Devil's babyboy (Jikook)

17.

Lehetnek benne hibák❤️

Hétfő reggel lévén, pontosan fél nyolckor már ki is léptem lakásomból.
Az éjjel meglehetősen jól aludtam, így kipihentnek éreztem magam. A pár utcával odébb levő kávézó felé vettem utam, s közben még egy pékségnél is volt időm venni reggelit.
A kakaós csigám majszolgatva haladtam át a zebrán, majd onnan jobbra fordultam, s már csak pár lépés választott el a helytől. Egy takaros kávézó volt, nagy üveg ablakokkal. Kint, és bent is voltak asztalok, így nagy kávé barna napernyők takarásában foglalhattak odakint helyet a vendégek, míg bent hangulatos kör alakú asztalok díszítették a teret, különböző növények és apró asztal díszek társaságában. Nyolc óra előtt öt perccel érkeztem meg, s pont befejeztem az evést, mire ide ért a tulaj.
Egy idősebb férfi volt, talán a hatvanas éveiben járhatott, így már jócskán fel lehetett fedezni hajában az ősz szálakat. Illedelmesen meg hajoltam, s bemutatkoztam, majd követtem egészen a kávézó hátsó helységéig. Ahogy kinyitotta a helyet, az ajtó felett levő csengő jelezte, hogy belépünk, orrom pedig azonnal megcsapta a kellemes kávé illat.

-nos igazán örülök, hogy itt van.- pillantott rám, mikor helyet foglaltunk a kávézó hátuljában ki alakított, külön szobában lévő bőr kanapén.- tudja nem sokan jelentkeznek manapság ilyen helyre dolgozni.

-én is örülök, hogy itt lehetek. - mondom mosolyogva, majd a férfi felé fordulok, azonban mielőtt megszólalhatnék, ő teszi helyettem.

-tudom, hogy ez az első munka napja, de én ma nem tudok bent lenni, hogy segítségére legyek. A fiam fogja magát betanítani. Nem lesz sok dolga, higgye el. Hamarosan megjön a többi alkalmazott is, biztos vagyok benne, hogy mindenkivel jól ki fog majd jönni.

-azon leszek, hogy mindenki megkedveljen uram! Nem okozok csalódást. És ne aggódjon! Hálás vagyok, hogy nem hagy magamra, és a fia segítségére bíz.

-nagyon szimpatikus nekem.- mosolyodik el, majd feltápászkodik, és fejével biccent, hogy kövessem. - ezek az alkalmazottak számára fenntartott szekrények. -mutat egy sor fehér fémszekrényre. - ide beteheti a személyes holmiját. Válasszon egyet.

-rendben.- fordulok a szekrények felé, majd a hetes számút választom ki, s abba teszem bele táskám, s a kis kulcsot telefonom mellé, a zsebembe süllyesztem.

-jöjjön utánam, úgy hallom megérkeztek a többiek.

Némán követem a férfit, egészen a kávézó belsejébe, ahol már egyből négy személy figyel rám.

-ő itt Jimin, az új alkalmazott. - biccent felém a férfi.

-üdv, remélem jól ki jövünk majd.- motyogom, s ekkor jövök rá, valószínű eléggé béna lehettem, mert mindenki kuncogva figyelt.

-mi is reméljük.- szólal meg egy hosszú szőke hajú lány, majd felém nyújtja kezét. - Jisoo vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.- kuncog, majd megrázza kezem. Zavartan bólintok, majd már távolabb is húzódom tőle.

- én Mark vagyok.- int egy fiú, ki már a mosogatónál áll. - ő pedig itt Chan!- biccent a mellette álldogáló fiú felé, ki apró mosolyt küld felém.

-fiam ideje lenne kiszakadnod egy kicsit a mobilod világából, és foglalkozni az új alkalmazottal.- megy oda főnököm egy nekem háttal ülő fiúhoz, ki kelletlenül felsóhajt, majd felállva szembe fordul velem. Szemei el kerekednek, de pillanatokkal később csibészies mosolyt villant felém. Tehát megismert.. A liftes csávó...

-szia Jiminie! - lépett közel hozzám, majd végig simított karomon jobb kezével. - James vagyok, emlékszel?

Hazudjak, vagy ne? Egyáltalán honnan tudja a nevem?! Tudtommal nem közöltem vele krumpli szedés közben..