellékesen valami borzalmas romantikus regény, ez miatt pedig hamar elfog az undor. Ki olvas ilyeneket?
Arcára vezetem tekintetem, s így figyelhetem különösen nyugodt vonásait. Sosem láttam még ennyire ártatlannak, s nyugodtnak. Kellemes meglepetéseket tartogat számomra ez a fiú.. Ajkai vonzzák rubinjaim, s képtelen vagyok el pillantani róluk. Teltek, és csábítóan pirosas színben pompáznak.
Ahogy jobban megfigyelem, haja is tökéletesen van beállítva feje tetején, s enyhe smink is észrevehető arcán.
Mi folyik itt?
Zavartan pillogok rá, mikor is csengetnek, s ekkor a szőke fel is pattan. Ajkaim enyhén el nyílnak egymástól, amint meglátom a fenekét, s combjait takaró nadrágot. Tapadós farmer, felette pedig egy egyszerű póló, melynek dereka betűrve engedi a szemeknek, hogy nyugodtan stírölhessék idomait. Az én tulajdonom idomait! Mi a fene folyik itt?! Egyáltalán nem erre készültem!

Pillanatok alatt termek Jimin előtt, ki hatalmasat sikkantva torpan meg, majd morcosan néz fel szemeimbe.

-Jungkook, ne rontsd el az estém kérlek..- motyogja, majd zavartan sarkon fordul és ismét az ajtó felé indul, de meg állítom.

-honnan szedtél ennyi bátorságot?- morranok rá, mire behódolva meghúzza magát. Szeretem, ha félnek tőlem, és tudják, hogy itt én irányítok. - kit vársz, Jiminie?- suttogom a kérdést, melyet a csengő ismételt megszólalása hasít félbe.

-én... tudod é-én csak Taehyungot hívtam meg, mert én e-eléggé kibuktam mostanában, és vele jól lehet, be- beszélgetni..- dadogja össze vissza, mire elmosolyodom.
Taehyung..

Bárki is legyen ez a Taehyung, most megtudja kinek a tulajdonával szórakozzon.
Szótlanul indulok meg az ajtó felé, mire Jimin ijedten szalad utánam, s próbál megállítani.
Nem tudom, hogy honnan szedett ennyi bátorságot, de nagyon nem tetszik. Vészjóslóan rá pillantok, s hajába tépve húzom magamhoz. Valami vinnyogás szerű hangot hallat, de nem igazán érdekel, hiszen szegény vendégünket megváratjuk.

-ha továbbra is ilyen pimasz leszel, ne lepődj meg, ha tágítás nélkül baszom meg a segged.- förmedek rá, mire rémülten bólint, s inkább hagyja, had tegyem azt, amit akarok.
Végülis a mi "kapcsolatunkban" én vagyok az egyetlen, aki dönt, s akinek bármibe is lehet beleszólása. Ő pedig csak eltűr mindent, ha pedig nem, teszek róla, hogy úgy legyen. - ki irányít? - pillantok utoljára rá.- kinek kell szót fogadni?

-neked...- motyogja zavartan.

-neked, ki?- kérdezek vissza, mivel a legfontosabb jelzőt kihagyta.

-neked, apuci.

-ügyes..- dicsérem meg, s most először érek hozzá úgy, hogy kezeim óvatosan simítanak végig arcán. Apró gesztusom után hamar elfordulok tőle, s az ajtóhoz igyekszem, de így is hallom Jimin döbbent gondolatait.

Mikor az ajtóhoz érek, azonnal kitárom azt, az ott álló ficsúr pedig észre sem véve kezd papolni.

-Jimin az isten szerelmére! Azt hittem, hogy valami bajod van!- morog rám, majd mérgesen emeli rám tekintetét, azonban arca elsápad, mikor meglátja ki is áll vele szemben. -ömm.. Maga kicsoda?- néz rám zavartan, majd nyakát nyújtogatva próbál átlátni vállaim felett.

-Taehyung?

-ismerjük egymást?- teszi fel a következő idétlen kérdést, mire hülyét tettetve megrázom fejem. -akkor honnan tudod a nevem?- először magáz, aztán tegez?

-Jimin már sokat mesélt rólad.- mosolyodom el, majd félre állok az ajtóból, hogy be jöhessen.

-öm.. Igazán? - zavartan méreget, majd amint megpillantja Jimin már tudomást sem vesz rólam.- Chimmy! Úgy hiányoztál!!- ugrik rá, az ÉN tulajdonomra, mire be feszül állkapcsom. Nehezen tartom vissza birtoklási vágyam, de most meg kell próbálnom.

-életem, azt hiszem rendelni kéne valamit enni, mert nem nagyon mentünk boltba, így nincs mit adni Taehyungnak enni.- pillantok Jiminre, ki döbbenten pislog rám, majd továbbra is megkövült szoborként mered rám. Mivan bazdmeg? - igaz kicsim?

-m-mi? Ja! Persze! N-nincs mit a-adni enni! -hadovál össze vissza, majd mobilja után kap, s gyorsan megnyit egy gyorséttermi étlapot. - mit ennél, Tae?..- pillant rá zavartan, mire el kell nyomnom szadista vágyam. Azt akarom, hogy alattam nyögjön! Szenvedjen, s könyörögjön azért, hogy legyek kegyesebb! -ő.. Ap.. Jungkook! Te.. k-kérsz v-valamit?

-megelégszem veled is.- kacsintok, mire Taehyung döbbent fejet vág, míg Jimin teljesen zavarba jőve bólint. Jól tudja a kicsike, hogy hamarosan megkapja a magáét.- meg amúgy is. Jól tudod, hogy nekem nincsenek ilyen szükségleteim.

Mind le ülünk a kanapéra, s csend telepedik ránk, amit lassan Taehyung tör meg azzal, hogy zavartan kérdezősködni kezd rólam.
Én csak csendben figyelem, ahogy Jimin össze hord minden hülyeséget, s elégedetten hümmögök fel, mikor befejezi kis meséjét, Tae pedig teljesen nyugodtan, sőt mosolyogva pillant felém.
Ezek szerint engedelmes pincsit neveltem, és koncentrálhatok végre a kevésbé idegtépő dolgokra.
Itt az ideje annak, hogy le vezessem a feszültségem az én egyetlen Chimmymen.

Sziasztok!
Remelem tetszett nektek a rész, igyekszem a kovetkezovel is!
Addig is puszi nektek!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️